‼️ A könyv trágár szavakat és erotikus jelenetet tartalmaz 🔞
"Nem futhatsz örökké a halál elől, Zyana Belmont!"
Vagy mégis?
Főhősnőnk előtt a feladat, hogy megszerezze a rúnakő két darabját, ha meg akarja törni az átkot és ha meg akarja keresni a s...
Kezdem egy kis örömjárattal, mert ahhww, ez a fanart *-* Tudom, hogy ő SJM karakter, de én másként képzelem el Cassiant és nekem ez a fickó már majdnem Orion :D
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jó olvasást kívánok, ha pedig tetszett a fejezet, akkor nagyon örülnék neki, ha egy csillaggal, vagy komment formájában jeleznétek felém! <3
Sylvi
*****
Alkuk és ajánlatok. Erre épült hát kettőnk kapcsolata. Nem voltunk sem ismerősök, sem barátok, szeretők pláne nem, csak... ügyfelek. Rion világosan kifejtette, hányadán állt azzal, hogy valakit közel engedjen magához és bár én is ehhez tartottam magam, most mégis olyan keserűség áradt szét a testemben, mintha benyomtam volna az egész adag elbaszott almás pitét. A eszem csatát veszített és engedte, hogy belesajduljon a szívem.
Valószínűleg ezért nem érdekelt, hogy a szakadó eső ellenére hagytam el az épületet és a gondolataimba merülve vettem irányt az erdő felé... Valószínűleg ezért tettem magasról arra, hogy óvatosabban kellett volna megközelítenem a Rasvelg barlangját, mint, hogy csak beállok a bejáratba, mert a figyelmetlenségemmel azonnal hibát vétettem. A szürke, szárnyas lény ugyanis amint betoppantam, két erős lábára állt és éktelen rikácsolásba kezdett, dühösen csapkodva kavarta fel maga előtt a port.
- Csak én vagyok, bocsáss meg! - próbáltam javítani a helyzeten és magam elé emeltem a kezemet, miközben lesütöttem a szemem. - Tudod! Akivel együtt te is majdnem otthagytad a fog...a csőrödet a mocsárban. Azért jöttem, hogy megköszönjem, hogy vigyáztál rám. Megint.
A Rasvelg, mintha csak értette volna a mondandómat, elhallgatott és négy lábra ereszkedett. Minden felém tett léptével megremegett alattam a sötét kő és magam elé meredve vártam, mi fog történni. Belehajolt az arcomba, éles csőre csaknem a mellkasomat érte, tekintetét rám szegezte és akkorát fújtatott, hogy minden vizes hajtincsem a hátam mögé seperte. Gyorsabban vettem a levegőt, a szívem heves dobogása biztosan elárulta, hogy ideges vagyok, de nem moccantam.
A következő pillanatban azonban a tenyerembe hajtotta selymes, bundás fejét és lehunyta borostyán szemét, én pedig azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek a megkönnyebbüléstől. Megsimítottam őt és végre ránéztem. Békésen szuszogva bújt hozzám, egyáltalán nem volt már zaklatott. Lenyűgözötten elvigyorodtam, ő pedig rám nehézkedett és egyre csak nyomta hozzám busa fejét, amikor elestem a súlya alatt.
- Egye fene, én is kedvellek téged - nyögtem ki és szőrébe borzolva kuncogtam. - Minek köszönhetem a bizalmadat, te szépség?
- Hát tudod, az engem is érdekelne! - jegyezte meg egy női hang, amire én is és a Rasvelg is felkaptuk a fejünket. Erika volt az, éppen a barna csuklyáját tolta le a fejéről és megadón maga elé emelte a kezét. - Tisztelettel és békével jöttem, Odin büszkesége - mondta a Rasvelgnek, mire annak megfeszült izmai elernyedtek és kényelmesen visszafeküdt mellém.
