Csepp a múltból 2.

..15.fejezet..

Csaknem hét hónap. Ennyi ideig tűrtem és mentegettem a különfélébb magyarázatokkal annak a férfinak a villámcsapásként érő cselekedeteit, akit mindaddig őszinte, kitartó szerelemmel szerettem. Néha azt kívántam, bárcsak örökké megőriztem volna a titkaimat.

Rion némaságba burkolózva ült mellettem a kanapén és várta, hogy beszélni kezdjek. Mélyet sóhajtottam és elhúztam a kezemet az övéből. Rettentően kényelmetlenül éreztem magamat.

- Az egész azután harapódzott el, hogy megkérte a kezemet – mondtam és végigfutott rajtam a libabőr az emlékek hatására. - Annyira boldog voltam és annyira szerelmes! Már elterveztem az életemet és tudtam, hogy nem férnek majd bele hazugságok. Azt hittem, azzal teszek majd a legjobbat kettőnknek, ha belül is kitárulkozom előtte. Nem akartam titkolózni többé. Azt akartam, hogy ismerje az énem...kevésbé tiszta oldalát és mindezekkel együtt szeressen úgy, ahogy vagyok.

Rionnak azóta feszültek az izmai, hogy kimondtam, szerelmes voltam Garrenbe, de sikerült kissé ellazulnia, hogy megkérdezze:

- Ekkor mondtad el neki, hogy csalások árán kerültél be a katonaságba, igaz? Hogy fogadta?

- Teeeljesen kiakadt – mondtam elképedve. - Egy darabig csak bámult rám, azt hitte, hogy viccelek, de amikor sokadjára erősítettem meg abban, hogy nagyon is komolyan beszélek, akkor... - nyelnem kellett egyet – az az ember minden volt, csak nem az én Garrenem. Tudtam, hogy dühös lesz, de arra nem számítottam, hogy így kifordul magából. A csillagokat is lehozta volna nekem, annyira igyekezett a kedvemben járni, viszont...Vannak... bizonyos gondjai a megrázó helyzetek kezelésével, de azt gondoltam, hogy az én estem azért mégsem...

- Miféle bizonyos dolgai, Zya? - ragadta ki a mondandómból Rion – Mit értesz ezalatt? Ő egy katona. Megrázó helyzetek tömkelege érheti. Egyáltalán hogyan maradhatott így pozícióban?

Lesütöttem a szemem és az öklömet tördeltem.

- Egy régebbi trauma az oka. Egyedül a munkába temetkezéssel tudja kizárni a múltját és tud megküzdeni a dühével, szóval mint külső szemlélő, senki nem látja az árnyoldalát. Már a kapcsolatunk elején gyanítottam, hogy valami gondja van, mert néhányszor erősebben szólt hozzám, mint megérdemeltem volna, de mindig meg tudtuk beszélni. Szégyellte magát a kisebb kirohanásai miatt és bocsánatot kért. Egy nap aztán nem bírta tovább és a bizalmába fogadott. Elmondta, honnan ered mindez és én megértettem. Elfogadtam. Alkalmazkodtam, mert nem tehetett róla és annyira félt, hogy emiatt elhagyom...

- Mi az, hogy nem teh...? - Rion inkább nem fejezte be a mondatot. Lenyelte a haragját. - Mi váltotta ki ezt belőle? - kérdezte inkább.

- Évekkel azelőtt, hogy katona lett...elveszített egy számára nagyon kedves lányt. - tártam fel Garren mélyre temetett múltját. - A Warmane család egyike Yara leggazdagabbjainak. Még az is tisztában van ezzel, aki nem akar, mert mindenkinek az orra alá dörgölik és ez is lett szegény lány végzete. Megtudták, hogy mennyit jelentett Garrennek. Egy éjjel elrabolták őt és óriási váltságdíjat követeltek érte. Garren csak egy kamasz fiú volt akkor. Térden állva könyörgött a szüleinek, hogy fizessenek és szabadítsák ki a lányt, de a szülei... - beharaptam az alsó ajkamat. - Nos, nem ismerem őket, sosem volt rá lehetőségem, mert Garren az esetet követően mindenféle kapcsolatot megszakított velük, de tudom, hogy eléggé magasan hordták az orrukat ahhoz, hogy egy középosztálybeli lány élete ne jelentsen nekik semmit. Sőt...inkább szégyenteljesnek tekintették, hogy a fiúk kibe szeretett bele.

- Mi történt a lánnyal? - kérdezte Rion.

- A legszörnyűbb, amit el tudsz képzelni. Megölték - feleltem. - Egyszerűen megölték, mert rájöttek, hogy nem megfelelő személyt kaparintottak meg ahhoz, hogy busás összeghez jussanak. Egy valamiben vették csak hasznát... - Kissé megszédültem. - A lány megalázott holttestét Garrenék háza elé dobták és ő is talált rá, amikor éjjel hazatért, mert sehol nem bukkantak a nyomára sem ő, sem a büntetőmesterek. Megölték a lányt, akit szeretett. Fel tudnád ezt dolgozni? Én nem. - súgtam Rionnak, mert elszorult a torkom.