Csepp a múltból 2.

..5.fejezet..

Riont egész éjjel - valós - rémálmok gyötörték. A napról, amikor elátkozták, amikor meglátta Zyana testén az írásokat, amikor Erikát meglőtték... de még ezeknél is sokkal szörnyűbb volt a legutolsó, borzalmas álom, amikor az a nő, akit Orion önkéntelenül is közelebb engedett magához, mint valaha bárkit...szó szerint tőrt döfött volna belé. A valóság nagyobbat ütött, mint egy kiadós maflás, ám az érzéseket még ez sem tudta egyszersmind lerendezni.

Hogy a faszba jutott Rion onnan, hogy gyengéd, birtokló érzéseket kezdett érezni Zya után odáig, hogy hörögve az arcába mondja: gyűlöli? Nyilván nem segített az ügyön, hogy Rion ezüstöt hajított a lány lába elé, de annyira kiborították Zya szavai, hogy képtelen volt uralkodni magán.

Nem volt köztük semmi, Rion mégis, mintha valami fájdalmat érzett volna a mellkasában. Tökéletes jel lehetett volna a jövőre nézve, de zulon jogos királyát már elkezdte behálózni az érzéseinek láthatatlan, ragacsos fonala.

Rion kinyújtóztatta az izmait az ágyban ülve, majd kinézett a széles ablakon. A Nap már jócskán felkelt és a gyenge, sárgás fénye a köddel vegyülve pontosan olyan hangulatot teremtett, ahogyan a Nagyúr is érezte magát. Az a nő elérte, hogy Rion szürkeségben tengődő lényébe ne mágia adta, otthonos melegség keveredjen, ám ugyanakkor azt is, hogy sárkány létére egy utolsó féregnek érezze magát. 

"- Vigyétek! Mutassátok meg ennek a sárkányféregnek, mit érdemel!"

Az emlékek - amint a félig öntudatlan, meztelen Oriont a kastély erkélyére cibálták a poros úton át - újra megrohanták őt és a rémálmok immár a valóságban fenyegettek folytatással. Esélytelen volt, hogy újra ezeknek a hatása alá kerüljön, így a nagyúr sietve felkelt a hófehér szőrme közül és egy jéghideg zuhany után lefelé vette az irányt, hogy körülnézzen, minden rendben van-e. Az alsó erődnél azonban megtorpant, mert a tárgyalóteremből hangok szűrődtek ki. Belépve meglepetten vette észre, hogy tanácskozás folyt...csak éppen nem ő hívta azt össze és őt sem hívta senki.

- Mi folyik itt? - vonta kérdőre a bent lévő két személyt.

Collen úgy nézett fel a papírkupacból, mint aki bűnt követett el, de Zya rá sem hederített Orionra, fel sem nézett az asztalra terített alaprajzból. Rion ezer közül, kilométerekről is megismerte volna az épület rajzát, hiszen ő maga építtette újjá a zuloni a kastélyt a saját elképzelései szerint.

- Nincs vesztegetni való időm - mondta Zya színtelen hangon. - Addig csesztettem Collent, amíg meg nem mutatta ezt, szóval nem kell a fejét venned, rendben? Akarsz valamit ,vagy csak a levegőt rontod itt? - kérdezte, azzal mogyoróbarna tekintetét visszavezette a rajzra és tovább tanulmányozta. Collen inkább meg sem szólalt.

Rion szeretett volna odamenni és megrázni Zyanát, ki a francnak képzelte magát, de inkább bölcsen hallgatott. Még egy vita azzal a nőszeméllyel immár Sárkányvár épségét veszélyeztette volna, ezért inkább tett hátrébb egy lépést.

- Pakold azt el és reggeli után a dolgozószobában várlak, Parancsnok! - intézte az utasítást Collenhoz, mintha csak ő lett volna a teremben.

*

Nyilván nem adtam vissza. Órákon át görnyedtem az alaprajz felett és igyekeztem eszembe vésni a kastély területének minden egyes centiméterét. Minden melléképületét, falát, ajtaját, ablakát, menekülési és bejutási lehetőségét ismernem kellett a hatalmas, vízárkokkal körbevett, kettős épületegyüttesnek. 

Collen mondhatni utolsó leheletéig küzdött ellenem, de amikor feltéptem a tárgyaló ajtaját és magam kezdtem felforgatni azt bármi után, ami a hasznomra lehetett, inkább beadta a derekát és előkereste nekem a megfelelő dokumentumot.