‼️ A könyv trágár szavakat és erotikus jelenetet tartalmaz 🔞
"Nem futhatsz örökké a halál elől, Zyana Belmont!"
Vagy mégis?
Főhősnőnk előtt a feladat, hogy megszerezze a rúnakő két darabját, ha meg akarja törni az átkot és ha meg akarja keresni a s...
Az idei karácsony számomra valamiért más, mint az eddigiek. Valahogyan sokkal jobban érezni az egész hangulatát és sikerült teljesen ráhangolódnom erre a melegséggel teli időszakra.
Kívánom, hogy csodásan teljenek ezek a napok. Áldott Karácsonyi Ünnepeket Kívánok nektek ezzel a kis plusz fejezettel! <3
Köszönöm, hogy vagytok! Ölellek benneteket!
Sylvi
*****
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Mézes sütemény és forralt bor étvágygerjesztő illata lengte be az egész kastélyt. Asenáék már napok óta készülődtek Yule ünnepére, Rionnal pedig már minden meghívót kiküldtünk a holnapi bál alkalmából. Ám ez az este még a miénk volt. Békés, családias...de semmiképp sem csendes.
- Ha leejtesz, én lepörkölöm a hajadat, Bräger! - kapaszkodtam Collen nyakában ülve. Az a megátalkodott nem könnyítette meg, hogy újabb narancs karikát aggassak a kastély tágas előcsarnokában felállított Yule fára.
- Ha lepörkölöd a hajam, megmondom Rionnak, hogy képtelen voltál bírni magaddal és felkutattad az egyik ajándékodat - vágott vissza, miközben aprókat dobott rajtam, hogy elveszítsem az egyensúlyomat, de még így is sikerült egy ágra bújtatnom a díszt.
- Én meg azt, hogy a tegnapi adag bor rejtélyes eltűnéséért te meg Deril cimborád feleltek.
Egy hirtelen mozdulattal leguggolt, én meg felsikkantottam, mert azt hittem, hogy leejt, de természetesen ennél sokkal jobb reflexekkel rendelkezett.
- Nem akarnál te ilyen rosszat a testőrparancsnokodnak - röhögött, miközben lesegített a nyakából és egy újabb csillogó díszt adott a kezembe a földön lévő dobozból. - Ez az utolsó. El kell ismernem, hogy csodálatos munkát végeztünk. - csapta össze a tenyerét és hátrébb állt, hogy megcsodálja teljes egészében a művünket.
Az előcsarnok két oldalában futó lépcsősorok korlátját fenyőágak díszítették, rajtuk ezernyi ezüst, arany - és üvegdísszel. A világos, barnával erezett márványpadlóra hatalmas vázákat állítottunk, amelyeket piros fagyönggyel és örökzöld ágakkal tömtük meg, és apró, fénylő díszeket aggattunk rájuk. Egyetlen sarkot sem akartam kihagyni a kastélyban. Ez volt az első ünnepünk együtt, ezért én magam gondoskodtam arról, hogy a gondolataimban lévő, régóta elképzelt hangulatot valóságossá tegyem és igazi, otthonos hellyé varázsoljak minden szobát. A szívem megtelt melegséggel, ahogy körbenéztem az előcsarnok pompáján.
- Köszönöm, hogy segítettél! - mondtam Collennak és a torkomat a meghatottság könnyei szorongatták. - Valóban csodálatos.
Hozzám lépett és megölelt.
- Bármikor - mondta és jól megszorongatott. - Már amikor a te Lin barátnőd megkegyelmez nekem és elereszt.
Megpaskoltam a mellkasát és elhúzódtam.
- Szegény parancsnok! Igazán megterhelő lehet majdnem minden szabad percedet az ágyában tölteni - hecceltem, mire felhorkant.
- Te mutattál be neki. Te is felelsz a következményekért. Jut eszembe – gondolkodott el és a hajába túrt. - El kell még rohannom egy ajándékáért. Boldogulsz a többivel?
- Persze – mosolyogtam. - Menj csak!
Szerettem őt ilyen boldognak, ilyen kiegyensúlyozottnak látni, pedig az új pozíciója nem kis munkát rótt a vállára.
Miután távozott, leültem az előcsarnok balján lévő vajszínű kanapéra, a tűz fellobbant mellettem a kandallóban, én meg kényelmesen elhelyezkedtem, hogy onnan csodáljam a ragyogó díszítést és a hatalmas fát. Beszipákoltam az erőteljes fenyőillatot, hallgattam a ropogó tűz megnyugtató neszét és abban a pillanatban minden annyira teljes volt. Annyira...
- Gyönyörű. - szólalt meg egy mély, kellemes hang, melynek halálosan jóképű tulajdonosa éppen felém sétált és egy tányéron két jó nagy szelet gyümölcskenyeret hozott.
- Reméltem, hogy tetszeni fog – mondtam, mire Rion színpadiasan megperdült, majd mikor visszanézett rám, elismerően annyit mondott:
- Ó! A kastély is, természetesen. - válaszolta és összevigyorogtam vele, miközben mellém telepedett és az üvegasztalra tette a tányért.
A fáklyák és a hatalmas csillár mindent bevilágító fényei kialudtak, melyeket felváltották a gyertyákon táncoló sárkánytűz romantikus lángocskái.
- Már senki nem dolgozik - búgta Rion és átölelt, másik kezével az arcomat simogatta. - Mindenki a szeretteivel van. Néhány órára miénk az egész kastély. - édesgetett, miközben apró csókokat lehelt az arcomra.
- És mit szeretnél csinálni? - kacérkodtam elegáns, ezüsttel hímzett hófehér öltözéke alá nyúlva, hogy megsimítsam mellizmait.
- Először is ezt - csókolt meg mohón, vágyának kéjes, erőteljes illata elűzte a gondolataimat. - Aztán mielőtt folytatnám itt... - masszírozta a mellemet és én a karjai közé olvadtam - elmondhatnád, miért próbálod mindenképpen felkutatni az ajándékaidat. - vigyorgott a számba, én meg belevörösödtem a szavaiba.
- Új parancsnokot kell keresned, mert én bizony kitekerem a nyakát - válaszoltam gyilkos mosollyal a számon. - Ő mondta el, mi?
Rion ezüstös, ravasz tekintetében a gyertyák fénye tükröződött, amikor rám nézett.
- Nyilván. És ha már itt tartunk... - bújtatta ujjait a tunikám alá és megsimította a hasam. - Azt akartad, hogy úgy kutassak az ajándékom után én is, ahogyan te zaklattál engem az előző egy hónapban? Azt gondoltad, nem érzem meg rajtad?
- Nem értem, miről beszélsz - vontam össze a szemöldököm, miközben egy befont tincsével játszadoztam. - Mit kellett volna megérezned rajtam?
- Őrülten szeretlek, Zyus! - lehelte és az alhasamat simogatta. Lenyűgözött arckifejezésében ott lapult egy apró, ám annál többet sejtető gondolat, ami egycsapásra feledtetett el velem minden mást és lesápadtam, amikor hozzátette. - Mikor szeretted volna elmondani, hogy gyermeket vársz?
Ekkor ébredtem fel. Levegőért kapva ültem fel a szőrmékkel bélelt ágyban, ami egyáltalán nem a kastélyban volt. Még midig az erőd legmagasabb szobájában voltam és nemrég mondtam el Rionnak, hogy én sosem hagyom el őt, hogy ő az én családom. Hogy Yule-ra ki szeretnék innen jutni...
Álmodtam. Az egészet csak álmodtam, hiszen még mindig ott lebegett a fejünk felett a háború fenyegetése. A kandallóban már alig pislákolt a parázs, hosszú ideig csak magam elé pislogtam a sötétségben, mi a fene volt ez az egész.
Odinra!
Halkan kimásztam a mélyen szunyókáló Rion mellől, hogy kimenjek a fürdőszobába, de amikor felálltam, sokadjára fogott el a már lassan hozzám nőtt hányinger.
Csak az idegesség - nyugtattam magam, mert tényleg egyre feszültebbé vált a helyzet. Ám az az álom olyan élénk, olyan valóságos volt, hogy képtelen voltam tőle elvonatkoztatni. Pláne miután a fürdőbe érve a szám elé kellett kapnom, mert majdnem kiadtam a vacsorámat.
- Lehetetlen – motyogtam a tükörképemnek a kézmosóban támaszkodva és akaratlanul is a hasamra csúszott az egyik kezem. Könnyek szöktek a szemembe. A gondolat, hogy éppen most történjen mindez, az... - Ne! Nornák, könyörgöm ne!
