..23.fejezet..

320 32 94
                                    

Egy utolsó senkinek éreztem magam, amiért még a barátaimat is becsapva kiszöktem, de nem tudtam Sárkányvárban maradni. Ennek a ténynek a tudatában nem. Képtelen lettem volna Rion elé állni, ezért inkább leérve az erődből, a Noria patak mentén lovagoltam el az általa táplált Nora tóhoz. Nem csináltam semmit az ég-világon, csak órákon át bámultam ki a fejemből. Azt hittem, hogy Rion trónjának megmentése jó úton haladt, de végül én magam váltam a legnagyobb veszélyeztető tényezővé. 

Ücsörögtem ott a parton és az apró, fodrozódó hullámok látványába merülve a jövő hirtelen jött kilátástalansága rám nehezült

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ücsörögtem ott a parton és az apró, fodrozódó hullámok látványába merülve a jövő hirtelen jött kilátástalansága rám nehezült. Csak akkor eszméltem rá, hogy a távozásommal még nagyobb galibát okoztam, amikor a tó túloldalán Davent pillantottam meg. Elegáns báli ruhát viselt, királykék alapon arannyal hímzett kaftánján meg-meg csillant az őszi napfény. Iszonyúan dühös volt és a következő pillanatban már ott állt közvetlenül mellettem, óceán szemében magas hullámokat vetettek a még ki nem mondott kérdések.

- Van fogalmad róla, mióta kereslek? - szegezte nekem rögtön és idegesen beletúrt rövid, barna tincseibe. - Elmondanád, mit művelsz?

- Nem tartozik rád - feleltem és ezzel egyidőben Yara templomtornyában megkongatták a délután öt órát. - És dolgod van, ha jól tudom. El fogtok késni.

Daven mély levegőt vett.

- Gyere! Visszamegyünk - nyújtotta a kezét, de rá sem hederítettem. - Gőzöm sincs, ti nők miért szeretitek próbára tenni a férfiak tűrőképességét, de ha Orion megtudja, hogy...

- Én akarok veled menni a kastélyba. - motyogtam és egy kacsát figyeltem, amint a víz alá bukott. - Mit tartalmaz az a főzet? Nálad van?

- Pontosan erre céloztam az imént - jegyezte meg. - Bármi is adott okot arra, hogy ide gyere, nem ez lesz rá a megoldás, Zya. Orion parancsba adta, hogy neked kifejezett...

- Azt kérdeztem... - találtam a megingathatatlan hangomra és lassan rá emeltem a tekintetemet -, hogy nálad van-e a főzet? Máris elkéstél és én kész lennék bemenni oda.

- Kizárt. - utasított vissza és az égre emelte a tekintetét. - Igazából nem is értem, miért erősködöm, mert akár meg is foghatnálak és akaratod ellenére vihetnélek el, de mint látod, még mindig játszom a bolondot, hogy magadhoz térj! Nézd, nekem erre nincs időm. Sera leszedi a fejem, ha nem térek veled vissza, szóval valami nyomós okot kell, hogy mondj, amiért...

- Várandós vagyok. Ez elég nyomós indok Fejedelem? - bukott ki belőlem. A szavak úgy zengtek elmém kietlen mezején, mint a harsona.

Várandós vagyok.

Davenbe belefulladtak a szavak.

- Megvizsgáltak a lányok, hátha a mágiám okozza ezeket az érzelmi kilengéseimet. Hát...nem az volt a bűnös. - mondtam csendesen és átöleltem a felhúzott térdeimet. - Babát várok. Éppen most, amikor... - beleharaptam az ajkamba, a könnyek máris elöntötték a szemem. - Itt állunk egy csata fenyegetése előtt és Rion még gondolatban sem meri kiejteni, hogy belőle valaha is apa legyen. Azt sem tudjuk, miképp éljük odakint, arról meg aztán fogalmam sincs, hogyan mondhatnám el neki, szóval mielőtt megőrülök, engedd, hogy még egy kicsit másra koncentráljak! Hozzuk el a követ!

Csepp a múltból 2.Where stories live. Discover now