Csepp a múltból 2.

..25.fejezet..

A boldogság olyan, mint amikor a viharos felhők közt egy pillanatra átsüt a Nap. Muszáj volt mélyen őriznünk a melegét, mert mi sem kaptunk több időt az örömre, ugyanis el kellett mondanom Rionnak a másik hírt, amivel visszaérkeztem Sárkányvárba: Belefutottunk Emrys és a mágusának, Flóki cselszövésébe.

Rettentően kedvemre való lett volna azonnal felégetni őket, de az az áruló mágus, hogy mentse a bőrüket, kinyögte, hogy a rúnakövön mágikus kötés ül, amely még számára is visszavonhatatlan. Bármit is takart ez a dolog, annyit sikerült belőle lefordítanom, hogy jól rácsesztünk. A villámos fejedelem legnagyobb bánatomra egyetértett Flókival, és elmondta, hogy ilyen kötést csak kötéssel lehetett oldani és tekintve, hogy ilyesmivel nem rendelkeztünk... Muszáj volt mielőbb cselekednünk.

Egyikőjük elrablásával sem értünk volna semmit, ráadásul ha megöltem volna Emryst, megkockáztattunk volna egy háború azonnali kirobbantását. Így legokosabb - vagyis leggyorsabb - választásként Daven megigézte mindkettejüket, hogy felejtsék el a történteket, kivártuk a megfelelő pillanatot, hogy a már félig leégett máglyából kiszedhessem a követ, majd amilyen gyorsan csak tudtunk, indultunk vissza Sárkányvárba.

Az égésnyom azonban égésnyom, ami megmásíthatatlanul csúfította Flóki karját, ez pedig komoly következményekkel fenyegetett. Meg voltak számlálva a napjaink.

A visszatérésünk után Sárkányvár felbolydult, a készültség a legmagasabb fokozatban folytatódott. Minél előbb be kellett fejeződnie a munkálatoknak és a lehető leggyorsabban útjára kellett indítanunk egy mágust Freya hátán Rán szigetére, ami egyáltalán nem volt egyszerű feladat. A Rasvelg csak engem és Riont engedett a hátára, de egyedül általa, mint mágikus lény által juthatott be Isra, hogy hírt vihessen apáméknak és segítsen nekik elhagyni a szigetet. Hogy Rion népének megmenekült része hogyan nyert belépést egy ilyen vidékre, egyelőre mely titok fedte.

- Tudod, hogy magam mennék veled, ha képes lennék nekik portált nyitni - túrtam bele a Rasvelg selymes, szürke bundájába és felnéztem borostyán színű szemébe. - De csak a szöszi képes rá, szóval jól jönne a segítséged!

Freya mély fújtatásának hangja a barlang falain visszhangzott, tenyerem alatt szívverése dobolt dacos ütemet.

- Ne haragudj, hogy folyton belerángatlak valamibe! - súgtam lemondón és beletemettem arcomat széles mellkasába. - Meg sem érdemlem mindazt, amit tettél értem, de ígérem, hogy soha többé nem kell ilyen terheket a nyárnyaidra venned. - Hátrébb léptem, alaposan szemügyre vettem azt a nemes, csodálatos lényt, akit lelketlen fenevadnak bélyegeztek odakint, csak mert nem ismerték. - Nem akarom kihasználni a bizalmadat, azt akarom, hogy szabad légy. - Elmosolyodtam. - Találunk rá más megoldást, ha nem szeretnéd.

Hosszan fürkésztük egymás tekintetét, én pedig csak álltam ott hálával telve, mert mindenféle hátsószándék nélkül, őszintén mondtam az elhangzottakat. Freya kissé széttárta szárnyait, lerázta magáról a feszültséget és egyszerűen ellépett mellettem, ki a barlangból, majd a magasba repült.

Alig hittem a szememnek, amikor este, az egyik őrtűznél egyeztetve szárnyak suhogására kaptuk fel a fejüket és Freya leszállt...közvetlenül Isra mellé, szemében elszántság ragyogott.

*

Daven igézésének hosszan tartó hatására már nem sokan adtunk - még ő maga sem -, így érezhetően megnőtt a feszültség. Egyedül Serában bízhattunk volna és empata képességében, hogy figyelemmel kísérje Emrys gondolatait, de minden idejét lefoglalta a legrosszabb: tényleg nem tudták összeilleszteni a rúnaköveket még másfél nappal később sem. Habár a burok visszatartó ereje érezhetően tovább csökkent, Rion túl veszélyesnek ítélte meg, hogy teljes erejével támadjon neki.