𝐃𝐢𝐞 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐞𝐥 𝐯𝐨𝐧 𝐚𝐥𝐥𝐞𝐦

3. A titok

– Te hallgatóztál? – fontam össze magam előtt a karjaimat, leplezve ezzel, hogy mennyire rettegek az egész szituációtól.

– Jöttem kifelé és meghallottam, talán nem egy köztéren kéne kibeszélni a titkaidat – dőlt oldalasan a falnak, majd rágyújtott, szemeivel pedig szigorúan méregetett végig.

– Nem számít, már minden úgy is csak a múlt – fordultam el tőle, és inkább Bill felé próbáltam koncentrálni, de Tom szükségét érezte annak, hogy tovább nyaggasson.

– Ha a múlt, miért esik nehezedre beavatni engem? – kérdezte kimérten.

– Mert kurvára nincs közöd az életemhez, seggfej – néztem el a vállam felett egy pillanat erejéig.

– Igazad van, mi közöm nekem egy közönséges prostihoz – hangja gúnyosan csengett mögülem, nálam pedig elszakadt az idegeimet visszafogó cérna.

– Kit nevezel prostinak? – fordultam felé gyilkos mosollyal, de Tom nem illetődött meg a reakciómtól, csak gúnyos vigyorral méregetett. Kétség kizárólag élvezte a helyzetet.

– Láttalak munka közben. Hát a látvány egyszerűen waoh – nyalta meg alsó ajkát, mire az én arcom felvett egy megdöbbent kifejezést. Legalább is annak éreztem. – Amúgy meg, elég rád nézni. Azt hiszed, hogy igazi nőnek néznek téged ezekben a cuccokban? Úgy nézel ki, mint egy kurva – hajolt előre, és a lehető legjobb módon próbált artikulálni. Eddig bírtam, bal kezem lendült, ám Tom még időben elkapta a csuklómat, viszont a jobb tenyerem hangosan csattant az arcán. Meglepődve kapott az arcához, én pedig kezemet rázva hátrébb álltam.

– Baszódj meg Tom – mutattam be neki győzelemittas vigyorral, ami egyből leolvadt arcomról, mikor megláttam az arckifejezését. Életemben nem láttam még ilyen dühöt valaki szemében.

– Vétek volt veled baszni – köpte felém a szavakat.

– Igen, vágd a fejemhez életed legnagyobb hibáját! Én pedig hozakodjak fel a gyerekkel? – keltem ki magamból totálisan. Hangom síráshoz közeli állapotban volt már. – Csak mert valaki cseszett gumit húzni?

– Nem csak az én felelősségem, és amúgy is elvetetted, szóval olyan mindegy már, nem? – hangja kimért volt, de érezhetően ideges volt.

– Haley, lehet el kéne.. –

– Kussolj Bill! – fordultam ingerülten Bill felé, aki kissé ijedten lépett hátrébb.

– Ne, had beszéljen – lépett közelebb testvéréhez Tom. – Mit kéne?

– Sajnálom – nézett szemeimbe Bill, majd Tomra nézve beszélni kezdett. – Nem vetette el, hanem megszülte és nevelőszülőkhöz került.

– Fasza, kösz Bill a segítséget. Így tartod a szádat, mi? – ziláltam sírásomat visszatartva.

– Nem tarthattuk volna örökké titokban, ezt te is nagyon jól tudod Haley – Bill velem és Tommal ellentétben nyugodt volt a helyzethez mérve.

– Szóval te tudtál róla, mégse szóltál. Kurva jó testvér vagy bazdmeg – vigyorodott el Tom idegében már.

– Csak így tudtuk megoldani – sóhajtott fel Bill, majd felém nézve, elsüllyedtem szinte a tekintetétől. Szánalmasnak éreztem magamat. Sarkon fordultam, és megindultam a járdán, tervezve azt, hogy minél előbb eltűnők innét.

– Most még is hova a faszomba mész? – hallottam meg Tom hangját, de nem álltam meg, és nem is fordultam vissza.

– Haley! – sietett utánam Bill, és elkapva felkaromat, visszarántott maga elé. – Hova mész?