𝐃𝐢𝐞 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐞𝐥 𝐯𝐨𝐧 𝐚𝐥𝐥𝐞𝐦

7. Érzelmi kavalkád

– Öhm, Bill? – szólítottam meg halkan, és rohadtul semmit se értve.

– Shhh, semmi baj – simított hüvelykujjával az alsó ajkamra. Végig futott egy nagyon hülye megszólalás a fejemben, amit lehet nem kellett volna kimondanom, de valamiért a vicc kendéért muszáj voltam. Sajnálom, még meg volt a hülye kislány énem.

– Baszni akarsz? – mosolyodtam el, várva hogy Bill is vegye a poént, de a szemében más választ láttam. Oh basszus...

– Lehetséges? – kérdezte, amit gondolom kijelentésnek szánt volna inkább. Szuper, rajtam állt vagy bukott az egész.

– Miért? – tettem fel a legészszerűbb kérdést, hátha választ kapok rá.

– Mert szeretlek? – vonta össze szemöldökeit, majd lehajolva elém, hogy a fejeink egyazon magasságban legyenek, közelebb hajolt. – Ne mondd, hogy te nem akarod – suttogta szinte az ajkaimra, én pedig úgy éreztem ideje cselekedni.

– Bocsi, bármennyire is csábító a felkínálkozásod, és bármennyire is vágyik rá a ribanc énem, nem tehetem ezt, és szerintem te se gondolod ezt komolyan – dőltem hátra, hogy le tudjak lendületből fordulni a hatalmas ágyról.

– És ha komolyan vágyok rá? – fordult felém teljes testével, miközben a törölközőért nyúlt, és szinte láttam a mozdulatából, hogy tervezi azt levenni.

– Bill, ne hülyéskedj kérlek – toporogtam egyhelyben, jó erős gyomorgörccsel a gyomromban, mivel lehet most helyben basztam el a barátságunkat, mert nem vagyok hajlandó lefeküdni vele. Vajon Tom benne lenne egy hármasban? JÉZUSOM HALEY, MIRE GONDOLSZ? – Ma inkább Tomnál alszok – mutattam az ajtó felé, és meg is indultam, de Bill éles hangja megálljt parancsolt.

– És ha éppen most is a csaját bassza? – nézett rám komor tekintettel, és esküszöm beparáztam tőle. Mi a fene baja van?

– Akkor haza megyek, nem tudom – vontam meg a vállamat, és a táskámat felkapva, a köntösben kiviharoztam a folyosóra. Tom szobájának az ajtajáig trappoltam mezítláb, szerencsére a folyosó ki volt szőnyegezve, elég macerás lehetett takarítani.

Be akartam nyitni, de természetesen be volt zárva, így jóformán megfejeltem a fát. Bekopogtattam, és Bill szobájának ajtaja felé pillantgattam, attól tartva, hogy mérgesen méreget, ezzel is bűntudatot rakva belém.

Az ajtó nyikorogva kinyílt, és Tom fénytől hunyorgó szemekkel mért végig engem, az ajtónak támaszkodva.

– Mi van? – kérdezte kicsit sem kedvesen, de nem igazán érdekelt. Szó nélkül besiettem a szobába, és az ágy felé vezettek hangosan trappoló lépteim. – Haley, mi a faszom van? – sietett utánam Tom is. Felé fordultam, és csak akkor vettem észre, hogy felső teste nincs takarva, nincs rajta kendő se, csak egy rövidnadrág takarta testét. A pózából ítélve eléggé feldúlt volt még, de ki nem szarja már le.

– Az öcséd be van gerjedve – húztam el a számat, majd az ágyra huppantam. – Szóval hogy ne legyek az áldozata, itt fogom tölteni az éjszakát.

– Meg a faszomat azt – bólogatott Tom mérges grimasszal, és a kezemért nyúlt volna, de én még időben beljebb másztam az ágyban.

– Nana, szépen – mutattam rá tágra nyílt szemekkel. – Van valamid, amit akarok – engedtem le karomat, és elég egyértelműen néztem arra a pontjára, amire vágytam.

– Jó kislány akarsz lenni? – mosolyodott el Tom, ujjait pedig a nadrágja szélébe akasztotta.

– Voltam valaha az? – mentem bele a játékba, hogy még inkább beindítsam az ösztöneit, és ismételten kihasználhassuk egymást. Mert erről szólt a kapcsolat köztünk. Kihasználtuk egymást testileg, lelkileg meg tönkre akartuk tenni a másikat. Ilyen egy jó toxikus románc.