𝐃𝐢𝐞 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐞𝐥 𝐯𝐨𝐧 𝐚𝐥𝐥𝐞𝐦

12. Intenzív

– Ne lepődj meg, de ez egy régi ismerősöm meleg bárja – pillantott le rám, majd távolabb lépett tőlem, hogy elismerően összefonja maga előtt karjait, mintha csak egy apa tette volna, aki büszke a fia sikerére.

– Hogy mivan? – döbbentem le, és előszőr Billre, majd a bejáratra tekintettem. – Ez komolyan az? Nem is tűnik meleg bárnak, főleg nem szórakozóhelynek.

– Ez amolyan titkos hely, nem is ismerik sokan, viszont annál inkább jönnek ide az emberek. Gyere, igyunk meg valamit – kapta el karomat, és mosolyogva magával húzott. Ezek a Kaulitz fiúk imádtak engem ráncigálni magukkal.

Csak miután bementünk, és átmentünk egy széles kis folyosón, azután hallottam meg a hangosan dübörgő zenét, majd szemem elé tárult megannyi táncoló ember, akik önfeledten élvezték az aktuálisan menő zeneszámot.

– Jó hangos – próbáltam túlkiabálni a zenét, de Bill meg se hallva ment tovább a bárpultig. Leült az egyik székre, ahova én is követtem. Vonakodva néztem a piák sokaságára, nem voltam benne biztos, hogy szeretnék inni még az este folyamán.

– Két pohár Tequila lesz, bemelegítés gyanánt – nézett felém Bill sunyi vigyorral. A pultos srác hamar kitöltötte a kért italt, majd elénk is csúsztatta. Bill vékony ujjai a kispohárra fonódtak, a másik kezével pedig felém tolta a nekem szánt italt. – Fenékig, hercegnő – emelte magasba a poharát, majd le is húzta egyből. Én is követtem a tettében, és miután végig folyt az alkohol a torkomon, már is rákaptam az ízére, és most én kértem a következő kört.

A piának szép lassan, pohárról pohárra kezdett olyan íze lenni, hogy kedvem támadt táncolni. A mellettem ülő, éppen kortyolgató Billt konkrétan lerántottam a székről, és a táncparkett felé kezdtem el húzni. Magammal szembe állítottam, és közel hozzá, vonaglani kezdtem. Először kérdőn fürkészett szemeivel, de aztán vette a lapot, és derekamra simítva, felvette a mozgásomat, így már együtt táncoltunk a parketten.

Mikor a szám lassabbra váltott, felnéztem a velem szemben álló szemeibe, és átkarolva a nyakát, csak szemeztem vele. Magasabb volt jóval, mint én, és egy idő után a nyakam kezdett megfájdulni, de nem foglalkoztam vele. Olyan dolog jutott az eszembe, amit józan ésszel soha nem gondoltam volna, de az elfogyasztott alkohol mennyiség miatt átestem a realitások határán, és mindent felrúgva Bill tarkójára simítottam, és lábujjhegyre álltam (amennyire a magassarkú engedte), és a lehető legközelebb hajoltam az arcához.

Ő se volt már annyira stabil, és látszólag nem is ellenkezett nagyon. Elmosolyodtam, ami inkább már vicsorgásnak hatott, és éppen, hogy ajkaimat hozzáérinttettem az övéhez, egyből el is húzódtam tőle. Nem volt még így se elég bátorságom lekapni, gondoltam ezzel jelzek neki, hogy tegye meg ő. Nem kellett sokat várnom, Bill egyből nekinyomta ajkait az enyémeknek, és először lassan és gyengéden falta azokat, majd begyorsított.

A pillanat hevében elvesztettem minden gondolatomat, és mint kiéhezett vad, úgy vettem át az irányítást, és kapcsoltam egy sokkal vadabb tempóba. Megkapaszkodtam vállaiban, és hirtelen ötlettől vezérelve, fogtam magam és az ölébe ugrottam. Készségesen tartott meg fenekemnél fogva, és hagyta, hogy kezeimmel arcára simítva irányítsam tovább csókunkat.

Bill ajkai másabbak voltak, valamit hiányoltam róluk, viszont sokkal kellemesebb volt, mint fivérével, aki folyton beharapta alsó ajkamat, és szívta a csók közben. Nem tudom mi ütött belém, de ott, a hangos zene és a fényáradatban kedvem támadt egyből szétnyitni neki a lábamat.

Egy idő után a levegő hiánya miatt szakítottuk meg a csókot, viszont mindketten kiéhezve néztünk egymás szemébe, és zavaromban elvigyorodtam, és szólásra nyitottam számat.