𝐃𝐢𝐞 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐞𝐥 𝐯𝐨𝐧 𝐚𝐥𝐥𝐞𝐦

13. Bűn

A csókot nem megszakítva vette le rólam óvatosan a törölközőt, ami eddig takarta a testemet. Egy pillanatra megtámaszkodott felettem, és végig nézett rajtam, majd a szemeimbe nézve felvette velem a szemkontaktust. Szinte ugyan azok a szemek néztek vissza rám, de mégse ahhoz a személyhez tartoztak, akitől elvártam volna, hogy így nézzen rám.

Égett a testem, nem vágytam már semmiféle bemelegítésre vagy előjátékra, már csak azt akartam, hogy betegye és csináljuk. Viszont Bill nem siettette a dolgot, óvatosan a mellemhez ért, és bimbomat cirógatva a nyakamhoz hajolt, és lágy csókokkal kezdte el belepni. Jól esett, de nem volt már kedvem ehhez, vágytam arra hogy már mást csináljon végre.

Éreztem a combomnál a merev tagját, ami csak még jobban elvette az eszemet, de kicsit kedvromboló volt már ez az óvatoskodós puszilkodás.

– Bill – törtem meg a cuppogások hangját, mire a fiú felém magasodva nézett le rám. – Tedd már be – mondtam (szerintem) faarccal, mivel Bill kicsit letörve nézett rám. Jó, sajnáltam de nekem nem erre volt most szükségem. Nem romantikázást akartam, hanem hogy valaki jól kielégítsen végre. De ezt nem Billben találtam meg úgy néz ki. De ha már itt voltam, és adott volt a szituáció, nem mondtam már viszlátot neki.

Bill kicsit megilletődött egy pillanatra, de aztán előhalászott a fiókjából egy óvszert, és neki állt a kinyitásával bajlódni. Kivettem a kezéből, és kinyitottam, majd kicsit ki is húztam neki. Ujjai hegyével kihúzta, és mint aki először fog ilyet a kezében, furán tapogatta, majd megnézte, hogy melyik oldalát kell lehúzni, és megpróbálta felhúzni, de az visszapenderedett. Feltámaszkodva figyeltem, ahogy próbálkozik, de sehogy se akart neki menni. Segíteni akartam, de én se tudtam nagyon, hogy hogyan is kell ezt csinálni, még soha nem próbáltam felhúzni én a srácnak.

– Nem hiszem el – rázta a fejét Bill, majd felhagyott a próbálkozással. – Sajnálom, nem így terveztem.

– Hagyd a fenébe, mehet nélküle is – dőltem vissza a párnák közé, és a plafont bámultam. Ez tényleg nem az volt, amire vágytam.

Bill végre a bejárathoz igazította tagját, majd óvatosan elkezdte betolni. Már ránézésre is nagynak tűnt, de így, hogy magamban éreztem, azt hittem szétszakadok. Megtámaszkodott a fejem mellett, és lenézve rám, várt. Ez volt egy jó érzés tőle, más pasi már rég döngetett volna, leszarva hogy fáj-e vagy sem, de ő várt az engedélyre, hogy elkezdhesse. Kicsit mocorogtam alatta, hogy kényelmes legyen a póz, majd hümmögve egyet, a vállába kapaszkodtam. Ezt jelzésnek szántam, de nem mozdult. Várt a szóban történő jelzésemre.

– Mehet – mondtam halkan, majd Bill elkezdett végre mozogni. Mozgása határozott és erős volt, néha már-már a méhemben éreztem, de amúgy egész jó volt, de nem volt meg az a plusz, amit nekem kellett volna. Azért, hogy ne legyen egyoldalú annyira, sablonosan nyögdécseltem alatta, de az eszem teljesen másfelé járt. Akaratom ellenére is Tom hülye képe lebegett előttem, ahogy megvetően pillant rám, és elmosolyodik. Na, ahogy rá gondoltam, egyből bizseregni kezdtem, és a szexet is jobban élveztem a testvérével.

Egész sokáig bírta, már jó ideje egységesen mozgott, és én ezt nagyon untam. Már csak sóhajtoztam, nem is próbáltam meg bármi mást, nem volt már se kedvem se energiám. Gondolom Bill is látta rajtam, így megállt és halkan megszólított.

– Nem jó? – kérdezte elhalkuló hangon. Rá emeltem tekintetemet, és rendesen egy bunkó utolsó senkiházinak éreztem magamat. Tudtam nagyon jól, hogy mennyire lerombolja egy férfi önbecsüléét, ha azt mondják neki, hogy szar az ágyban, de hazudni meg csak nem fogok. Végül nem szóltam semmit. Nem akartam rosszat neki, így inkább nem mondtam neki el, hogy nem a legnagyobb a teljesítménye számomra. Lehet, ha szerelmes lettem volna belé, akkor ez lett volna a legcsodásabb együttlét a szememben, de nem belé voltam szerelmes, és nem vágytam ilyen vontatott, lassú menetre.

Arcára simítottam, majd lehúztam egy csókra, hátha az kicsit feléleszt engem, és őt is. Lágyan viszonozta a csókomat, de én próbáltam intenzívebbé tenni. Bill se az a bevadulós fajta volt, szóval többre nem is mentünk ennél. Ismét elkezdett mozogni, viszont sokkal gyorsabb tempóban, ami kiváltott belőlem jóleső nyögéseket, de kevés volt ahhoz, hogy el is menjek végre. Szerettem a hosszú meneteket, de ez már sok volt nekem. Kezdett fájni a folyamatos póz, és untam is már. De így se volt elég vér a pucámban, hogy szóljak neki. Kezdtem szégyellni magamat.

Végül nem én voltam az, aki „feladta" a dolgot. Bill felsóhajtott, és kihúzódott belőlem. Feltámaszkodtam, és kíváncsian vizslattam.

– Ne haragudj, nekem ez nem megy – mondta elszontyolodva. Felültem, és a törölközőért nyúltam. Magamra csavartam, és Bill arcára simítva rá mosolyogtam.

– Semmi baj – mondtam halkan, majd kimásztam az ágyból, ott hagyva őt meztelenül térdelve. – Remélem ez nem befolyásolja a barátságunkat – fordultam még vissza egy pillanatra, de válasz nem jött már. Mozdulatlanul térdelt, és szinte biztos voltam benne, hogy maga elé meredve saját magát okolja a helyzetért. Lehet, ha jobban belelendültem volna, mindketten jobban élvezhettük volna. De egyikünk se próbálkozott olyan keményen. Szomorúan mentem ki a szobájából, és a lehető leghalkabban csuktam be az ajtót.

– Jót basztatok? – hallottam meg egy éles, lenéző hangot. A szívem épp készült kiszállni a mellkasomból, de még időben odakaptam és sikerült lenyugodnom?

– Neked ez a perverzitásod? – kérdeztem felvont szemöldökkel, és rászorítottam a törölközőre.

– Ja, csak is – lépett közelebb összefont karokkal. – Kielégítette a vágyaidat a tesóm? – tette fel ismét a kérdést, csak kicsit más köntösbe bújtatva. Felnéztem rá morcosan, de nem bírtam rá válaszolni. Nem is lett volna erre jó vagy megfelelő meghatározó.

– Nem a te dolgod – vontam meg vállaimat, és menni akartam volna a régi szobám felé, de Tom elállta az utamat. – Mi van már?

– Jobb volt nálam? – hajolt vészesen közel az arcomhoz. Megéreztem az illatát, ami rendesen elkábított. Igen, már ennyi is elég volt ahhoz, hogy beinduljak tőle. Legszívesebben letámadtam volna, de akkor eláshattam volna minden méltóságomat, és kikiálthattam volna magamat ribancnak. Már így is undorodva gondoltam magamra...

– Nem – suttogtam válaszomat. Tom szemöldökének a széle megrezzent, de semmilyen reakciót nem mutatott ezen kívül. Olyan mindegy alapon, leengedtem magam körül a törölközőt, így láthatóvá tettem csupasz testemet, amihez eddig a másik Kaulitz fiú érhetett hozzá, még pár perccel ezelőtt. Tom egy pillanat alatt átfuttatta rajtam tekintetét, majd fölényesen elvigyorodott, én pedig elástam magamat véglegesen. Milyen nevetséges, nem? Magamban tudtam végig, hogy mi a helyes, és hogy mit kellene tennem, de folyamatosan magam ellen cselekedtem. Szégyenteljes és gyalázatos... Ez voltam összességében. Igazi semmirekellő, már ilyen fiatalon szültem is, és már egy éjszaka alatt több pasival is összefeküdtem. Hogy a fenébe ne néznének le az emberek, ha már én is lenézem saját magamat? Sírhatnékom volt már az egész életemtől.

Tom óvatosan nyúlt felém, és ujjai hegyével végigsimított a csupasz oldalamon, majd egyik kezével megállapodott a mellemen, amibe bele-bele markolt. Igen, ő volt az akire vágytam, nem csak fizikailag, de lelkileg is. Mindenképp beszélnem kellett Billel a történtekről, nem akartam, hogy baj vagy feszültség legyen köztünk.

Közelebb húzódtam Tomhoz, és lábujjhegyre állva, készültem volna megcsókolni, de mikor ajkaink összeértek, ő elhúzódott.

– Én nem akarom – mondta, majd hátrébb lépett tőlem, majd elfordulva tőlem visszaballagott a szobájába. Rossz érzés fogott el, mintha bűnt követtem volna el. Bűntudat lengett körbe engem, és csak álltam a sötét folyosón, és értetlenül álltam az egészhez. Miért nem lehetnének mindketten egymás keverékei? Bill olyan rendes, kedves és vicces volt, de az ágyban nem volt képes beindítani, viszont Tom egy érintésére már feléledt a szívem és a testem is. Az élet tényleg kegyetlen... 

Esküszöm a következő részben már nem lesz semmi féle szex-baszás XD Remélem azért így is jó nektek, valahogy így jobban kitudom mutatni a főszereplőnk vacillálását és lelkiségét. Hamarosan hozom a következőt, addig is legyetek szépek és jók <3