𝐃𝐢𝐞 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐞𝐥 𝐯𝐨𝐧 𝐚𝐥𝐥𝐞𝐦

10. Party leszbi

A repülőút maga volt a megtestesült pokol. Szerencsétlenségünkre, teljesen máshova szóltak a jegyeink, így én egy nagy darab srác és egy idős nő közé szorultam, mögöttem pedig zeneként az elmaradhatatlan gyerek üvöltés szolgált. Csodálatos volt.

Plusz ráadás, hogy a bőröndjeinket majdnem lenyúlták, ha Clery nem veszi észre őket, akkor csomagok nélkül battyoghattunk volna az ideiglenes szállásunk felé. Mivel eléggé leégtünk, csak egy motelt sikerült kiperkálnunk, ami nem volt egy megtestesült leányálom.

– Jézusom, mi ez a szag? – lépett be előttem Clery a szobába, majd meg is torpant egyből.

– A szegénység csodás aromája – léptem be a szobába mellette, majd feldobva a nyikorgó ágyra a bőröndömet, kinyitottam és kikotortam a legerősebb, legvirágosabb illatú parfümömet, és mint valami légfrissítőt, elkezdtem szétfújni vele a szobát.

– A függönyökre és az ágyra is – legyezte magát barátnőm, már az ájulás szélén járt. Kuncogva szét fújtam az amúgy fehérnek látszódó függönyt, ami kicsit más színben pompázott már. – Azért ez gáz – lökte be az ajtót, és leült az ágyra, ami egyből rugózni kezdett, Clery szemei pedig tányér nagyságúra nőttek.

– Remélem hamar kijutunk innen – dobtam a parfümöt a ruháimra, majd én is leültem mellé az ágyra. – Lehet nem kellett volna ide–

– Hé, maradj csendben – csapott a számra, én pedig megilletődve pislogtam felé, várva hogy ontsa magából a szövegét, de helyette csak csendben mintha fülelt volna. – Hallod ezt? – fordult felém, mire én is fülelni kezdtem. És ekkor megcsapta a fülemet az az édes hang, ami nem éppen a legkellemesebb.

– Papírvékony falak – vettem el Clery kezét, és nem tudtam, hogy nevessek vagy rosszul legyek.

– „Ez az baby, gyorsabban, ahhh, igen csináld" – utánozta az átszűrődő hangokat Clery, mire én is beszálltam.

– „ne hagyd abba, gyorsabban, igen" – folytattam én is, majd felnevettünk. – Na ne ítélkezzünk, mi is ilyenek vagyunk, csak minket talán nem hallanak az emberek – pirultam el egy egészen kicsit.

– Most hogy mondod, megjött hozzá a kedvem – húzta el száját Clery, majd sóhajtva felugrott. – Van egy irdatlan szar ötletem, de muszáj megtennünk.

– Figyelek – néztem fel rá érdeklődve, bár már tudtam mi lesz a következő szava.

– Menjünk el bulizni – mutatott rám, én pedig lepacsiztam önmagammal. Így legyen teli találatom a lottón.

§§§

Nem tartott sokáig a berendezkedésünk, mivel az ötlet után egyből neki is láttunk öltözködni és sminkelni.

A szoba úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant, de eszünk ágában sem volt rendet csinálni a készülődésünk után. Clery igazi bombázó volt, felvette a legmutatósabb miniruháját, és egy elég feltűnő, fekete füstöt sminket készített magának, ajkait pedig vérvörös rúzzsal spékelte meg. A haját begöndörítette, és hagyta szabadon lógni. Mellette semmit nem értem.

Én egy púder rózsaszín egyberuhát vettem fel, aminek a háta ki volt vágva, elől pedig mutatós volt a mély dekoltázs végett. Nem mutatott túl sokat, de elegendő volt ahhoz, hogy figyelem felkeltő legyen. A szőke hajamat kifésültem, és hagytam, hogy az enyhe hullámok lógjanak maguknak. Kihúztam szemeimet egy barna tussal, majd megcsináltam a szempilláimat is. A sminkelés végén egy halvány pirospozsgás szájfényt kentem fel, és késznek nyilvánítottam magamat ezután.

Felvettük a kabátjainkat, megragadtuk a kistáskánkat és rohantunk már is az éjszakába.

Clery leintett egy taxit, amibe bepattanva tűnődni kezdtünk. Végül barátosném előre hajolva kérdőre vonta a sofőrünket.