𝐃𝐢𝐞 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐞𝐥 𝐯𝐨𝐧 𝐚𝐥𝐥𝐞𝐦

8. Viszály

Egyértelműen valaki simogatására keltem fel. A szemeimet nem nyitottam még ki, de éreztem a lágy érintéseket az arcom oldalán, majd a homlokomon és az orrom hegyén egy apró puszit. Alighogy csak megéreztem, de a szívem egyből felpörgött. Még álmodok?

– Tudom hogy ébren vagy – szólalt meg halkan, hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.

– Hmmmpp – fordultam az oldalamra, nem is értettem hogyan tudtam a hátamon elaludni.

– Na, kelj fel, ma délután megyünk tovább és beszélni is akarok veled – ölelt át, és megpróbált felültetni. Csukott szemmel voltam még továbbra is, és mintha kést szúrtak a szívembe. Elmennek ma.

Hunyorogva kinyitottam a szemeimet, és Tom arcát meglátva egyből feléledtem. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem visszaírt-e a nő, és sajnálatomra igen, visszaírt. De nem volt túl empatikus.

– Basszameg – suttogtam magam elé, ahogy elolvastam az üzenetet. Konkrétan ki lettem oktatva, és elküldött melegebb éghajlatra.

– Baj van? – nyúlt felém, annak reményében hogy meglesheti a telefon üzenetet, de gyorsan kinyomtam az sms appját és kinyomtam a telefont. Jó nagy szarba rakott az a hülye nő.

– Nincs – erőltettem magamra egy mosolyt, de kit is akartam átverni, simán átlátott rajta.

– Mondjad – húzott magához egy csókra, amit én eléggé felbátorodva és lelkesen viszonoztam. Tom visszadöntött a párnák közé, és kitakart a takaróból, ami egyedül takarta a meztelen testemet, mivel este nem vettem fel semmit. Rajta csak egy alsó nadrág volt, amit se perc alatt el is távolított magáról, és már is a lábaim közé férkőzött. Ennyit a beszélgetésről.

Tom gyors menete annyira gyors volt, hogy a lábaim már fájtak. Nem mintha bántam volna, iszonyat jól csinálta amit csinált, igazi tehetség volt, értett a dolgához, bár nem is csodálkoztam. Jóval több nővel volt, mint ahány ujjam van, összesen a testemen. Bár tudom is én, nem számolgattam, csak szimplán a hírek ugyebár.

Végül szerencsére közel az 1 órához végre elment, de addig nem nyugodott meg, míg én is el nem mentem tőle. Ami nem volt nehéz, azután, hogy végre kikapcsoltam a gondolataimat és csak rá gondoltam. Már a puszta képzelet jó érzést adott, ahogy arra gondoltam, hogy ez a szexi pasi engem kényeztet, és az enyém a teste és a lelke. Ami nem volt igaz, de jobb volt a képzeleteim érzéseit magamra ölteni, ha csak egy kicsit is.

Kicsit rossz érzés volt, mivel volt barátnője, de látszólag őt nem igazán érintette meg ez, én már a sírját ásnám a csaj helyében.

Lihegve hagyta abba a munkálkodást, majd felhúzva engem az ölébe, az ágyon térdelve néztük egymást. A nap fénye megvilágított minket, engem majdnem kivakított, de Tom csillogott a fénytengerben. Meg akarom szerezni; ez járt a fejemben. De aztán beütött a felismerés. Beszélnünk kell.

– Tom? – szólítottam meg halkan, mire ő hümmögött egyet, közben az oldalamat simogatta. – Írtam Alina anyjának, de elküldött a picsába – vallottam be őszintén, és végig a szemébe néztem.

– Hol laknak? – kérdezte érzelemmentes hangon, én pedig erősen gondolkodni kezdtem.

– Asszem valahol a francia-olasz határhoz közel, de nem vagyok benne biztos – mondtam elszomorodva. Sajnáltam Tomot.

– Meg tudod adni a nő számát? – kérdezte, közben kiseperte a hajamat az arcomból. Nem volt dühös meg semmi, egészen meglepő volt tőle.

– Elküldöm sms-ben – nyúltam volna a telefonomért, de a kezemért nyúlt, és a mellkasára tapasztotta. – Ne legyél telhetetlen – néztem sötétbarna szemeibe, mire ő elmosolyodott.