KI A JANI?

- 1 -

Részlet Kovács János még kiadatlan önéletrajzi írásából

Sziasztok!

Üdvözöllek az életemben!

Ha már így az oldalamra tévedtetek, bemutatkoznék: Kovács János vagyok. És szerelmes vagyok Kovács Jánosba.

Nem, nem vagyok önimádó, és az eszem se ment el. Tényleg Kovács János vagyok és tényleg szerelmes vagyok Kovács Jánosba. Az osztálytársamba, aki egyben az unokatestvérem. Tud még valaki követni? Nem? Na figyeljetek, kezdem az elején.

Anyám és Johnny anyja testvérek, és mindketten hozzámentek a középiskolás szerelmükhöz. Kitaláljátok? Igen, a Kovács-ikrekhez. A nagyiék szomszédok voltak, anyámék sokat lógtak együtt a két legendásan gazember sráccal. A többi meg nettó giccs: a rosszfiúk beleszerettek a Molnár-lányokba, megjavultak (na nem nagyon), ásó, kapa, nagyharang. A két Kovács állítólag még gyerekként megfogadta, hogy ha fiuk lesz, mindketten Jánosnak nevezik majd el. Sőt, anyámék azt is mesélték, hogy apu és a testvére már az első randin elmondta, mi a szitu, mihez tartsák magukat a csajok. Hát így lettünk mi Jánosok. Johnny amúgy egyke, mi hárman vagyunk testvérek, Timi és Tibi hétéves, kétpetéjű ikrek. Ja, ha nem mondtam volna, elmúltam tizenhét, két hónap múlva töltöm a tizennyolcat.

De vissza az elejére. Szóval Johnny... Mit is mondjak róla? Egyidősek vagyunk, egy osztályba is járunk. Fogadjunk azt gondoljátok, hogy mivel a szüleink testvérek, biztosan hasonlítunk egymásra. És pfuj, milyen gáz már, hogy a saját uncsitesómba estem bele. Hát, 1: kicsit se hasonlítunk, 2: nem gáz, mert nem vagyunk vérrokonok.

Túl sok az infó, mi? Az úgy volt, hogy nem sokkal az ikrek születése előtt egyszer kihallgattam anyuékat és Panniékat. Nem mondtam? Panni a nagynéném, anyu két évvel idősebb nővére. Apám és a bácsikám pedig nála még egy évvel idősebb. Szóval a nappaliban beszélgettek, én meg persze a lépcső tetejéről hallgatóztam, pedig azt nem szabad. Szigorúan tiltja a Kovács-kódex. Halkan teszem hozzá: ez a rohadt kódex talán csak a lélegzést nem tiltja... Akkor hallottam, ahogy Panniék azon problémáznak, hogy ideje-e megmondani Johnnynak, hogy nem ők a szülei. Emlékszem, nem is értettem, miről beszélnek. Már hogy ne lennének a szülei? Ők nevelték, nyilván hozzájuk rakta le őt a gólya. Micsoda marhaság! El is feledkeztem a dologról, gyerekként nem volt semmi értelme az egésznek. Panni és Karcsi Johnny szülei, slussz, passz, kész. Akkor értettem meg, mit is jelentett, amikor úgy a nyolcadikos ballagás környékén iszonyú veszekedés tört ki Johnnyéknál. Ez a barom úgy ordított, hogy zengett az egész utca, hogy neki ne mondják meg, mit lehet, és mit nem, mert nem az igazi szülei. Mindezt miért? Mert Karcsiék nem engedték, hogy a „nagyon komoly" barátnője nála aludjon. Könyörgöm, annak a lánynak fogszabályzója és X-lába volt! Hű, mennyit csúfoltuk érte! Jani, ez az észkombájn persze kiakadt, amiért ugrott az éjszakai etyempetyem. Bár szerintem gőze se volt, mit kell csinálni és hogy kell csinálni, hehehe. Ezt onnan tudom, hogy nem sokkal előtte együtt loptuk el apu szexújságját, halál izgatottan bújtuk a képeket, de rohadtul nem tudtuk, hogy kell nézni, forgattuk a magazint jobbra-balra, találgattuk, melyik az eleje, mi kicsodának a micsodája. Nem csináltunk semmit, pedig előtte alaposan kigondoltuk, hogy majd jól kiverjük a fotókra. De csak vihogtunk. Igazából fel se állt... Vagyis nekem kicsit. De nem a képektől.

És ezzel meg is érkeztünk a lényeghez. Ekkor kezdődött az egész. Szóval lassan négy éve tart ez a pokol, és halvány dunsztom sincs, mi lesz belőle. Pedig lassan valamit lépnem kellene, mert érettségi után egészen biztosan eltávolodunk egymástól. Én magyartanárnak készülök, Johnny pedig már ki is nézett magának az ország másik felében egy egyetemet, ahol informatikát tanul majd.