KI A JANI?

- 15 -

Részlet Kovács János még kiadatlan önéletrajzi írásából

Ébredés után hosszasan fontolgattam, mit is csináljak. Az sms mellett döntöttem. Hosszú, tényfeltáró, informatív üzenet volt: „Beszélnünk kell!" Nem véletlenül nevelkedtünk együtt, Johnny ugyanezt írta nekem.

Kiváló. Ez a legnagyobb rémálom, amit az ember írhat, és amit kaphat. Nekem mindkettőt sikerült. Hát, mit mondjak, ha nem lettem volna amúgy is ramaty állapotban, ez tuti kicsinált volna. Frankón, szinte már örültem annak, hogy lázas lettem, bőszen reméltem, hogy ez kellően eltompítja majd az agyamat.

Aha. Meg ahogy Jancsika elképzelte. Olyan ideges voltam, hogy mikor végre úgy-ahogy magamhoz tértem, és sikerült kivonszolni a maradékomat a fürdőbe, inkább lemondtam a borotválkozásról, mert féltem, hogy fültől fülig elvágom a torkom, még akkor is, ha a biztonsági borotvát használok. Így a délelőtt szappanszagúan, de kamaszborostásan ért, a szemem pedig rácummant a telefon kijelzőjére. Percenként néztem, hogy Johnny üzent-e, hívott-e. De semmi.

Ebéd után, amikor apu elment az ikrekért, összeszedtem minden bátorságomat és megszkájpoltam Johnnyt. Eltartott egy darabig, míg jelentkezett. Először azonban csak a hangját hallottam, a gépe kameráját kikapcsolta.

- Szia – gondoltam, egy egyszerű kezdésből nem lehet baj.

- Szia – válaszolta Johnny hasonlóan tömören. – Jó, hogy hívtál, beszélnünk kell.

- Tudom. Apu is ezt mondta.

- Nekem meg a Pöceszájú. Meg a két Molnár. Figyelmeztetlek, nehogy bármi olyat elkövess, amiért a nővérek vonnak kérdőre, mert az sokkal rosszabb, mint amikor tesin a Varga Feri tökön talált a medicinlabdával.

- Elmondod, mi volt? És esetleg bekapcsolnád a kamerát? Nem látlak.

- Nem merem.

- Miért nem?

- Zöld vagyok.

- Hogyhogy? Elbasztad a szőkítést?

- Ne bomolj, Kunkori! Nem a semmiért veszkődök ezzel a többtonnás hajszerkezettel, eszem ágában sincs tönkre tenni ilyen hülyeségekkel. Az arcom zöld.

- Azt meg hogy....????

- Anyuék pizzázni vittek tegnap. És úgy be voltam parázva, hogy egy lendülettel betömtem egy komplett húsimádót. Azóta legalább négyszer rókáztam. Most is itt van a lavór kézközelben. Szóval kurvára nem vagyok épületes látvány.

- Akkor is látni akarlak.

- Szégyellem magam.

- Előttem?

- Főleg előtted. Elbasztam, Kunkori. Elvesztettelek, amikor még alig voltál az enyém. Nem merek a szemedbe nézni.

Könnybe lábadt a szemem. Írhatnánk a láz számlájára is, de pontosan tudtam, hogy a kettőnek nincs köze egymáshoz. Az fájt, amit Johnny mondott. És az, ahogy mondta. Bár nem láttam az arcát, biztos voltam benne, hogy mélyen lehajtotta a fejét, maga elé dünnyög, a kezét pedig a háta mögött tördeli. Tudtam, hogy én sem bírnám higgadtan, így ijedtemben bontottam a kapcsolatot.

Kovács Johnny POV

Egyszerűen kinyomott. Kunkori egyszerűen kinyomott. Még arra se adott esélyt, hogy összekaparjam a bátorságom és bekapcsoljam a webkamerát. Hát, akkor azt hiszem, ennyi volt. Csak bámultam a sötét monitort, folytak a könnyeim, és elismételtem magamban, amit mondani akartam neki. El akartam mondani, hogy szeretem. El akartam mondani, hogy annyira szeretem, hogy semmi más nem számít. Vele akarok lenni, az ő feltételei szerint. Volt időm végiggondolni, és ha Jancsika úgy akarja, aláfekszek.