KI A JANI?

- 17 -

Részlet Kovács János még kiadatlan önéletrajzi írásából

- Ugye tudod, mire számítanak? – kérdezte Johnny. – És nem csak ők...

- Tudom, nem vagyok teljesen hülye.

- És? Te mit szeretnél?

- Ugyanazt. De előtte dolgunk van.

És úgy is lett. Rendbe raktuk a konyhát, a nagy tortát betettük a hűtőbe, de Johnny ahhoz ragaszkodott, hogy a kicsit magunkkal vigyük a szobámba, hiába bizonygattam, hogy akkor tönkremegy. Hát, több is veszett Kovácsnál, úgyhogy bekulcsoltuk a bejárati ajtót (láttunk mi már derült égből hétéveseket), felnyaláboltuk az édességet, csaptunk hozzá némi innivalót (nem szeszt, mert szexet akartunk) és felvonultunk a szobámba. Mindent gondosan lepakoltunk és... semmi. Csak álltunk ott feszengve, mint a legelején.

Elkapott a dezsávű (képzettebbek kedvéért déjà vu). Pont ilyen tehetetlennek éreztem magam azon az estén is, amikor Johnny mesét olvasott az ikreknek, és én azt hittem, hogy nem lehet köztünk semmi. Türelmetlenül megráztam a fejem. Csak képzelődök, most biztosan más a helyzet. Kibámultam az ablakon, ő pedig ezúttal végre azt tette, amit a filmekben is szoktak ilyenkor. Szorosan hozzámbújt, átölelt, összesimította az arcunkat, közben cirógatta a hasamat. Aztán megfordított, és mint akkor, befurakodott a lábaim közé. De most nem volt bizonytalankodás, azonnal megcsókolt. És ez nem amolyan dugjunk csók volt, ez szeretlek csók volt. Aztán ki is mondta.

- Szeretlek – lépett hátra egy lépést. Kicsit kotorászott a farzsebében, azután a kezembe nyomott egy minőségi, bár kissé megviselt borítékot. – Még egyszer boldog születésnapot, Kunkori!

Elképzelésem se volt róla, mi lehet a borítékban. Óvatosan bontottam ki, nehogy kárt tegyek a tartalmában... Ilyen nincs! Ilyen egyszerűen nincs! Ez a bohóc csinált nekem egy kuponfüzetet. Egyéves lejárattal. Az elejére egy közös képünket nyomtatta, tíz számozott lap volt benne, és még egy bónuszként. Átpörgettem: kaptam egy mozis estét, amikor én választhatok filmet, egy romantikus vacsorát valami rendes étteremben, ágyba reggelit, kényeztető masszázst és egy alkalommal bébiszittel az ikreknél, ha úgy kívánom. Volt még ezen kívül öt szabadon választott szexuális kívánság, de kikötötte, hogy csak olyasmi, ami nem fájdalmas vagy undorkeltő egyikünknek sem. Kérdőn néztem rá, hogy ezt mégis hogyan értsem?

- Nem pisálhatsz az arcomra, azt jelenti! – vallotta be pirulva. Szűzanyám, mégis miféle videókat nézett ez az eszetlen?!

A kedvencem azonban a bónusz volt: Johnny adott nekem egy 24 órás rabszolgakupont. Ezt ugye nem kell magyarázni. Viszont jó alaposan át kell gondolnom, mi mindent akarok vele csináltatni azon a napon, hogy fullra kimaxolhassam a soha vissza nem térő alkalmat.

- Köszönöm! – súgtam neki, és ha már ott voltam, bele is nyaltam a fülébe. Feltett szándékom volt, hogy addig izgatom, amíg el nem dobja tőlem az agyát. Érintettem, ahol csak tudtam, közben egyfolytában csókolóztunk. Izzott körülöttünk a levegő, és én mindennél jobban élveztem ezt a szexuális feszültséget. De Johnny valahogy mégis visszafogott volt, kimondottan udvariasan válaszolt a simogatásaimra. Gyanús volt. Felettébb gyanús. Annyira, hogy okulva a korábbiakból, inkább rákérdeztem, hogy biztosan ne legyen köztünk félreértés.

- Mi a baj, Johnny? Valamit rosszul csinálok?

- Egy frászt! Olyan jól csinálod, hogy már az se tud lehűteni, ha arra gondolok, mennyire háborgott a gyomrom a múltkor attól a kurva pizzától.

- Miért, arra gondolsz?

- Arra. Meg a Wagnerre, amikor fogadásból megevett öt hashajtót és végigfosta a suliban a folyosót. Meg arra a döglött macskára, amit a múlt héten láttam kivasalva a főúton. És véletlenül láttam a neten a múltkor egy pattanásnyomkodós videót, arra is gondoltam.