"Van aki véresen szereti.!"-[Befejezett]

5 Fejezet.

Rinku dúlt-fúlt. A vámpírja normálisan nézett ki, nem volt hullaszaga, nem voltak hegyes fogai.
Igazi bájszipoly volt. Valahogy az egész pasitól kiverte a víz. Valahányszor a közelében volt, minden érzékével rákoncentrált. Baromi idegesítő volthogy akkor is pontosan tudta mit csinál a másik, amikor még csak rá sem nézett.

És a neve! Louis... valahol már hallotta, de hol?
A szeme is ismerős volt, azonban akárhogy is erőltette az agyát, nem emlékezett olyan alkalomra, amikor vámpírok között lett volna. Eddig csak tévében látta őket, de mindegyik olyan sótlan sznob volt, amilyeneknek általában tartották őket az elfek.

Nem sokat beszélgettek. Mintha két egymást kerülgető állat lennének, és próbálják eldönteni, hogy a másik barát, vagy ellenség. Ha kutyák lennének, egymás seggét szaglásznák.

Rinku állandóan szemmel tartotta az idegent. Miután lement a hivatalos dögunalom, a szobába mentek átöltözni. Rinku és Erik szeméthegyet csinált a szobából külön a vendég tiszteletére. Elfünk - tekintélyesen érzékeny orra miatt -
majd' elájult a bűztől, de hősiesen bírta a dolgot, csakhogy lássa a vendége rémült arckifejezését.

A vámpír azonban rezzenéstelen arccal odasétált Erik ágyához, lepakolt, majd fekete nadrágot, és inget halászott elő. Szó nélkül kihámozta magát az elegáns cuccaiból,Rinku pedig szintemegbabonázva nézte, ahogy fehér testén táncolnak az izmok. Hirtelen kiszáradt a torka. Csak tetőzte a dolgot, hogy a vérszopó hamarosan a nadrágját is levette, és immár gatyában állt a szemétdomb közepén. Tökéletesen fenséges látványt nyújtott.

Rinku elfordította a fejét. Konstatálta, hogy ez az alak is biztos egy nőmágnes a saját fajtájában.

Aznap este Rinku a legjobb szerelésében vitte le a vendégét vacsorázni. Mivel mindketten közel álltak már az emberré váláshoz, ugyanazt a főtt kaját ették. A többi vámpír-elf páros már lent ült, külön asztaloknál. A máskor oly' zajos ebédlőben most feszült csend uralkodott. Rinku biztos volt benne, hogy a bájszipoly is érzi a vérszomjat, ami körülvette.
Mindenesetre, amikor az arcát fürkészte, nem vette észre, hogy a másik zavartatná magát. Rinku magában piros pontot adott neki a higgadtságáért. Továbbra is csak tőmondatokban kommunikáltak.

A szobájuk nem volt nagy, két ággyal, egy hűtőszekrénnyel, és egy fürdővel volt felszerelve.
A magánszféra védelmében felszereltek egy térelválasztó függönyt, így Rinku nem nagyon zavartatta magát, amikor nőt hozott fel, mikor Erik is ott volt.

Mivel azonban most egy vérszívóval osztozott, szinte kötelezőnek érezte, hogy megértesse a másikkal, ez az ő szobája, az ő területe, és nem fogja visszafogni magát, csak mert a fejesek épp hozzá tették be.

Tehát hosszú idő után ismét csajt hozott a szobába. Lou épp a telefonjára tapadt, amikor bejött az elf csajszi. A csajnak fenékig érő haja volt, buja idomai, karcsú dereka volt, és égig érő lába. Louis és a csaj farkasszemet néztek. Rinku már attól tartott, hogy szikrázni kezd a levegő. De szemmel láthatóan Rinku társasága megért annyit a csajnak, hogy ne foglalkozzon a természetes ellenséggel.

Rinku állapota azonban nem sokat javult, bár az álorgazmust már tökélyre fejlesztette, véleménye szerint Oscar-díj esélyes is lehetne az alakítása. A csaj is elégedetten távozott.

Ott hevert az ágyon, és remélte, hogy a vámpírka nem tartja valami kellemesnek az ittlétet.

- Nem is tudtam, hogy az elf hímek megjátsszák az orgazmust – szólt a függöny másik oldaláról egy gúnyos mély hang.

- Mi van? – nyögött fel Rinku. Ez egy élő hazugságvizsgáló? Ha a csaj nem vette észre, akkor ez mégis hogyan?!

- Figyelj, nagyon jól tudom, hogy ellenséges területen járok. Nem kell a kupival és az ingyen pornóval az értésemre adnod, hogy ez a te területed. Én sem akartam idejönni, ahogy te sem önkéntesen osztod meg velem a szobád. Vámpír vagyok, de nem fogom kiszívni álmodban a véred, csak túl akarok esni ezen, hogy aztán kimehessek az emberek közé. –
Louis  hangja kissé kioktatóan hangzott.

- Így már mindent értek. Akkor most már jóban leszünk, befonjuk egymás haját, és elmeséljük hogyan vesztettük el a szüzességünket, persze sok-sok csokival meg piával, oksi? – Rinku csodálkozott, hogy a hangját fűtő, maró gúny nem marta le a térelválasztó függönyt.
– Figyelj, szipolykám, nem igazán érdekel, te mit akarsz. Elvisellek, mert muszáj, megvédem a segged, mert muszáj. Ne hidd, hogy attól még nyugodtan alhatsz, mert nem fogom átharapni a torkod.
Szívesen halok meg vámpírvérmérgezésben, ha tudom, hogy egy magadfajtát elintéztem.

Rinku pontosan tudta, hogy csak a szája jár. Marhára nem akart meghalni, és semmi kedve nem volt hozzá, hogy tovább vigye a fajtája gyűlöletét. Az emberek világába való kilépéstől azt várta, hogy elmenekülhet ettől a marhaságtól. Most azonban idegesítette ez a nagyokos. Nagyon irritálta, hogy nem tudta átverni.