"Van aki véresen szereti.!"-[Befejezett]

9 Fejezet

Miután Rinku mögött becsapódott az ajtó, Louis letette a könyvet és elnyúlt az ágyon. Nem tudott nyugodni. Tehetetlen düh emésztette a belsőjét.

Rinku eddig még soha, SOHA nem ment el senkivel sem randizni. Erik nevű barátjától származik az információ, aki erről Krome-mal beszélgetett, aki visszamondta Lou-nak, csak hogy a másik tisztában legyen vele, micsoda hímmel osztja meg a személyes terét. Louis persze ettől nem lett boldogabb, de a dolgok mostani állása még jobban aggasztotta. Amikor ide érkezett és meglátta, kivel lesz egy szobában... Akármilyen nyálasan is hangzik, de elhitte, hogy a végzet intézte így a dolgokat. Olyan ideges volt, hogy azt se tudta, mihez kezdjen. Akkor éjjel olyan könnyedén szóba elegyedtek, most viszont csak a feszültségteljes távolság jutott osztályrészükül.
Louis eddig sem volt az a kezdeményező fajta. Mármint ha rajta állt a dolog úgy érezte, ügyetlenül kezeli a dolgokat. Így hozzászokott, hogy hűvösnek mutatkozzon, amikor kényelmetlenül érezte magát. Oda ment a hűtőhöz, kinyitotta az ajtaját, és belenézett a tartalmába. Semmi kedvére valót nem talált, így be is zárta. Visszament az ágyához, és leült. Egy ideig szemezett a mellette heverő könyvvel, de inkább maga elé meredt. Az első éjszakája volt a legrosszabb. Nem azért mert új helyen volt, és mert érezhetően gyilkos tekintetek követték minden lépését... Az a hegyesfülű! Képes volt idehozni a szukáját, hogy műsort adjanak neki!

Louis szerette volna megfojtani Rinkut. Dühös volt rá, ahogy magára is, amiért hagyta, hogy a térelválasztó függöny mögül szűrődő zajok kínozzák. Azonban elégtétellel szolgált számára a tény, hogy a hím nem élvezte az aktust. Rinku heves válasza, amikor ezt szóvá tette, pedig mindennél jobban szórakoztatta. Később megtalálta a módját, hogy a kiszemeltjét távol tartsa a szukáktól. Valahányszor észrevette, hogy valamelyik elf ivadék méregeti az ő prédáját, annak mélyen a szemébe nézett, míg meg nem hátrált. Még a vámpír egyetemen olvasott a módszerről. Az ellenfelek méregetik egymást, majd ha az ösztöneik azt súgták, nem nyerhetik meg a csatát, inkább bölcsen meghátráltak. Lou tisztában volt vele, hogy a csajokat simán el tudja ijeszteni. Ha egy lány után ácsingózna, csak a rövidebbet húzná, ha egy elfel akarna kakaskodni. Így viszont elérte, hogy a csajok békén hagyják a szobatársát, és nem kellett azon izgulnia, hogy az első estén történtek megismétlődnek. Persze nem tudta a nap minden percében Rinkun tartani a szemét, de úgy vélte, észrevette volna, ha máshol huncutkodik.

Lou próbált nem Rinkura gondolni, úgyhogy csak felvette a könyvet.

„A 315.b típusú űrlap azoknak segít, akik az elveszett igazolványukat szeretnék pótolni. Ez esetben előzetesen el kell kérni az ügyfél személyigazolványát, vagy más, ezzel egyenértékűnek minősülő igazolványt valamint lakcím igazoló kártyát, Társadalom Biztosítási kártyát és adóigazolványt. Ezen felül az ügyfélnek gondoskodnia kell az eljáráshoz szükséges díjról. Ha ezen feltételnek nem tesz eleget, az ügyfél kérvényezheti a díj csekken való befizetését is. Ez esetben a kitöltött dokumentumot félre kell tenni, amíg bizonyosságot nem nyer, hogy az eljárási díj rendezésre nem került. Az űrlap kitöltésénél gondosan ügyelnünk kell arra, hogy pontosan töltessük ki azt az ügyféllel. Ez esetben tisztáznunk kell vele..."

...hogy vegye le a farmerjét és pólóját, majd meztelenül feküdjön fel az asztalra.

Izé...? Mi?! Louis megrázta a fejét. Elkalandozott.

„Az ügyintézés során fontos, hogy mindig megfelelő türelemmel bánjunk az ügyfelekkel. Előfordulhat, hogy az ügyfél türelmetlen..."

...ilyenkor a térdemre fektetem, és erőteljesen rácsapok az izmos fenekére.