"Van aki véresen szereti.!"-[Befejezett]

16 Fejezet.🔞

Louis reggel, amint felkelt, rágyújtott egy cigire. Ideges volt. Azóta nem volt senkivel... és a tegnapi napot nem így tervezte. Az éjjeli szekrényen volt egy kerámia párologtató, annak a tetejét használta hamutartónak. A történtek után nem akart felelni a kérdésekre, amiket Rinku szeméből olvasott ki, így csak oldalra fordult, és alvást színlelt. Szerette volna átölelni a másikat, de nem volt benne biztos, hogy a helyes szavak jönnének a szájára.

A végén alig aludt valamicskét. Míg mocorgást nem hallott a háta mögül, szőrős lábszárát bámulta.

– Tudod, ez egy nemdohányzó szoba. – Hallatszott egy metsző hang.

– Van dohányzó szobád? – kérdezett vissza Louis.

– Nincs.

– Akkor most az egyszer nézd el nekem – felelte, és mélyet szippantott a méregből, amely csak még sivatagosabbá tette a száját és a torkát.

– „Most az egyszer", mi? Tehát nem lesz ismétlés? – Egyikük sem fordult a másik felé, Louis biztos volt benne. Tudná, ha Rinku őt nézné.

Louis öltözködni kezdett. Nem nézett Rinkura, miközben összeszedte a ruhadarabjait. Majd az ajtó felé sétált.

– Dolgod végeztével el is mész? – Annyira gúnyos volt Rinku hangja, hogy majdnem lemarta a festéket az ajtóról.

– Dolgoznom kell. – Még mindig nem fordult vissza.

– Nekem is, de attól még elbúcsúznék a szeretőmtől. – Rinku felállt. Louis pedig az ajtó sarkát bámulta.

– Nem emlékszem, hogy valaha is szeretők lettünk volna – keményen Rinkura nézett.

– Akkor jobb, ha mész. Ne hidd, hogy a szukád leszek! – Rinku meztelenül beviharzott a fürdőszobába, és becsapta maga mögött az ajtót.

– ...a szerelmem vagy – mondta Louis halkan, majd további neszezés nélkül hagyta el kedvese lakását.

Louis átkozott bolond volt. Egy idióta, barom, hatökör, töketlen, anyuci pici fia, gerinctelen csiga, meztelen csiga, lócitrom, bármi, ami sértő lehet ránézve. Tudta, hogy nem kellett volna olyan harapósnak lennie, de félt. Előző este mindkettejüket elkapták azok a bűnös, vadállatias ösztönök, és csak a testi vágyaikat elégítették ki. De... attól tartott, ha az érzelmek is közre játszanak, az történik, mint legutóbb. És talán ezúttal meg is öli Rinkut.

Míg külön voltak, sokat gondolkozott azon, vajon mi éleszthette fel a kihaltnak hitt vámpírságát. Csak egy helyes választ tudott felmutatni a csaknem két éves töprengése után:

Szerelmes Rinkuba, és testestől-lelkestől eggyé akart válni vele. Ehhez hozzátartozott, hogy magában érezze a vérét.

Louis nem tudta biztosan, mivel lehet semlegesíteni ezt a dolgot, soha nem hallott még ilyesmiről, ahogy más sem. Kilépett, mert befejezte a kúrát, de nincs rá garancia, hogy egy újabb szeretkezés ne úgy végződne, mint a legutóbbi. Talán, ha Rinku viszont szeretné...? Á, az a srác egy sz*xgép, nem érez, csaksz*xel.

Legszívesebben a falba verte volna a fejét. Csak gratulálni tudott magának, amiért egy ilyen „gépezetbe" esett bele, mint vak ló a szakadékba. Mindennek ellenére, még mindig jobb volt önmagát vádolni, mint színt vallani, és aztán elviselni, hogy a másik köszöni, nem szeretne egy időzített bombával ágyba bújni. Tudta... hogy nem húzhatja sokáig. Előbb-utóbb el kell mondania neki. A szünetét letudva visszament a lélekörlő munkájához. Ő szerette, legalább semmire sem gondolt közben.

Louis hazafelé bedobott pár sört Kromme-mal, majd közben álmodozva útnak indult, hogy miképp is fogja a takaróját maga alá gyűrni, belefeküdni, átadni neki a melegét, majd megkeresni a legmegfelelőbb testhelyzetet, aztán miközben élvezi a finom, puha huzat ölelését, álomba merül. Remélhetőleg semmi hülyeséget nem él át, mint például sz*xel kapcsolatos dolgokról, vagy Rinkuval kapcsolatos dolgokról, bár ez a kettő gyakran elválaszthatatlan egymástól.