"Van aki véresen szereti.!"-[Befejezett]

14 Fejezet.

Mikor Rinku felébredt, nem a saját ágyában volt. Nagyon kába volt, de az is feltűnt neki, hogy a fehér falak nem a kolijukhoz tartoznak. Kavarogtak a gondolatai.
Az ágynemű is fehér... És a pizsamája is... Mintha... ez egy kórház? Mi történt? Hogy került ide?! Fel akart kelni, de túl gyenge volt hozzá. Szomjas volt, és álmos.
Mikor úja felébredt, Erik állt mellette.

– Te jó ég! Na végre! A frászt hoztad ránk, ugye tudod? – Rinku aggodalmat vett ki a hangjából.

– Mi a fene történt? – kérdezte Rinku.

– Az a rohadék vámpír neked esett. Majdnem belehaltál. – Mondta Erik. Rinku zavaros agyának időbe telt, mire felfogta a hallottakat.
Erik látta, hogy Rinku nem nagyon tudja, miről van szó, így felsóhajtott és folytatta.

– Az éjszaka közepén hívta ki a mentőt. Bár már meg kellett volna szűnnie a vámpír ösztöneinek, rád ugrott és annyi vért szívott ki, hogy majdnem meghaltatok. Hál istennek hamar észhez tért és abbahagyta. Nem sokon múlt.

– És mi történt vele?

– Téged komolyan az érdekel, hogy mi van azzal a seggfejjel?

– Igen.

– Elvitték őt is, és az összes többi vámpírt. Kerek három napig voltatok eszméletlen.

– Hogyhogy?

– Hülye vagy? Hatalmas a botrány, alapból az volt a dolog lényege, hogy megférjünk egymás mellett, erre az a vérimádó majdnem szárazra szívott! – Erik baromi dühösnek tűnt.

– Igaz... De nem azt mondták, hogy nem lesz baj, mert már nem tudnak vért szívni? Louis se ivott már vért.

– Senki sem érti. Itt viszont egy lélek sincs rajtad kívül, akit ez érdekel. – Erik egyre dühösebb lett.

– Fel ne robbanj nekem! Mi lesz a kilépéssel?

– Lefújták. Még egy évre itt maradunk. De egyébként emlékszel valamire? Biztos álmodban támadott rád, de akkor is.

Rinku hallgatott pár másodpercig, mert pontosan emlékezett, mi történt. Egyelőre semmit sem értett. – Nem emlékszem – válaszolta végül.

– Nem csodálom. Én most megyek. Pihenj!

– Rendben. – Erik kifelé indult.

– Örülök, hogy jól vagy – mondta kissé fura hangon.

– Kösz. – Rinkunak jólesett, hogy ennyire aggódnak érte. Bár amint Erik kiment, újra elaludt.

Rinku pár nap múlva visszatérhetett a kolijába. Mivel itt töltötte a nyári szünetet is, nem kellett összepakolnia. A szobája azonban rettentően üresnek tűnt.

Miután magához tért, és már nem kavarogtak a gondolatai, szépen summázta, hogy mi is történt, de minél többet gondolkozott rajta, annál több volt a tisztázatlan részlet. Amikor elájult, anyaszült meztelen lehetett. Louis megőrizte volna annyira a lélekjelenlétét, hogy felöltöztette, mielőtt segítséget hívott?

Rinku csak sejtette, micsoda kockázatot vállalt ezzel a másik. Bízhatott abban, hogy Rinku felépül, és ha a körülményekre is fény derül, akkor az többet ártott volna neki, mint bármi más. Ezért hálás lehetett neki. Amint lézengett az üres szobában, látta maga előtt, ahogy Louis tesz-vesz a szobában. Nagyon szerette volna tudni, hogy miért szívta ki a vérét. Bár tudta, hogy az ő vére veszélyes a vámpírokra, nem is volt nekik olyan finom, mint az embereké. Akkor miért? Az a két éjszaka, amit együtt töltöttek, olyan elemi, és lehengerlő volt, hogy kár lett volna egy ilyen malőrrel tönkretenni. Miért tette?