"Van aki véresen szereti.!"-[Befejezett]

1.Fejezet

VAN, AKI VÉRESEN SZERETI

Louis csendben ült a teremben. Szemhéja le-lecsukódott, amint az egyhangú előadás bekúszott az egyik fülén és kijött a másikon.
Olyan hihetetlen unalom volt az élete, hogy azt se bánta volna, ha álmában elalszik, és soha nem ébred fel. Szerinte nem változtatott volna semmin. Még egy éve volt hátra ebben a kriptában, aztán várt rá a nagybetűs élet. Színek, zajok, pezsgés, emberek.

Most pedig: sznobok, unalom, hullaszag és fehérség.

Ó, elnézést! Elfelejtettem a legfontosabbat. Louis vámpír volt. Épp a vámpír egyetem padját koptatta, hogy 25 éves kora után emberek közé engedjék.

Na de kezdjük az elején.

Mindenki tudja, hogy a vámpírok vért isznak, élőholtak, rühellik a vallásokat és a fokhagymát. Nem különösebben ellenállóak a napfénnyel, szentelt vízzel és karóval szemben.

Ami azt illeti, ennek nagy része még most is igaz, de ahogy fejlődött a technika, addig a vámpírok is eljutottak odáig a törzsfejlődésben, hogy a lehető legnagyobb arányban a maguk javára fordítsák a technikai vívmányokat.

Például vérbankok, szintetikus vérrel, amelyek jól jönnek egy-egy vegetációs időszakban, amikor nincs ember a közelben. A tudós vérszopók által kifejlesztett gyógyszereknek köszönhetően a vámpírok egy idő után teljesen képesek beépülni az emberek közé. Épp ezért a szülők dönthetnek arról, hogy milyen sorsot szánnak a csemetéjüknek. Az ortodox módszer, a világtól elzárt életmódra, és az „öld meg a prédádat" filozófiára épül.
Ez esetben, az alany élete végéig hegyes zápfogakkal, napfény érzékenységgel, hulla sápadt bőrrel, sötétségben éli mindennapjait.

A másik verzió szerint a gyerekek elkezdenek egy kúrát, amely hosszú ugyan, de a 25. életévét betöltött alanyok bőrszíne egészségesen színessé válik, a zápfogak normál méretűvézsugorodnak, és nem érzékenyek többé a napfényre. Ahhoz azonban, hogy kimenjenek az emberek közé, iskolába kell járniuk, szakmát tanulni, stb., hogy aztán sikeresen beépüljenek az emberi társadalomba.

Azonban ezt is szigorú szabályok betartásával engedélyezik: nem ölhetsz embert, szedned kell a gyógyszert, hogy ne fedd fel a fajtánkat, bármelyik más vámpírról megtudod, hogy megszegte a szabályokat jelented, házasodhatsz emberrel, de akkor a társadnak beavatási szertartáson kell részt vennie, és a születendő gyereknek... stb.

Egy szó, mint száz, Louis és a vele egy egyetemre járó sápatag vérszívók ugyanazért jöttek ide: hogy később emberek között éljenek. Azonban eme közös cél nem igazán vidította fel a srácot. Az a halott sápadt bőrszín, sznob unalmasság, a csajok üres fecsegése... Hahh! Egyszerűen dög unalmas volt.

Nem tudta, mivel tudna javítani a kedélyén...

Unta az egész vámpír maszlagot. Ráadásul hivatalnoknak tanult... Szívás.

Egy időben próbálkozott ezzel-azzal, hogy legalább máshogy nézzen ki, mint a többi alak. Edzeni járt, ám az izmok sem enyhítették bőre sápadtságát, és csak kihangsúlyozták a sötét árnyékokat a testén. Próbálta sminkelni magát, de... egy hulla sminkben? Nagyszerű...

A vámpír rendszert az elfek is alkalmazzák. Mivel az ember náluk is tápláléknak számít, így ők is felfedezték, hogy könnyebb életben maradni, ha a sok kajára lesből csapnak le. Így ők is kifejlesztettek maguknak egy szert, amivel kontrollálhatják az átváltozásaikat. Nekik azonban sokkal könnyebb dolguk van. Alapvetően emberi a kinézetük, a vérszomjat, az állatias vad természetet és az időnkénti démonná változást leszámítva. Elég élénk népség, akik nem igazán bírják a vámpírok lassú, fennkölt sznobságát, így a két faj zsigerből rühelli a másikat.