"Van aki véresen szereti.!"-[Befejezett]

11 fejezet

– Azért a kosárlabda is jó játék. NBA-s meccsek nagyon érdekesek.

– Igen, azok igen. A focit mennyire bírod? Nekem nem a kedvencem, akkor már inkább a kézi vagy a baseball.

– Ezzel én is így vagyok. Az Olimpia...

Louis és Rinku egyre többet beszélgettek. Leginkább reggel készülődés közben, és esténként. Rinku már nem kerülte többet Louist, sőt, volt hogy együtt söröztek, hülyültek.

At elf-fiú nem volt akkora tahó, amilyennek előadta magát. Louis lassanként átlátott a szitán. Észrevette, hogy a másik sokat rágódik a dolgokon, de képes lazán is kezelni azokat. Tetszett neki, hogy kissé idegesen reagál a közelségére. Hogy amikor végre rávette egy filmre, akkor összeért a kezük, amikor a popcornért nyúltak. Ahogy Rinku elfordította tekintetét. Ahogy néha lopva nézi őt. Ahogy komolyan belefeledkezik a tanulásba, és dobol a ceruzájával.

Ugyanakkor idegesítette is, hogy mindenütt otthagyja a haját, néha hangosan pisil, és repedtfazék hangon kornyikál zuhanyozás közben. Azonban tagadhatatlan volt a köztük lévő szexuális feszültség. Csak az a láthatatlan fal, amely köztük húzódott, keményebb volt, mint képzelte.

Továbbra is kitartott a véleménye mellett, hogy az egész dilije maximum egy-két dugás erejéig tartana ki, és nincs semmi érzelmi vonzata. Ennek ellenére az agya hátsó, eldugott ajtaján folyamatosan kopogtatott egy gondolat, és neki nagyon nem akaródzott megtudakolni, hogy mi járatban az elméjénél.

Mindent összevetve most már bátran kijelenthette, hogy haveri viszonyba kerültek Rinkuval. A személyiségük, a kultúrájuk nem is különbözhetne ennél jobban, mégis pont ez a különbözőség volt az, ami végül összehozta őket.

Miközben az igazgató irodája felé haladtak, elf- és vámpír vicceket meséltek egymásnak, és ugyanúgy nevettek rajta, mintha régi kedves ismerősök lennének. Kromme és Erik tátott szájjal figyelték a „párost". Szerintük is ideje volt már, hogy megtörjön a jég. Lassan bejött az igazgató, és a két faj képviselője, mögöttük pedig a két új díszpinty kullogott.

Louisnak ekkor esett le az álla.

T-T-T-T-T-T-T-Tuly....? Mit keres ez itt?! Hogyhogy?! Hiszen elsős?! Nem kellene itt lennie!

Teljes elképedéséből akkor ocsúdott fel, amikor az új jövevény elé lépett, és meleg mosoly kíséretében kezet fogott vele.

– Szia, Lou! Remélem, később körbevezetsz. – Mellé még kacsintott is egyet. Louis nem tudott válaszolni. Na, erre nem számított. Össze kell szednie magát!

Tuly szobatársa Joel volt. Olyan magas és izmos volt, mint Rinku, de gyerekképpel volt megáldva, és nagyon idegesnek tűnt a leendő szobatársa mellett.

Miután véget ért a hivatalos bemutatkozás, Louis Rinkuval karöltve kifelé indult. Közben gyorsan bepötyögött egy üzenetet.

Louis üzenete:
Este 8-kor találkozunk a koli aulájában.

Tuly válasza:
Oké.♥

Louis nagyon bosszús volt. Most mit kezdjen ezzel a helyzettel? Tudta, hogy igazságtalanul viselkedik. Biztos, hogy jó okkal küldték ide Tuly-t, neki azonban most Rinku meghódítása volt a fő célja. Erre most... tisztáznia kell a kapcsolatát Tuly-val... Valljon be mindent? Vagy esetleg tartsa őt talonban? Szinte már undorodott magától, amiért ennyire határozatlan ebben a kérdésben.