Ötödik fejezet

205 8 2
                                    

-Ho-hol vagyok?-Kérdezte angyali hangján Brooklyn.

Erre mindenki vissza fordult és a Listing szülők egyből oda mentek hozzá.

-Jaj drága kislányom-Mondta pityorogva Ms. Jane.
-Te-te ki vagy és ők kik? És egyátalán hogy kerülök ide?
-Kincsem, én anya vagyok ő a bátyád és ők pedig a barátaid
-Ba-barátaim? Anya?-Kérdezte furcsálva. Nem tudom hogy miért nem emlékszink ránk, nagyon aggódtam.

Majd be ment Brooklyn-hoz egy orvos mi persze ki menrünk.
Majd mikor ki jött akkor közölte velünk hogy súlyos agyrázkodást szenvedett és ezért nem emlékszik semmire és időbe telhet míg rá jön hogy mi van.

És aztán mondta hogy még 4 napig bent tartják megfigyelésre

<Brooklyn szemszöge>

Azt hiszem ma van az utolsó napom itt a kórházban és éppen pakolászok amikor is egy kopogást észleltem.

-Gyere-Szóltam ki majd az illető be is jött.
-Szia, na hogy vagy hercegnő?-Mondta mosolyogva az eléggé vonzó fiú, azt hiszem Bill a neve.
-Juj szia, egész jól vagyok mostanság
-Ennek örülök, gyere segítek lepakolni a cuccokat a kocsi-hoz-Mondta kedvesen majd meg fogott egy táskát.
-Köszönöm, Bill igaz?-Kéedeztem bizonytalanúl.
-Igen, na de kész is vagyunk, tessék be fáradni hölgyem-Mondta majd ki nyitotta nekem a kocsi ajtaját.
-Oh micsoda úri ember-Mondtam kuncogva.

Majd becsukta utánam az ajtót majd ő is be szált és el is indultunk. Az út nagyon jól telt, Bill a az egyik kezét a combomon pihentette ami nem zavart, közben pedig nagyon jól el beszélgettünk.

Észre se vettem milyen gyorsan telt az idő, olyan jól éreztem vele magam hogy arra lettem figyelmes hogy a kocsi meg ál egy ház előtt.

-Na megérkeztünk-Mondta Bill majd a tekintetét rám emelte.
-Itt lakom?-Kérdeztem a velem szembe ülő fiútól.
-Hát igazából nem, nem szerettünk volna ha egyedül laksz és ezért hozzánk költözöl-Mondta kedvesen.
-Hát jólvan, örülök neki-Mondtam mosolyogva.

Majd nagy csönd lett a kocsiban, én és Bill sokáig farkasszemeztünk majd egyre közelebb volt egymáshoz az arcunk. Az ajkaink majd nem össze értek de nem akartam ezt elhamarkodni így elhajoltam és megszolaltam.

-Ohm nem megyünk be?
-Ja de de persze

Ki száltunk és elkeztuk be felé pakolni. Már az utlsó táska volt a kocsiba és egyszerre nyúltunk érte és össze ért a kezünk.
Mind a ketten ki pirultunk.

Végül ezt a táskát én vittem be. Már elég késő volt, azt hiszem 23:43 körül járhatot az idő. Bill-el éppen filmet néztünk amikor én felhuppantam melőlle de ő a vissza rántott és úgy hogy az ölébe érkeztem.

-Hová-hová hercegnőm?
-Hát én...izé...én...én-Mondtam dadogva mert nagyon zabarba jöttem. Erre mind a ketten el nevetük magunkat.
-Szóval csak el akartam menni fürdeni-Mondtam közben kiszáltam az öléből.
-Ja jólvan menj csak-Mondta majd elloptam egy pólóját és el is mentem fürdeni.

Bill szobájában van egy fürdő így nem kellet sokat mennem.
Amikor kész lettem meg törölköztem majd fel vettem a bugyimat majd rá Bill egyik bő pólóját ami nekem a térdemig ér.

Majd ezután ki mentem és egy alvó Bill-t láttam feküdni az ágyon.
Nagyon aranyosan aludt és nekem muszály volt ezt a pillanatot megörőkítettem így hát súnyiba lefotóztam de ezt nem mondjátok el neki. Ezután be bújtam mellé.

-Jó éjt Bill-Mondtam majd adtam a fejére egy puszit majd át karolva aludtam el mellete.

Érted ölni tudnék /Bill Kaulitz/Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ