Érted ölni tudnék /Bill Kaulitz/

Negyedik fejezet

Nagyon dühös és szomorú is voltam meg persze ittas. Egyszerűen nem akartam tovább élni és fájdalmat érezni. Mehetem vagy 120 az a lényeg hogy kurva gyorsan szálguldottam és nem tudom hol vagyok. Majd előttem fények vannak majd arra emlékszem hogy össze ütköztem egy autó-val majd elsötétült mimden....

<Bill szemszöge>

-BASZD MEG SZONJA, EZ MIND A TE HIBÁD! ÉS HA BAJA ESIK? AZT SOHA NEM BOCSÁJTANÁM MEG-Mondtam rá üvöltve a lányra.
-Nyugi nem lesz baja
-NEKED PERSZE KÖNYŰ EZT MONDANI, NEKEM Ő ÉLETEM RÉSZE , DE TE MINDIG IS TUDTAD HOGY ŐT SZERETEM DE NEKED EL KELLET CSESZNED, TE NEM TUDHATOD MENYÍRE FONTOS SZÁMOMRA EZ A LÁNY-Itt már rendesem be könyeztem.
-MOST PEDIG HÚZ INNEN ÉS SOHA TÖBBÉ NE LÁSSALAK-Mondtam majd ki tessékeltem az ajtón és becsaptam utánna.
-Azonnal meg kell kersnünk-Jelentettem ki aggódva a többieknek.
-Bill már túl késő van, biztosan hazza ment, majd holnap utánna járunk-Jelentette ki az ikertestvérem.

Legszívesebben ellenkeztem volna, de nem akartam. Így hát felmentem a szobámba be zárkoltam és próbáltam aludni de nem tudtam. Nagyon szeretem Brooklyn-t és nem akarom elveszíteni. Bíztam benne hogy nem esett semmi baja de legbelűl éreztem hogy valami nincs rendben és történni fog valami de nem tudtam rájöni hogy mi. Ezek a gondolatok közben aludtam el.

Reggel próbáltam hívni Brooklyn-t de semmi, még az üzeneteimre se válaszol, bár mondjuk megértem.
Épp mentem le és a fiúk meg Ivy ott ültek a nappaliba és híradót néztek. Dusztom sincs hogy miért, gondoltam én is csatlakozok.

-Hé Gustav hangosíts ki-Momdtam közben lehupantam.
-És végül egy Brooklyn Bell Listing nevű lány tegnap este össze ütközöt egy családi autóval, való színűleg gyorsan is ment mert az autó darabjaira húllot. A lánynak súlyos sérűlései vannak így nem való színű hogy túl éli ezt az egészet. A másik autóban viszont a család sajnos nem élte túl az űtkösét, mind bele haltak, úgy tudjuk a lányt a Lipcsei xy kórházba szálították. Enyí volt mára legyen szép reggelük, viszont látásra.-Amikor ezt a hírados nőci be jelentette egyből felhuppantam majd így szóltam:
-Azzonal el kell menünk a kórházba-Mondtam kapkodva majd egyből vettem a cipőm és kerestem a kocsikulcsot.
-Ezzel én is egyett értek, szólók anyáéknak is-Mondta aggódva Georg.

Egyből be is ültünk az autóba és el indultunk a kórházba.
Mindenki nagyon ideges volt de ezt meg értem, Brooklyn mindanyiunk számára fontos de legfőbbként nekem. Ő védet meg engem amikor Tom nem volt mellettem s vele volt első csókóm is amit lehet már nem tehetek meg. Csak reménykedni tudtam hogy jól van.
Ezek a gondolatok hangzottak el a fejembe mire már arra eszméltem hogy már megérkeztünk és épp befelé tartunk.

-Jó napot!-Üdvözőlt minket a pultam a nő aki ilyen 30 éveiben járhatot.
-Brooklyn Bell Listing-hez jöttünk-Mondtam türelmetlenűl.
-99 szobába lesz a másodikemeleten-Mondta a nő.
-Köszönjük-Mondtuk egyszerre.

Majd elindultunk és be is száltunk a liftbe. 5 perc liftezés után megérkeztünk és ekeztük keresni a 99 szobát. Majd 8 perc keresgélés után meg találtuk és épp akkor jöt ki egy orvos.

-Jó napot-Álítottam meg az orvost
-Magának is, miben segíthetek őnöknek?
-Brooklyn Bell Listing-ről szeretnénk tudni-Mondta a melletem lévő Georg.
-Miért? Maguk a családja?
-Én a bátya lenék ők pedig a barátai
-Értem, hát a lánynak vannak sebbei amit be kellet varnuk, ílletve most kómába van és nem tudjuk hogy meddig és egyátal fel fog-e ébredni... nagyon sajnálom-Mondta az orvos majd elment.

Mindenkit nagyon lesokólt a hír én legszívesebben össze rogytam volna és sírtam volna.

Brooklyn már 10 hónapja kómában van. Minden egyes nap 10 hónapon keresztül látogattuk őt és csak reménykedni tudtunk hogy felébred és minden jó lesz.

Mint ahogy említettem minden nap be mentünk hozzá így ma is így tettünk és reméltük hogy most, most végre felébredt. Már épp menni készültünk volna amikor épp arra lettünk figyelmesek hogy egy ismerős hang megszólal.

-Ho-hol vagyok?-Szólalt meg angyali hangján Brooklyn.