Fény a Sötétben (Magyar)

Prológus

(A kezdet)

2014. május 19.

Az életem teljesen megváltozott a tizennegyedik születésnapomon.

Ami ma van.

Miután végeztem az iskolában, elindultam haza. Egész úton az járt a fejemben, hogy miért érzem azt, hogy valami rossz fog történni. Minden furcsának tűnik. Az iskolában mindenki pletykált valamiről, bár fogalmam sincs mi lehetett a téma. Chris az egyetlen barátom, mindig együtt töltjük egyedül az időnket, nem veszünk részt mások beszélgetéseiben.

Őszintén szólva, nem is érdekelt igazán. Nem beszéltek róla komolyan, viccelődtek az egésszel, tehát biztos nem lehet fontos.

Ahogy az utcán haladtam a hazafelé vezető úton, meglepett, hogy az általában forgalmas útvonal teljesen kihalt volt. A nap sütött, és csodálatos idő volt, de sehol sem láttam a gyerekeket, akik minden egyes nap az udvaron játszottak ilyenkor. A legtöbb ház ablaka függönyökkel volt behúzva, az egyik háznál pedig azt láttam, hogy egy szekrényt tolnak nagy nehezen az ablakhoz.

Na, ezt már egy kicsit különösnek találtam.

Lehet, hogy jobban jártam volna, ha most egyszerűen rákérdeztem volna, hogy miről is beszélnek.

Az utcavéghez érve lekanyarodtam a saroknál, és végre a lakhelyem előtt találtam magam. Megkönnyebbültem, mikor észrevettem, hogy a mi házunkon semmi nem változott. Nem láttam szekrényt az ablakban.

Bementem a kapun, majd a bejárati ajtóhoz sétáltam, és amikor kinyitottam, rögtön elöntött a finom illat, mely a konyhából áradt.

Anya nem vette észre az érkezésemet. Idegesen járkált az asztal mellett, egy újságot tanulmányozva. Barna haját most is szoros kontyba tette, ahogy mindig, amikor főzni, dolgozni, vagy olvasni készült.

- Szia, anya! Hazaértem - köszöntem.

Anyukám erre kissé meglepetten emelte fel a fejét az újságból. Az újságot az asztalra helyezte, majd átölelt. Én közben az újságra pillantottam.

A Sötétség elkezdődik! Vajon igaz ez, vagy csak ránk akarnak ijeszteni?

- Szia, Ana! Mi történt ma a suliban? Chris csak később jön?

- Igen, Chris később érkezik. A suliban pedig egész nap beszélgettek valamiről, ami nem is lenne érdekes, mivel állandóan ez van, de most megállás nélkül, és láttam pár rémült arcot is. De szerintem semmi komoly, semmi olyan amiről én tudni szeretnék, mert sokan csak viccet csináltak az egészből.

Anyám arca elkomorult.

- Miről beszéltek?

- Fogalmam sincs. Nem hallottam pontosan a témát. Pár szót azért elkaptam: "Kitalált, nem létezik". És egy nevet is hallottam, talán azt, hogy "Dorian". - újra vetettem egy pillantást az újságra, majd anyához fordultam. - Anya, mit jelent az, hogy "A Sötétség elkezdődött"? - kérdeztem az újságra mutatva, de mielőtt válaszolhatott volna, meghallottuk a bejárati ajtó csukódását, majd pár pillanat múlva apa lépett be a konyhába. Rendkívül rosszul nézett ki. Az arca sápadt volt. Vetett egy aggodalmas pillantást anyára, majd rám is. Mondani akart valamit, de nem jött ki egy szó se a száján.

Végül szó nélkül távozott.

Anya megfogta az újságot, majd a kukába dobta. Visszatért a főzéshez, közben én elmondtam neki, hogy mit kaptam Chris-től. Nem került újra szóba a Sötétség téma.

Később a beszélgetésünket a csengő hangja szakította meg.

- Megyek, kinyitom. Biztosan Chris érkezett meg. - gyorsan felpattantam a helyemről, és a bejárati ajtóhoz futottam. Miután kitártam az ajtót, Chris helyett a semmi fogadott. Nem állt senki az ajtó előtt.