Fény a Sötétben (Magyar)

4.fejezet

Másnap reggel Daniel hangjára ébredtem.

- Ana, kelj fel!

Lassan ültem fel. A fiú is az ágy szélén ült. Alex már nem feküdt mellettem.

- Mindjárt indulunk. A bejáratnál fogunk rád várni. - mondta, majd miután biztatóan megsimogatta a kezemet, elhagyta a szobát.

Öltözés közben eszembe jutott pár homályos részlet az álomból. Egy város...mintha már jártam volna ott. Amit viszont a legfurcsábbnak tartottam, az az volt, hogy túlságosan valódinak tűnt az álom. Mintha tényleg ott álltam volna, de ez nem lehetséges, ugye? Próbáltam többet felidézni abból, amit láttam, de nem sikerült.

A hátamra vettem a hátizsákot, a kardot az övembe szúrtam, az íjamat a kezembe vettem, majd lementem a többiekhez, akik már indulásra készen állva vártak a nappaliban. Sarah halkan beszélgetett a testvérével, de amint a lány meglátott, egy mosoly kíséretében integetni kezdett. Én is úgy tettem, ahogy ő, majd a tekintetem Alexre tévedt. A fiú teljesen feketébe volt öltözve. A hátát a falnak támasztotta, úgy hallgatta a testvérét. Nem nézett rám, még csak felém se nézett, pedig tudtam, hogy tisztában volt vele, hogy a szobába léptem.

- Indulhatunk? Mindenkinek megvan mindene? - kérdezte Daniel, aki már a kilincs felé nyúlt.

- Igen. - válaszoltam neki, Sarah pedig bólintott. Alex nem szólalt meg.

Daniel kinyitotta az ajtót. Pár percig még vártunk, hátha meghallunk valamit, de az erdő most csendes volt.

- Hölgyeké az elsőbbség! - mondta maga elé engedve Sarah-t. Amint a lány elhagyta a házat, Daniel rám nézett, mire én is elindultam, de Alex megelőzött, elém lépett.

- Á, el is felejtettem, hogy három lány van a házban. Ana, Sarah és Alexandra. - mondta gúnyosan, miközben egy kis vigyor kíséretében hozzátette a megjegyzést.

- Nagyon vicces. - mondta Alex a szemét forgatva. Sarah halkan kuncogott, én pedig mosolyogva követtem őket.

- A húgodnak tetszett - jegyezte meg Daniel.

- Csak rossz a humorérzéke - vonta meg a vállát Alex.

- Neked rossz a humorérzéked! - vágott vissza a testvérének Sarah.

Mostanra már Daniel is a szabadban állt, az ajtót bezárta maga mögött.

- Merre menjünk? - kérdeztem.

- Arról jöttünk. - mutatott Sarah kelet felé. - Szerintem induljunk el nyugat felé.

- Jó, akkor kövessetek! - jelentette ki Daniel, mire Aex érdekes hangot adott ki.

- Kövessünk? - kérdezte úgy, mint akinek valami hihetetlen történetet meséltek volna. - Jártál egyáltalán az erdőn kívül?

- Igen. - válaszolta határozottan, bár nem ez volt az igazság.

- Nagyon rosszul hazudsz.

- Én nem–

- Mindegy - vágott közbe Alex.

- Te is ugyanannyira el vagy tévedve most, mint ő. Te se tudod, merre kell innen menni - avatkoztam közbe. Alex még most se nézett rám, csak újra megvonta a vállát.

- Induljunk - mondta Daniel, majd lassan elindult, mi pedig követtük.

Kint voltunk az erdőben, már nem védett minket a ház vagy Adam, de mégsem féltem. Szabadnak éreztem magam.

Egész nap az erdőben sétáltunk. Eddig még egy Sötéttel se találkoztunk, ami megnyugtató, de egyben zavaró is. Párszor megálltunk inni vagy harapni valamit, de utána egyből folytattuk is az utunkat, néha futva.