Fény a Sötétben (Magyar)

10.fejezet

Ana

Jelen (2017)

Olyan hirtelen felültem, felriadva rémálmaimból, hogy majdnem összeütköztem a fiúval előttem.

Daniel mindkét kezével megfogta az arcomat, majd hüvelykujjával óvatosan letörölte a könnyeimet.

- Mi történt? - kérdezte olyan gyengéd hangon, ahogy azon a napon, amikor találkoztunk. Olyan tisztán emlékszem még arra a tizenöt éves fiúra, a kedvességére, a szavaira, a tetteire, mintha csak tegnap lett volna az a nap.

A fiúhoz bújtam, arcomat a mellkasához nyomtam. Daniel is valószínűleg megfürdött amíg aludtam, mivel neki is olyan illata volt, mint annak a szappannak, amit otthagytak a fürdőszobában.

- Itt vagyok - mondta, majd a hátamat kezdte el simogatni. Az eddig hevesen verő szívem végre elkezdett megnyugodni.

Csak álmodtam. Minden rendben van. Itt van velem.

Kimásztam az öleléséből.

- Mit történt az álmodban? Mi az, ami ennyire felzaklatott?

- Nem tudtam neked segíteni. Nem tudtam...a Fény nem segített... meghaltál. És én végignéztem - meséltem neki az álmomban történteket.

- Nincs semmi baj, látod? Egyben vagyok, nem történt semmi. És nem is fog. Ne hagyd, hogy az álmaid rád ijesszenek. Eddig mindig tudtad használni a gyógyító erődet! Nem fog cserben hagyni. Ahogy te se engem. És én se hagynálak itt téged. Tudod jól, hogy megígértem, hogy bármi is történjen, mindig és mindenhol veled leszek. Nem szabadulhatsz meg tőlem ilyen könnyen, Ana. A halál sem fog elválasztani tőled.

- Nagyon elkötelezett vagy, ez jó. Mióta vagy itt? - kérdeztem.

- Pár perce jöttem. Meg akartam nézni, hogy még alszol-e. Aztán amint becsuktam magam mögött az ajtót, te elkezdtél kiabálni...a többit pedig már tudod.

- Örülök, hogy jöttél - mondtam neki, hálásan nézve rá.

- Mindig jókor jövök. Mintha érezném, hogy szükséged van rám.

- Nem arról van szó, hogy mindig jókor jössz, hiszen mindig mellettem vagy, Dan! Ma volt az első alkalom, hogy valahova külön mentünk - jegyeztem meg.

- És ez baj? Nem akarod, hogy melletted legyek? - kérdezte a fiú.

- Jaj, nem így értettem! Természetesen azt akarom, hogy velem légy. Sokkal jobban érzem magam, ha velem vagy - feleltem.

- Mindig veled is leszek, még ha nem is akarnád. Soha nem foglak egyedül hagyni - mondta Daniel, teljesen komoly tekintettel.

- Mindig?

- Akárhol is vagy, akármit is csinálsz, én mindig ott szeretnék lenni melletted.

Égett az arcom, és nagyon hálás voltam a sötétnek, mivel Daniel nem láthatta tisztán a vörös arcomat. Én viszont láttam az ő arcát. Ezért pedig a Fénynek voltam hálás, köszönhetően az erőmnek, sokkal tisztábban látok.

Az ő arca is vörös volt, de közben úgy vigyorgott, mint még soha. A szeme csillogott, valami újfajta érzelmet láttam benne, amit eddig még soha nem vettem észre.

- Komolyan mondok mindent. Mindig veled leszek, mert a szívem feléd húz, ahol te vagy, ott akarok lenni én is, muszáj ott lennem, mert egyszerűen nem bírom ki nélküled. Szükségem van a mosolyodra, a közelségedre, az illatodra...szükségem van rád. És látnom kell téged, látnom kell, ha valaki bántani akar, látnom kell, hogy mi történik veled.