Fény a Sötétben (Magyar)

6.fejezet

Másnap reggel hangos ordításra keltem. A szememet dörgölve ültem fel, majd körülnéztem. Mellettem Lisa és Luna már talpon álltak, aggódva néztek rám.

- Mi volt ez? - kérdezte Lisa.

- Készüljetek, mert jönnek! - hallottam Alex hangját, majd előbukkant a fák mögül. Futni kezdett felénk.

- Sötétek? - kérdezte Daniel, amikor Alex megállt előttünk. Nem vettem őt előbb észre, de már mellettem állt, kezében egy karddal.

- Igen, és elég sokan vannak. Tízen biztosan voltak, de nem volt időm pontosan megszámolni őket.

- Megláttak? - kérdezte Luna.

- Nem vagyok benne biztos, de szerintem tudják, hogy itt vagyunk, és...

Egy újabb üvöltés hangzott el, ezúttal nagyon közelről.

- ...abban biztos vagyok, hogy felénk tartanak. - fejezte be a mondatot Alex.

- Mindenki készüljön harcra. Nem tudunk már előlük menekülni - mondta Daniel határozottan.

Egyből talpon voltam amint Daniel kiadta az utasítást. Az íjam a kezembe vettem, és dobókéseket dugtam az övembe, mivel biztosan szükségem lesz azokra is.

- Lisa is harcol? - kérdezte Daniel a két lány felé fordulva.

- Igen, mindketten tudunk harcolni. Képesek vagyunk arra, hogy megvédjük magunkat vagy esetleg titeket. De ha nem bánod, inkább a távolabbról támadásnál maradnánk. Ha sokan vannak, nem szeretném nagyon közel engedni hozzájuk. - válaszolta Luna.

- Persze, teljesen megértem. - bólintott Daniel.

- Maradhatok én is mellette - ajánlottam fel. - Ha esetleg valami történne, helyre tudom hozni. Tudok gyógyítani. És félnek is a Fénytől. Velem biztonságban van.

- És Ana nagyon jól céloz az íjjal. - tette hozzá Daniel.

- Akkor maradjatok ti hátul, én segítek közelebbről a többieknek. - mondta Luna. Láttam rajta, hogy megnyugtatta őt az, amit mondtam magammal kapcsolatban. Mellettem nem eshet baja a húgának.

- Itt vannak! - kiáltott a háttérből Sarah. A lány egyik kezében egy tőr volt, másikban a csakram.

Luna előhúzott egy pisztolyt a táskájából.

Szerintem nem is kell mondanom, hogy mennyire meglepődtem.

Nem csak én, a többiek is.

- Az apám tudta használni. Megtanított minket is a használatára, ezt pedig nekem adta a halálakor - magyarázta Luna, miután látta döbbentségünket.

- Van is hozzá töltényed? - tette fel a kérdést Alex.

- Nagyon ritkán használom, és volt alkalmam gyűjteni bele több töltényt, amikor egy rendőrségen húztuk meg magunkat.

- Nagyszerű!

- Annyira nem. Nagyon sok töltény kell beléjük, nem dőlnek ki egyből egy golyótól - szögezte le Luna.

- Próbáljuk meg elterelni őket több irányba, hogy ne egyszerre rohanjanak le minket. Luna, gyere velem. Alex, menj Sarah-val a másik irányba. Ana, ti pedig hívjátok magatokra a figyelmüket, de ne vigyétek túlzásba.

Mindenki úgy tett, ahogy Daniel parancsolta.

Felemeltem az íjamat, készen álltam a lövésre.

Elég gyorsan kellett cselekednem. Az első nyilamat ellőttem, ami a Sötét nyakába fúródott, majd azonnal egy másikat céloztam meg, ami a mellkasát találta el, így ő is a földre zuhant, és nem mozdult többé. Az ellenfelek egymás után érkeztek, de szerencsére csak egyesével, ami könnyített a dolgomon.