8.fejezet

4 0 0
                                    

Alex és Sarah háza előtt Luna várt ránk, az arcán aggodalom látszott, hangja enyhén remegett, amikor megszólalt.

- Hálószoba...nagyon rossz állapotban van–

Alex azonnal berohant a házba, maga után húzva engem, majd a nappaliba érve a bal oldalon lévő ajtóra mutatott. Én azonnal odasiettem.

Nagy lendülettel kinyitottam az ajtót, majd szinte beestem a szobába.

Daniel a hálószobában lévő ágyon feküdt a hasán, a háta tiszta vér volt. Sarah térdelt mellette, kezében egy kötszer, körülötte mindenhol gyógyszereket láttam, fáslikkal, vattapamacsokkal és egyéb más dolgokkal. Lisa is ott állt, a lány beszélt a fiúhoz, aki a fejét rázva válaszolt neki.

Életben van. Minden rendben lesz.

Lisának sikerült először észrevennie, és az arcán megkönnyebbülés látszott.

- Ana! Végre! - kiáltotta.

Daniel nagyon lassan fordította felém a fejét, láttam rajta, hogy nehezére esik minden mozdulata. Az arca se nézett ki jobban, az egyik szeme nagyon csúnyán feldagadt, kék és lila foltok borították az arcát.

- Megkarmolták és megharapták - mondta Sarah is felém fordulva. - Sok vért vesztett, próbáltam valahogy segíteni, de nagyon rosszul van, a fájdalomcsillapító pedig nem hiszem, hogy hatni fog.

Mire a fiú mellé léptem, a kezem már világított. A kezem bizsergett, és hőség áradt belőle. Végighúztam az ujjaimat az egyik karmolás mentén, és az szépen lassan elkezdett összeforrni.

- Elképesztő! - Sarah csodálattal nézte a folyamatot. Már nem volt megrémülve. Lenézett a saját kezeire, majd látva a sok vért a tenyerén, elborzadt. Gyorsan felpattant, bátorítóan rám mosolygott, és elindult az ajtó felé. Lisa is még egy darabig a kezemet figyelte, majd amikor Daniel felém fordult, ő is elhagyta a szobát.

- Úgy örülök neked, Ana. Már most sokkal jobban vagyok. Minden fájdalmamra te vagy a gyógyszer.

- Mennyire fáj még? - a másik kezemmel végigsimítottam az arcán. A fiú arca belesimult a tenyerembe, bár az az érzésem. hogy nem csak a kezem gyógyító hatása miatt.

- Semennyire. Melegséget érzek és nyugalmat. Fájdalmat egyáltalán nem. Te jól vagy? Nem esett bajod? - a karom után nyúlt, óvatosan vette a saját kezébe a kezemet, annyira gyengéden, mintha törékeny lennék.

Ő volt az, aki majdnem meghalt, de értem sokkal jobban aggódik, mint saját magáért.

- Dan, látsz rajtam a tiédhez hasonló végzetes sérülést? Nem, én sem. Ne miattam aggódj.

- Akkor lenne velem probléma, ha nem érted aggódnék. Most is ez tartott ébren. Nem akartam, hogy nagyon megrémülj. Látnod kellett, hogy nincs még nagy baj - felelte Daniel egy halk sóhaj kíséretében.

- Honnan tudtad?

- Mit?

- Hogy ideérek időben. Így is sokkal tovább voltunk, mint azt terveztük.

Daniel elmosolyodott, bár az arcán még mindig látszottak a kimerültség jelei.

- Találtatok valamit?

- Valakiket, Daniel. Nem is akárkiket. De majd ezt megbeszéljük együtt a többiekkel.

A hátáról már teljesen eltűnt a seb, az arcát is sikerült helyrehoznom. Már csak a vállán lévő harapásnyomok maradtak. A kezemet épp ráhelyeztem volna, de még előtte megállított.

Fény a Sötétben (Magyar)Where stories live. Discover now