Fény a Sötétben (Magyar)

7.fejezet

Mire elértük a várost, már kezdett világosabb lenni, így a zseblámpákra többé nem volt szükségünk. Az út nagy része csendben telt, mindenki a saját gondolataiba merült. Sarah egyszer rákérdezett Dorianre, de csak annyit mondtam neki, hogy majd később beszélünk erről, és megkértem, hogy hagyjon magamra egy kicsit. Nem én akartam nekik elmondani, ki is Dorian valójában. Ez Daniel feladata lesz.

A város csendes volt. Számítottunk rá, hogy emberek biztos nem lesznek a városban, de azért abban hittünk, hogy a Sötétek teljesen ellepték a városokat. Az a tábla is szerintünk arra utalt, hogy azért maradjunk távol a városoktól, mert nem biztonságos.

De látszólag teljesen üres eddig.

Ahogy Alexet és Sarah-t követve haladtunk, végigfutott rajtam a felismerés. Kétszer is.

Ezt a várost láttam az álmomban azzal a férfival.

Onnan tudom, hogy én ebben a városban éltem. Az a ház, ahol láttam őt, az én házam volt. Ahonnan menekülnöm kellett három éve.

- Azt hallottam, hogy a Táborból küldenek ki embereket átkutatni a városokat minden hónapban. Mostanában már nyomokat is hagynak maguk után, hogy lehetőségünk legyen őket megtalálni, ha segítségre van szükségünk. Fogalmunk sincs merre van innen a Tábor, így én azt javaslom, hogy maradjunk a városban, és keressünk nyomokat. - javasolta az ötletet Sarah.

- És hol maradjunk? Hol húzzuk meg magunkat? - kérdezte Luna.

- Őszintén, bármelyik házban maradhatnánk. Üres az összes. - közölte Alex.

- Ezt nem tudhatod. Lehet valamelyikben most is él valaki, csak épp nincsenek itt. - szólt közbe Lisa.

- Menjünk a házamhoz. - mondtam határozottan még mielőtt Alex vagy bárki más hozzászólhatott volna Lisa megjegyzéséhez. - Ebben a városban éltem... Ha a Táborban ismernek engem...akkor lehet azt is tudják, hogy hol van a családom háza. Lehet ott találunk valami üzenetet vagy egy nyomot. Vagy embereket is. Az álmomban egy férfi ott volt a házamnál valamelyik nap.

- Jó ötlet. - mondta Daniel, ahogy közelebb lépett hozzám, de a tekintete kerülte az enyémet.

- Nekünk is a közelben van a házunk. Azt akartam javasolni, hogy ott is maradhatnánk, de igazad van. Nagyobb esélyünk van nálad találni valamit. De ha nem bánjátok én szeretnék tenni egy látogatást haza - nézett körbe Sarah, arra várva, hátha valaki ellenzi a kérését.

- Szerintem jobb mindkét házat ellenőrizni. Valamelyik lehet jobb állapotban van, és az is lehetséges, hogy épp most is a városban vannak még az emberek a Táborból. Ha szerencsések vagyunk, akkor összefutunk velük. - mondta Daniel. - Váljunk ketté. Egyik csoport Ana házához megy, másik Sarah és Alex otthonához.

Mindenki bólintott.

- Hol találkozzunk utána? Melyik csapat induljon a másik felé? - tette fel a kérdéseket Sarah.

- Először is csináljuk meg a csapatokat. Én Anával maradok.

- Nem mehetnék egyedül? Csak...szeretnék–

- Semmiképpen nem maradhatsz egyedül. - szakított félbe Alex. Az él a hangjában kissé megdöbbentett.

És az is, hogy pont ő ellenkezett a leggyorsabban.

Már megint kezdi. Megint szórakozik velem. Most azt akarja elhitetni, hogy aggódik, de később már egy szót se akarna rólam hallani.

Nem, nem aggódik. Sarah miatt aggódik csak. Biztosan azt akarja, hogy mellettük maradjok, hogy biztonságban legyen.