𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦 𝐧𝐲𝐢𝐭𝐣𝐚

- 20 -

Ahogy Márkkal táncoltam a táncparketten a sok-sok körülöttünk lévő párral, végzősökkel, ismerősökkel és rokonokkal együtt, kicsit kerülgetni kellett a többieket, de ez épp ettől dobott a hangulatán.
- Amúgy Szasza mondta, hogy lehet kihagyod az aftert - hozta fel Márk, mire ránéztem és zavartan elnevettem magam.
- Még nem tudom.
- De miééért? - kérdezte Márk mosolyogva, szándékosan gyerekesen elnyújtva a végét.
- Nem igazán érzem magam afterparty-képesnek.
- Majd az leszel, ha eljössz. Gyere már.
- Ha el is megyek, korán eljövök, mert Anya mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy elhozzon onnan kocsival, ha szólok neki, én pedig nem szeretném, hogy csak miattam sokáig kelljen ébren maradnia.
- Hallod, eskü te vagy a legjobb fej gyerek, akit valaha láttam - röhögte el magát - Egyébként taxizhatsz velünk nyugodtan, és akkor nem kell jönnie érted.
- Anyukám mindig bevár ébren.
- Akkor jöjjön anyukád is - dobta be végső ötletként poénból, mire felnevettem.
- Reális - mosolyogtam.
Ezzel ideiglenesen lezártam az afterparty-témakört, majd ösztönösen átpillantottam Márk válla felett.
Szasza és Emma épp ekkor jöttek fel a táncoló párok közé - Szasza a lány kezénél fogva húzta magához, majd miközben valamin mindketten felnevettek, a többiekhez igazodva ők is beszálltak a táncba, mire elkaptam a tekintetem róluk.
Megvan az érzés, amikor mint ha kettészakadna a szíved?
Ahogy vége lett a zeneszámnak, Márk poénból megajándékozott egy lovagias kézcsók-imitációval, mire elnevettem magam.
- Amúgy bemutatlak anyámnak, ha már veled táncoltam - biccentett kifele a táncparkettről - Meg ha már így imádod a cukrászdáját - tette hozzá szórakozottan mosolyogva.
- Részemről a megtiszteltetés - mosolyodtam el, majd gondolkodás nélkül követtem.
Miközben elhagytuk a táncteret, valahogy mint ha megéreztem volna, hogy vissza kell néznem, úgyhogy gondolkodás nélkül pillantottam hátra, mielőtt eljöttem volna onnan.
Emma a táncolásuk közben Szasza vállára hajtotta a fejét, így ő nem láthatta, ahogy Szasza utánunk pillantott, amikor kijöttünk a táncoló párok közül.
Azt pedig még maga Lilien bátyja se, hogy milyen érzések jelentek meg bennem attól, hogy összetalálkozott a tekintetünk arra az egy másodpercre.
És ezúttal szeretnék kifáradni a "világ hülyéje"-díjamért.

Kicsit nagy volt a tömeg, szóval hogy ne hagyjuk el egymást, Márk utat törve megfogta a kezem, majd ahogy a családjához értünk, lelassított és elengedtük egymást.
- Szia, Lengyel Saci vagyok, Márk anyukája - nyújtotta a kezét egy sötétszőke, szemüveges nő mosolyogva.
Tipikusan az a nő volt, akiből szinte csak úgy áradt a vidámság, a pozitív energia és az életkedv, mindez az öltözetén is látszott, ami persze elegáns volt és ízléses, de különleges is, mert egyáltalán nem rettent meg a színektől és a kiegészítőktől.
Az a nő, aki egyszerűen nem lehet nem szimpatikus.
Egyébként én nagyon szépnek találtam, illetve egyből világossá vált, hogy Márk tőle örökölte a hajszínét, a szemszínét pedig részben. Márk anyukájának csodálatos, nagy, zöld szemei voltak.
- Sziráki Regina - mutatkoztam be szintén elmosolyodva.
- Apa merre? - nézett körbe Márk az anyukájától kérdezve.
- Ú, szerintem elindult megkeresni Leniéket - nézett körbe Saci.
Nos, Márk apukája még ezen a percen belül megérkezett hozzánk Lilien szüleivel együtt, akikkel egész felénk tartó úton szórakoztak valamin, mert Levendula (Lilien anyukája) olyan önfeledten nevetett, hogy tényleg megmosolyogtató volt ránézni.
Ennél már csak az volt megmosolyogtatóbb, ahogy Lili apukája nézett rá közben, a családilag szinte mindenkinél jelenlévő mosolygödröcskéivel az arcán egy puszit nyomva a hajába.
Márk apukáját nézve meglepetten, de mégsem meglepve tudatosítottam magamban, hogy igen, ebben a családban tényleg mindenki szerencsés genetikát tekintve. Első ránézésre is lejött, hogy Lili és Szasza apukájának az ikre, külsőre és kisugárzásból is. Mindketten feltűrt ujjú ingben voltak, szabadon hagyva a legfelső egy-két gombot, és ugyanúgy taroltak volna a "legjóképűbb férfiak" listán, ha ilyen létezne hivatalosan. Márk apukájának a nyakában volt egy bőrnyaklánc, hasonló kék szeme volt, mint az ikrének, Lilinek, vagy Szaszának, és barna haja, viszont neki a válláig ért és meglepően jól állt neki.
Ebben a családban tapasztalataim alapján az összes fiú szeret ütni az apjára.
Bár, tegyük hozzá, hogy ha ilyen apukám lenne, én is szívesen ütnék rá.
Márk apukája, ahogy a felesége mellé ért, vigyorogva lelopta róla a szemüvegét, mire Saci nevetve utánakapott, de aztán visszavehette.
- Sziráki Regina - mutatkoztam be Márk apukájának kedvesen.
Közben a háttérben láttam, ahogy Saci és Levendula csak úgy, szorosan megölelgetik egymást. Vajon nekem is lesz olyan gimis barátságom, ami ennyi idő után is ilyen szoros marad?
- Varga Richárd, helló - mosolygott rám ezek szerint Richárd, ahogy kezet fogtunk.
- Ricsi - tette hozzá Márk nekem, csak hogy hívhatom így.
- Róékat ismered már? - kérdezte Ricsi tőlem, Lilien szüleire mutatva.
- Igen, persze - bólintottam elmosolyodva.
- Ricsiiii! - jelent meg közöttünk Lilien a semmiből, majd vigyorogva a nagybátyja hátára ugrott.
Magassarkúban. Azta.
Bár Lilien ennél százszor durvábbakat szokott ugrani a jégen két fémpengén, szóval gondolom, ez neki meg se kottyant.
- Megjelent a kismajom - nézett hátra Ricsi az unokahúgára röhögve, majd köszönésképpen összeborzolta a haját, mire Lili felnevetett.
- Szia Saci - mosolygott Lilien Márk anyukájára is kedvesen, aki nevetve integetett neki egyet - Úúú, de jó, bemutattad Regit Saciéknak? - csillant fel a szeme Márkra nézve - Ő a nagynéném - tette hozzá nekem magyarázatképpen, biztos, ami biztos - Képzeld, van egy cukrászdája itt a közelben - mesélte Lili.
- Már volt ott és szét is dicsérte - ölelte át a vállamat Márk vigyorogva, mire összemosolyogtam Márk anyukájával.
- Tényleg nagyon szép hely - dicsértem meg Sacinak őszintén.
- Krisi hol van? - kérdezte Lili a családjától, Márk tízéves öccsét keresve.
- A táncparketten összebarátkozott valami másik kisfiúval, elvileg arról volt szó, hogy ide fog jönni majd - mesélte Levendula.
Ezen senki nem tűnt nagyon meglepettnek.
- Szóltam anyukádnak, hogy itt leszünk, akkor épp telefonban volt, de nemsokára ő is csatlakozik hozzánk - mosolygott rám Levendula (Anya szinte végig velük volt a szalagavató során).
- Köszönöm, már úgy is írni akartam neki.
Attól tartottam, hogy valaki rákérdez majd, hogy "na, és apukád, ő nem jött el?", de szerencsére ez nem történt meg.
Vannak dolgok, amiket még ha akarnék, se tudnék titkolni - ilyen például, hogy a jelenlévők közül senki nem látta még apukámat, szóval hiába kamuznék, hogy "csak dolga van", vagy ilyesmiket, ennyi alkalom után már abszolút nem lenne hihető.
És függetlenül attól, hogy szó szerint egy tökéletes család-modell társaságában voltam, valahogy nem éreztem magam kellemetlenül, sőt, kifejezetten komfortos volt.
Őszintén, megszerettem Lilienék családját.