𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦 𝐧𝐲𝐢𝐭𝐣𝐚

- 7 -

- Anya, esetleg holnap suli után átmehetnék Lilienékhez? - kérdeztem anyukámtól szerdán.
Nagyon úgy tűnt, hogy Anya ennél jobb hírt nem is hallhatott volna, hogy átmegyek valakihez és nem itthon leszek, igyekeztem nem magamra venni, mindenesetre természetesen mehettem, sőt, azt is feldobta, hogy készít sütit, amit elvihetek Liliék családjának.
Valahogy így kötöttem ki ma tanítás után Liliennel a suli mögötti parkolóban egy doboz sütivel a táskámban.
- Annyira jó, hogy át tudsz jönni hozzánk! - lelkesedett Lili, miközben az apukáját vártuk - Vagy valamire allergiás?
- Nem, már nem - válaszoltam.
Kicsiként laktózérzékeny voltam, aztán ez egy szép napon elmúlt, nem tudom, hogyan, de örülök neki.
- Képzeld, Anya legjobb barátnőjének van egy cukrászdája, és szerintem most van otthon egy csomó muffinunk onnan, nagyon finomak, majd kóstold meg. Egyébként most szerintem csak Anya lesz otthon, amikor hazamegyünk. Nincs háziállatunk, szóval nem tudom, hogy félsz-e állatoktól, de nálunk nem kell - tette hozzá, ha már így az otthoni infókat sorolta - Parketta van, meg padlófűtés is, szóval papucsot se kell hordanod, zoknizz nyugodtan, nem fogsz felfázni. A szüleimet tegezheted, nyugodtan hívd őket a becenevükön, érezd majd otthonosan magad, ha szeretnéd, aludhatsz nálunk, de haza is viszünk este, ha úgy számoltál, nem tudom, milyen infókat mondjak még? - gondolt bele.
- Szerintem mindent tudok - mosolyogtam rá.

Ahogy Lilien apukája megérkezett, bepattantunk a nagy autóba.
Mivel nem szabályos helyen állt, csak felszedett minket az út szélén, gyorsan ültünk be, és most úgy jött ki, hogy én ültem előre, Lili pedig hátul, középre, de ez neki egyáltalán nem jelentett problémát.
- Szia - köszöntem Lili apukájának zavartan mosolyogva, mert kicsit fura volt, hogy így köszönök neki, de már ezerszer hangsúlyozva lett nekem, hogy tegezzem nyugodtan.
Mindez csak a kimondás pillanatában volt bennem, mert annyira természetesen és lazán vette, hogy ezzel már el is oszlottak a bizonytalanságaim.
- Helló - köszönt vissza nekem is és a lányának is egyszerre, majd hátrapillantott Lilire és egy szórakozott mosoly jelent meg az arcán - Mi van rajtad? - röhögte el magát meglepetten.
- Az egyik végzős srác kölcsönadta a pulcsiját, mert fáztam - vigyorgott Lili.
Az apukája erre szórakozottan elmosolyodott és inkább nem kérdezett többet, csak kikanyarodott az utcából.
- Helyes srác volt, majd valamikor visszakapja - tette hozzá Lili jókedvűen, majd továbbgondolta - Ha elhív valahova. Addig nálam marad - gondolt bele.
- Ki volt? - érdeklődtem hátranézve.
- Nem tudom, hogy hívják, csak hogy focista, kockahasa van és van egy tetkója a csuklóján - sorolta fel Lilien gondolkodás nélkül.
- Ja jó - biccentett az apukája a szórakozott mosolygödröcskéivel az arcán.
- Még nem tizennyolc, ne aggódj - vigyorgott rá Lili.
- Nem aggódom, Szöszke - röhögte el magát őszintén.
Másodszorra utazom velük, de ugyanolyan megmosolyogtató hallgatni őket, mint először.
- Képzeld Apa, rámírt az exem - mesélte Lili, felrakva a lábát valahova a kocsiban.
- Melyik? - kérdezett vissza az apukája természetesen, miközben bekanyarodott az egyik utcába.
- Dani.
- Jézusom, őt tiltsd már le.
- Lehet eltanultam tőled, hogy jó ötlet újra összejönni exekkel? - kérdezett vissza Lilien vigyorogva, mire az apukája derűsen mosolyogva pillantott hátra rá.
- Inkább anyád szerelmi életéről vegyél példát, jó? - mosolygott halványan.
- Neki csak egy barátja volt előtted, szóval ez már bukó.
Ezen halkan még én is elnevettem magam.
Lehetséges, hogy emberek, akiket egy hete sem ismerek (közelről), már is olyanok, mint ha ezer éve ismernénk egymást?

Az út alatt az ablakon kinézve figyeltem a környéket. Szép, nyugodt és elit.
Azon gondolkodtam, hogy ahhoz, hogy itt egy négyzetméternyi telket vegyek, vajon elég-e csak az egyik vesémet eladni, vagy kell-e mindkettő. Valószínűleg kell.
Még szerencse, hogy páros szerv.
Domboldalon mentünk felfelé, majd ahogy megérkeztünk, beálltunk a garázsba és bementünk a házba.
Amikor beléptünk az ajtón, Lilien anyukája már is meghallotta az érkezésünket.
- Sziasztok! - köszönt ki nekünk valamelyik helyiségből, majd nemsokára kijött hozzánk, ahogy pedig meglátott engem, kedvesen rámmosolygott - Szia, Székely Levendula vagyok, szólíts nyugodtan Leninek - mutatkozott be mosolyogva.
- Sziráki Regina - mutatkoztam be én is - Regi - tettem hozzá.
Lilien anyukája pontosan ugyanannyira volt csodaszép, mint eddig bárki, akit láttam a családból. Tehát mesébe illően.
Nagyjából egymagasak voltunk, talán én egy kicsit magasabb, de csak egy nagyon kicsivel.
Bár Lilien a szemszínét és a gödröcskéit külsőre az apukájától örökölte, most, hogy az anyukáját is láttam, egyből az volt a benyomásom, hogy egy az egyben rá hasonlít.
Lili anyukájának ugyanúgy szőke haja volt, természetes szőke, és gyönyörű is, viszont neki zöldeskék szemei voltak. Tetszett a szemszíne, különlegesnek találtam, ráadásul olyan kedvesen és szépen mosolygott rám, hogy egyből megkedveltem.
Ő is sokkal fiatalabbnak tűnt a koránál, minden tekintetből, az arca, a haja, a bőre, még alakra is, vékony, de nőies testalkata volt, szinte mint egy huszonévesnek - minderre rá ekkor tudatosult, hogy mennyire meglátszik valakin, ha csak úgy sugárzik belőle a boldogság és a kiegyensúlyozottság.
Belegondolva, ez mindenkin érződik a családból.
- Nézd, ide tudod lerakni a cuccaidat - indult el Lilien az előszoba felé, mire követtem.
A szemem sarkából közben láttam, ahogy Lilien apukája üdvözlésképpen félkézzel átöleli Lili anyukájának a derekát, majd magához húzza, hogy pár halk szót váltva, mosolyogva hosszan megöleljék egymást, aztán egy puszit nyomjon a homlokára.
Soha nem láttam a szüleimet ölelkezni.
Sőt, igazából arra se nagyon emlékszem, hogy apukám mikor ölelt meg engem utoljára.
Itt viszont mindez annyira szívmelengetően természetesnek hatott, mindenki számára.
- Anya küldött sütit egyébként, tippem sincs, milyen - jutott eszembe, majd elővettem a dobozt a táskámból.
- Hűtős? - kérdezte Lili, miközben ledobta a cipőjét.
- Nem hinném, de szerintem inkább oda rakjuk - nyitottam ki a dobozt - Merre van a konyha?
- Egyenesen, aztán balra. Mindjárt megyek utánad - helyezte el a sálját az egyik fogason.