𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦 𝐧𝐲𝐢𝐭𝐣𝐚

- 58 -

"Ne haragudj, amiért nem válaszoltam, csak elaludtam."
"Bocsánat, amiért eltűntem, csak Anya rosszul volt és átmentem hozzá."
"Ne haragudj, hogy csak most írok vissza, csak lemerült a telefonom."

A tizenötödik ilyen szabadkozós sor után végül választottam egyet és megírtam Szaszának.
Tegnap este, amikor a szüleim összevesztek, leraktam a telefonomat a Szaszával való beszélgetésem közben, és akármennyire rosszul éreztem magam tőle, egyszerűen utána képtelen voltam visszarázódni a beszélgetésünkbe, pláne, hogy aznap nem is a szobámban aludtam, hanem átköltöztem Anyához.
És nem csak, hogy nem tudtam visszarázódni, nem is akartam. Nem voltam olyan lelki állapotban, de nem is akartam megjátszani magam neki, főleg, hogy tudom, hogy érezte volna rajtam, hogy nem vagyok olyan.
Fogalmam sincs, hogyan kell most mindent egyszerre tudnom csinálni.
Reggel csak azért mentem busszal a sulimba, hogy a szabadkozásomat megírhassam neki, illetve új témát is dobtam fel, onnantól kezdve pedig egész nap a telefonomat néztem, hátha jön értesítésem akár tőle, akár Anyától.
Mindig akkor szúrom el a dolgokat, amikor minden erőmmel azon vagyok, hogy semmit se szúrjak el.

Amikor megérkeztem a suliba, akkor szállt ki Lili is az apukája kocsijából.
Ma is csodásan nézett ki - a szőke, hosszú hajában egy fehér, szép hajpánt volt, ami nagyon jól passzolt a fehér, gyöngy fülbevalójához, a kabátjához és a szoknyájához, ami rajta volt. Talán új szájfényt használt, mert bár teljes készlete van belőlük, olyat, ami így csillog, még nem figyeltem meg rajta.
- Jó reggelt! - integetett felcsillanó szemekkel, ahogy odajött hozzám, majd mosolyogva megölelt - Úúú, az a parfüm van rajtad, amit tőlem kaptál?
- Igen - mosolyodtam el.
- Tényleg nagyon regis - állapította meg Lili kedvesen.
Ahogy Lili eltolt magától, kedvességgel az arcán, de furcsán fürkészett.
- Baj van? - kérdezte pislogva.
- Nem, nem, dehogy - nevettem el magam zavartan, szabadkozva.
Lili félretéve az energikus, cuki kisugárzását, komolyan nézett rám.
- Tudod, hogy akármi van, elmondhatod, ugye? - kérdezte őszintén, mire beletúrtam a hajamba - Komolyan, Regi.
- Persze.
- A bátyámmal van valami baj? - kérdezett tovább aggódva - A szülinapod óta érzem, hogy valami történt. Az ajándékok? Márk ráírt valami a hülyeséget a képek hátuljára? Úristen, ugye nem az a baj, hogy képet csináltam rólad Szasza telefonjával?
A kérdéseire akaratlanul furcsán elmosolyodtam.
Nagyon szeretem Lilit, de épp ezért nem szerettem volna megnyílni neki az apukámmal kapcsolatos dolgaimról, mert tényleg olyanokra tudott csak gondolni, hogy nem tetszett volna az ajándékom, amit kaptam tőle, vagy hogy készült rólam egy fotó, és ezt egyáltalán nem negatívumként mondom róla, sőt.
Annyira különbözik az életünk ilyen téren, hogy nem szerettem volna leterhelni azzal, hogy olyanokat mondok neki, vagy olyanokkal teszem próbára az empátiáját, amikre magától még csak nem is gondolna.
- Nem, dehogy is - mondtam nagy nehezen.
- Akkor mesélj, hátha tudok segíteni valamiben. Barátnők vagyunk, Regi.
Nehéz szívvel megdörzsöltem az arcom, majd nagy levegőt vettem.
A kedvéért tettem meg, mert tényleg szeretem Lilit és nagyon sok mindent köszönhetek neki, úgyhogy nem érdemelte volna meg, hogy semmit ne mondjak neki.
- Apukám hazajött - mondtam halkan, valahol máshol tartva a tekintetem.
Lili kék szemei nagyra tágultak.
- Micsoda? - kérdezte, szinte suttogva - Fél év után? Hogyhogy?
- Hét hónap után. Nem tudom, nem volt jobb ötlete, hogy hol legyen - vontam vállat a fejemet elfordítva.
- Úristen, Regi, ez nagyon durva. Megértem, hogy felkavart. De... ez most örökre?
- Nem, legalábbis nem valószínű.
- De hát anyukáddal elváltak, és randizik valaki mással, ez hogyan jön így össze? - gondolt bele Lili.
- Sehogy - túrtam a hajamba kínosan elnevetve magam - Apa nem tud róla, hogy Anyának van valakije.
- Jézusom! Azért remélem, meghúzza magát, ha már random beállított hozzátok.
- Hát, nem igazán - vallottam be feszülten.
- Veszekedik?
- Olyasmi.
- És nem érzi, hogy gáz, hogy a volt feleségéhez és a gyerekéhez, akit hét hónapig nem is keresett, kell beállítania, hogy legyen valahol? - pislogott Lili - Ezek után nemhogy veszekednie nincs joga, hanem térden csúszva kellene keresnie, hogy miben tudna segíteni nektek.
- Fogalmam sincs, mit érez - válaszoltam elsóhajtva magam, fáradtan az egésztől.
Lili erre egy pár másodpercig csendben maradt, engem fürkészve.
- Nagyon rossz érzés? - kérdezte együttérzően.
Megdörzsöltem az arcom.
- Már épphogy kezdtem... jól lenni - vallottam be - És anyukám is. Most pedig minden, mint ha... - néztem fel az égre kínosan elnevetve magam - Tönkretette az egészet.
- Tudod, hogy rám támaszkodhatsz, Regi. Ha bármit tudok segíteni... - nézett rám Lili szomorúan - Meg a családomból is bárkire számíthatsz. Te is, meg anyukád is.
Kellemetlenül beletúrtam a hajamba, majd pár pillanattal később halkan megszólaltam.
- Megkérhetlek, hogy ezt... ne add tovább senkinek? - kértem meg őszintén.
Lili egy pillanatra meglepődött a kérésemen, de aztán megadta magát, és nem is kérdezte meg, hogy miért akarom így.
- Persze. De mondd el, ha bármi baj van - ígértette meg velem.
- Köszönöm - néztem rá őszintén.
Egy pár másodpercig egymás szemébe néztünk, majd végül Lili odalépett hozzám és szorosan, jó hosszan megölelt.
- Úgy felnézek rád, Regi, de komolyan.
Erre halványan elmosolyodtam.
- Te mondod?
- Igen, mert akárhányszor apukád kerül szóba, én tudnám elsírni magam, te meg olyan jól bírod.
Na, igen.
Máshoz szoktunk hozzá.