𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦 𝐧𝐲𝐢𝐭𝐣𝐚

- 31 -

Lenyűgöznek a tehetséges emberek.
Egyszerűen csak imádom csodálni őket, hogy mennyi mindent ki tud hozni magából valaki, aki rátalált a tehetségére.

- A következő versenyzőnk, Varga Lilien! - hallottuk meg a bemondó hangját, mire már az is a jégre nézett, aki eddig nem.
Lili ekkor már a jégen volt, tett rutinból néhány bemelegítő kört, amíg minden készen áll, majd ahogy ezt bemondták, bement a jégpálya közepére.
Amikor a verseny előtt azt mondta, hogy "dark feminine"-hatású koreót fogok látni, mindezt már akkor értettem, amikor megláttam a fekete, strasszokkal díszített, gyönyörű dresszében, ami kiemelte az alakját, és lengén hullott a combjára a szoknyarésze, mindezt szép, fehér korcsolyával - szőke haja nőies kontyban volt, a sminkje tökéletes, ráadásul feltűnő, piros rúzs volt rajta, egyszerűen gyönyörű volt a megjelenése.
Lilien anyukája ült mellettem, aki ezalatt a férje vállára döntött fejjel nézte a jeget, a másik oldalamon Márk, a mögöttünk lévő sorban pedig Szasza, Emma és Krisi.
A villanyok felettünk lekapcsolódtak, és minden fény a jégpályára irányult, ahol Lili már beállt a kezdőpozíciójába, majd ahogy felcsendült a zene, a koreográfiájának megfelelően a legelején egy helyben táncolni kezdett, aztán elindult a jégen.
A zenéje a Paint It, Black egy női feldolgozása volt, kifejezetten drámai hangzásvilággal, szimfonikus hangszerek és elektromos gitár alapjával, amihez tökéletesen illett Lilien külsője, én pedig figyelemmel kísértem az előadást.
A zene elején Lili jobbára lassan, táncos mozdulatokkal haladt a jégen, kecses, nőies mozdulatokkal, az összes porcikájával felvéve a koreográfiája stílusát, és már itt oda voltam érte, majd hangsúlyos felütéssel elindult a refrén, Lilien pedig gyorsítva a tempóján, vett egy nagy lendületet, és pont ütemre ugrott egy gyönyörűt, mire a nézőtéren ösztönös taps tört ki.
Ettől kezdve Lili csak úgy száguldott a jégen, királynőként uralva az egészet, gyönyörű ugrásokkal, forgásokkal, annyi félével, hogy egyszerűen vonzotta a tekintetemet, le se tudtam volna venni róla, mindegyik pont tökéletesen illett a koreográfiába, a zenéhez, az egész előadáshoz, minden annyira egy hullámhosszon volt mindennel, mint ha a lendület vitte volna a táncot, annyira simának hatott az egész.
Egyébként a koreográfia is nagyon kreatív volt, imádtam, ahogy össze volt rakva az előadás, mivel ez már tényleg felülről súrolta a konkrét előadás-szintet.
Káprázatos volt, ahogy Lilien csinálta mindezt, úgy hatott, mint ha tényleg csak felment volna táncolni a jégre, csak úgy, természetesen, de ezzel egyszerre üvöltött róla a profizmus, ahogyan beleélte magát, minden egyes mozdulat precíz volt, tökéletes és bámulatos, benne volt minden, ami kell, nőiesség, kecsesség, de mindehhez párosult egy domináns, határozott, feminin karakter, magabiztos vonzerővel, nagy hangsúlyt kapott az elemek mellett a tánc része is, és Lilien szép mozgása, eszméletlen volt az egész, nagyon színpadias és hihetetlenül menő.
Mindent átadott, amit kellett, és lélegzetelállító volt.
Minden egyes másodperc egyre inkább fokozta a feszültséget, a drámai hangulatot, egyre több elem, lenyűgöző ugrások annyi fordulattal, hogy már követni se tudtam, gyönyörű forgások, kiművelt mozdulatok, egyre gyorsabb tempó, szó szerint száguldott már a jégen, mint aki elszállni készül, de pontosan tudja, hogy mit csinál, mindez az egész tetőpontján fokozódott fel a leginkább, ahol megcsinált három észvesztő ugrást egymást után, aztán még forgott is, konkrétan én nem mertem levegőt venni, majd nemsokára a koreográfia a végére ért.
Az utolsó ütemre Lilien egy magabiztos mozdulattal felvette a végpózát, a hatásszünet letelte után pedig az egész nézőtér óriási tapsviharban tört ki.
Lilien volt az a lány a mai napon, akire mindenki büszke volt valahol, mert eszméletlen előadást nyújtott, kiemelkedően jót, és aki mellett nem is kell megnézni a többieket, mert ennyiből már lehet tudni, hogy ma ő fog nyerni.
Ezt hívják úgy, hogy őstehetség, és lenyűgözött, nem is kicsit.
Hölgyeim és uraim, akkor ezennel bemutatnám Varga Lilient.