𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦 𝐧𝐲𝐢𝐭𝐣𝐚

- 59 -

A gimi tipikusan olyan hely, ahol ha unalmasnak tűnne az élet, mivel nagyjából harmincasával, véletlenszerűen vannak összezárva emberek, akiknek külön-külön mind megvan a magánélete és az abban játszódó problémái, csak együtt tökéletesnek akarnak látszani valami szerepet felvéve az osztályközösségben, néha kibuknak ezek a magánéleti problémák, és azokból szoktak lenni a drámák.
És lássuk be, ilyen azért elég gyakran előfordul.
A mai nap drámája pedig nem volt más, mint hogy Bálint szakított Rékával, aki ettől teljesen összeomlott.
- Legalább nem velem foglalkoznak annyira - suttogta Alíz egyik szünetben, mire ránéztem.
Ezekből a drámákból általában kihúzom magam, semmi közöm hozzá, de Rékát mondjuk sajnáltam. A többiek viszont jobbára Bálint pártjára álltak, a fiúk azért, mert haver, a lányok pedig, mert "felszabadult" a menő srác, szóval nagyjából egész nap az alábbiakat lehetett hallani tőlük:
- Jobb is, hogy dobtad, haver, úgy se bírtuk.
- Nem is értettem, miért vagytok még együtt.
- Jó, hogy feltűnt már, hogy nem az a csaj a te szinted.
Ez pedig azt vonta magával, hogy mivel adták alá a lovat, Bálint is teljesen beleszállt ebbe, és egy idő után már tőle hallhattunk ehhez hasonlókat:
- Végre nem kell a hisztijeit hallgatnom.
- Egy problémával kevesebb az életemben.
- Nem is értem, mit akartam ettől a csajtól.
Rosszul vagyok attól a tipikus jelenségtől, hogy egy idő után már azért fogta szinte mindenki Bálint pártját, mert "mindenki" vele értett egyet - beszédes, hogy a "mindenki" csak azért válik ilyenkor tényleg mindenkivé, mert senki nem mer szembeszállni ennek a kialakusával, akkor sem, ha az elején még mindenki helyett csak valakikről beszéltünk -, szóval ők is, mert Réka mellé kellemetlen lett volna.
Ahogy Rékára néztem, tényleg egyre jobban szakadt meg a szívem érte, akkor is, ha igazából sok közünk nincs egymáshoz, annyi, hogy néha megdicsértük egymás ruháját, megdicsért, amikor egy tanár kijavította a dogákat, amiket Réka osztott ki és az enyémet adta oda, én egyszer odaadtam neki a dezodoromat tesi előtt, így amikor később elhallotta, hogy az enyém otthon maradt, magától kölcsönadta az övét, illetve amikor év elején bemutatkoztam az osztály előtt állva, nem beszélgetett a többiekkel, hanem kedvesen mosolyogva figyelte, amiket mondok.
Sokat nem beszélgettünk még, de mindig kedvesnek találtam és nem is tudtam hova rakni, hogy miért Bálinttal van együtt, most viszont nagyon rossz sora lett, hogy Bálint szakított vele és mindenki elkezdte lehúzni, szóval egyik szünetben, amikor mindketten a mosdóban voltunk és mögöttem állt a sorban, megszólaltam.
- Sajnálom, ami Bálinttal történt.
Réka kedvesen, de szomorúan elmosolyodott.
- Nem nagyon tudom, mit vétettem neki.
- Semmit nem mondott neked?
- Csak egyik napról a másikra elkezdett bunkó lenni, meg kiszorítani az életéből, és fogalmam sincs, miért. Azt mondta, hogy azért akar szakítani, mert most más dolgokat akar az élettől és nem tudja csinálni a kapcsolatot.
Na igen, ez az érzés kifejezetten megvan.
- Nem veled van baj kettőtök közül - mondtam őszintén.
- Tudom, csak... - túrt a hajába - Most mindenki olyan szemét velem, mint ha megérdemeltem volna, hogy szakítson velem. Ráadásul a családom kedvelte Bálintot, és ők is azt mondták, hogy biztos én szúrtam el. A barátaim meg jobbára Bálint ismerettségi köréből voltak, vagy rajta keresztül, és most mindenki az ő pártját fogja, szóval... nem tudom, nem is értem ezt az egészet. Szívás.
Tehetetlenség, kiszorítottságérzet, magány.
Sajnos pontosan értettem, hogy min megy keresztül.
- Ja, és Lucáéknak hála valószínűleg az összes társaságból ki vagyok rakva a suliból, amihez közöm volt eddig - tette hozzá szomorúan elsóhajtva magát.
Éreztem, hogy én vagyok az első, akinek ezeket normálisan ki tudta mondani, úgyhogy együttérzően hallgattam.
- Bocsi, hogy rád zúdítottam - szabadkozott aztán.
- Nyugodtan, teljesen megértem.
Réka erre egy picit elmosolyodott, majd a haját megigazítva elfordította a fejét.
Átszaladt egy gondolat a fejemen, úgyhogy pár másodperc múlva megkérdeztem:
- Van kedved hétvégén eljönni a szülinapi bulimra? - ajánlottam fel, és még én se hittem el, hogy hangosan kimondom, hogy lesz ilyenem - Mármint holnap.
- Amire Lucáék akartak elmenni? - kerekedtek el a szemei.
- Nem lesznek ott. De téged, ha van ha van kedved, akkor szívesen látnánk.
- De kedves vagy! - csodálkozott meghatódva - Megkérdezem a szüleimtől, hogy itthon leszünk-e, és majd írok.
- Rendben - mosolyodtam el.
Tudom, milyen kiszorítottnak lenni egy idióta, nagymenő ex miatt, aki egy hozzá képest kiszolgáltatott személy megalázásából kovácsol magának hírnevet, úgyhogy ezt éreztem a minimumnak a részemről.