Susmorgásra ébredtem. Valaki határozottan állt az ajtó előtt, és nagyon halkan, de beszélt. Először úgy döntöttem, hogy inkább nem veszek róla tudomást, de sajnos kénytelen voltam, amikor a szobám ajtaja kitárult.
– Menj! – hallottam meg anya hangját, de a szemem nem nyitottam ki. – Csináld már!
– Komolyan? – súgta vissza apa, így hunyorogva a hátamra fordultam. Aztán rájöttem, hogy rohadtul meztelen vagyok. De nem csak én. Baszki!
Apa megköszörülte a torkát, mire anya felkuncogott mögötte. Már éreztem a baj hűvös szelét.
– Értékelném, ha nem aludnátok át az egész napot! – Apa az ágyam mögött állt, kezét összefonta a mellkasán, míg anya tőle kicsit hátrébb mulatott. – Mégis mire véljem ezt, Nael?
– Mi van? – kérdeztem apám kék tekintetét állva. Lux is megmozdult mellettem, aztán észrevette az apámat, aki várakozón pislogott felénk. Arcára volt írva a rémültem, ahogy megmarkolta a takaró szélét.
– Később folytatjátok ezt a szánalmas tevékenységet – szónokolt az apám, de én csak fintorogni bírtam. –, de most dolgunk van!
– Mi? – érdeklődtem szörnyülködve. Apa hátrapillantott anyára, aki kimondottan jót mulatott, habár nem tudtam, hogy min.
– Elvégeztem helyettetek a piszkos munkát – kezdett bele apa nevetve. – Melyikőtök is engedte szabadon az árulót?
– Tessék? – húztam magam ülésbe. – Apa, te megbolondultál?
– Nem – felelte továbbra is vigyorogva. – Azt kérdeztem, hogy ki engedte el az árulót!
– Jó – sóhajtottam lemondóan, mert ötletem sem volt, mégis mi folyt itt, de úgy döntöttem belemegyek a játékba, hátha előbb elhúznak. – Én voltam.
Anya felvihogott a válaszomra, apa meg megpróbált komolyságot ölteni magára.
– Hazudsz, tudom, hogy a leány volt – emelte a szemét a megszeppent Luxra.
– Én? – kérdezte suttogva.
– Miért beszélsz úgy, ahogy Lucifer papa tenné? – bámultam rá grimaszolva. – Apa, menjetek már!
– Még nem végeztünk! – válaszolta, mire felvontam a szemöldököm. – Most befejezheted, amit elkezdtél!
– Apa...
– Az áruló a nagyteremben van! – folytatta, mire fáradtan kifújtam a levegőt.
– Oké! – vágtam rá idegesen, majd fogtam magam, és visszafeküdtem. Az oldalamra fordultam, és lehunytam a szemem, míg a takaró megigazgattam magamon.
– Nael – hallottam meg túlzottan közelről apám hangját. – Mi lesz így az árulóval, kisfiam?
– Vár türelemmel – mormoltam. Apa megragadta a takaró szélét, mire a szemhéjam felpattant. – Ne!
– Miért ne? – húzódott apa szája egy vigyorra, miközben továbbra is mellettem guggolt. – Talán van valami alatta, amit nem láthatunk?
– Van! – vágtam rá, majd megfogtam a kezét, és megpróbáltam lefeszegetni róla, de esélytelennek bizonyultam.
– Nael – vihogott fel az anyukám. – Annyira vicces vagy!
– Nem mennétek ki? – sóhajtottam kimerülten, miközben tovább kínlódtam apám kezével, de nem eresztette.
– Nael, nem hallottad, hogy itt az áruló? – folytatta apa a műsort, habár nem igazán volt kedvem ehhez. Leginkább aludni akartam. Hátralestem Luxra, aki nagyokat pislogva kapaszkodott a lepelbe.
YOU ARE READING
The Heart of the Dark - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱
FantasyHogy milyen a pokolban felnőni? Erről talán Nael Jones tudna a legtöbbet mesélni. A kék szemű gyermek immáron felnőtté cseperedett, azonban nem könnyíti meg életét szülei örökségének cipelése, ami meglepően nagy súlyokat pakol a fiú vállára. Amiko...