The Heart of the Dark - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

7. Ellenállhatatlan vonzalom +18

A RÉSZ SZEXUÁLIS JELENETET TARTALMAZ.

(már megint)

Csillag alakban terültem el a franciaágyon, a nevetséges, babakék falú szobám kellős közepén. Fintorogva fordítottam a fejem az óra felé, ami a bal falon, kattogva tépkedte minden egyes másodpercben az idegszálaim. Hajnali egy volt, immáron tíz órája feküdtem mozdulatlanul, bűntudat marta szívvel a saját kis birodalmamban.

 - Nael! – csapódott ki az ajtó természetfeletti sebességgel, majd beviharzott rajta Naylee Jones. – Azonnal menj, és kérj tőle bocsánatot!

 - Hagyjál már, Nay – motyogtam csöndesen.

 - Nael! – rontott oda mellém a húgom, majd rávert egy indokolatlanul erőset a mellkasomra. – Egy igazi, agyhalott, utálatos barom vagy! Ki vagy te? Mert nem a bátyám, az biztos!

 - Mi bajod van már? – löktem arrébb a kezét, majd ülésbe húztam magam, miközben hagytam, hogy átjárjon a gyógyítóerőm. Ha egy fokkal erősebbet vágott volna rám, biztosan berepedt volna a mellkascsontom.

 - Még kérdezed? – förmedt rám vicsorogva. – Az a szerencsétlen lány már majdnem fél napja csak sír miattad! Mintha nem ment volna már át így is elég szarságon, de még te is belerúgsz egyet?!

 - Megmondtam neki, hogy legyünk barátok – rántottam meg a vállam, mire Naylee felém hajolt, majd megragadta a pólóm, és vészesen közel húzott magához. Apró termete ellenére eléggé megijedtem tőle, mert ismertem a temperamentumát, ami eléggé drámai volt, amikor éppen tajtékzott a méregtől. Az orrunk szinte összeért, ahogy magabiztosan felrántott magához.

 - Nem látsz a szemedtől, Nael? – morogta éjfekete szemmel. – Vak vagy, öcsikém? Az a lány kibaszottul szerelmes beléd, te pedig csak szórakoztál vele? Mégis mi a szar ütött beléd?! – vágott le az ágyra, majd feldúltan járkálni kezdett a sötétkék szőnyegen.

 - Ez egy baromság! – forgattam a szemem. – Nem lehet szerelembe esni ilyen rövid idő alatt.

 - Nem? – szorította össze a fogát Naylee. – Szerinted nem lehet? Akkor mégis mi a faszért szaladtál el, amikor Bradley elhívta randizni, mi?

 Megütköztem a húgom szavain eléggé ahhoz, hogy összevonjam a szemöldököm. Én nem mertem volna ilyen merész kijelentéseket tenni. Tudtam, hogy vonzódtam Luxhoz, de szerelem? Enyhe túlzásnak éreztem részéről.

 - Csak úgy – tértem ki a válaszadás alól.

 - Takarodj oda hozzá, és kérj tőle bocsánatot, te idióta! – kiabált velem megállíthatatlanul. – Nem ezt érdemli!

 - Nay...

 - Úgy látom, nem érted! – folytatta fennhangon. – Megölték az anyját, alig egy hete a nővérét is.
El tudod képzelni azt a fájdalmat, ami benne van? Te mit csinálnál, ha anya egyszerűen csak nem lenne többé, mi? Összekuporodva sírnál egy sarokban! Ez a lány legalább megpróbál túllépni a sorozatos traumán és üldöztetésen, erre jössz te, eléred, hogy beléd szeressen, aztán meg csak úgy átgázolsz rajta?! Ez nem normális, Nael!

 - Ezt ő mondta neked? – pislogtam rá megilletődve.

 - Nem mondta konkrétan, hogy szerelmes beléd – válaszolt egy fokkal nyugodtabban. – De Nael, szemmel láthatóan odavan érted, te pedig csak húzod az agyát.

 - Ő nem állt velem szóba két napig, Nay! – háborogtam immáron én is.

 - Mert Deon bekavart! – fújtatott idegesen. – Elkapom majd őt is, csak kerüljön a szemem elé!

 - Naylee...

 - Az a lényeg, te egysejtű, agybeteg faszkalap, hogy megbántottál egy eleve romokban heverő lányt, aki másra sem vágyik csak figyelemre és szeretetre. Mi a fasznak dugtad meg, ha nem akarsz tőle semmit?

 - Kedvelem őt – vallottam be csöndesen. – De eléggé össze vagyok zavarodva, Nay.

 - Akkor mi lenne, ha beszélnél vele? – tárta szét karját dühében. – Menj már, te barom!
Kifújtam a belém ragadt levegőt a tüdőmből, majd feltápászkodtam az ágyról, és elsétáltam Naylee mellett. Továbbra is döntésképtelen voltam, de talán a húgomnak igaza volt abban, hogy túl messzire mentem egy semmiség miatt. Lux nem érdemelte meg, amit mondtam neki, így egy bocsánatkérés erejéig odamehettem hozzá.

A lány ajtaja elé érve bekopogtam, majd rögtön be is léptem a helyiségbe. Lux az ágyon ült, fejét térdére hajtva szipogott, amikor megérkeztem. Megemelte kobakját, amikor észlelte, hogy valaki bejött, majd rémülten hátrahőkölt. Rögtön elkámpicsorodott, ahogy végigmért, majd néhány könnycsepp szaladt végig kerek arcán.

 - Szeretnék bocsánatot kérni – sétáltam közelebb hozzá. – Nem akartalak ennyire megbántani, Lux.

 - Nem lényeges – suttogta szigorúan maga elé meredve.

 - De igen – araszoltam mellé, majd leültem vele szemben a takaróra, miután lerúgtam magamról a cipőmet. – Túlzásba estem, és szörnyen viselkedtem veled, holott nem érdemelted meg.

 - Nem haragszom – törölgette meg a szemét. – Csak rosszul esett...

 - Tudom – bólogattam szomorúan. – Egy idióta vagyok. Nagyon sajnálom!

 - Semmi baj – szaladt át arcán egy halvány mosoly. – Jól esik, hogy idejöttél.

 - Nem az én érdemem – hajtottam le a fejem. – Naylee beszélt a lelkemre, szóval... egy seggfej vagyok, de... Naylee-nek igaza van. Nem kellett volna ilyeneket mondanom neked.

 - Nael, én... szeretem, ami köztünk van... már, ha van... valami.

 Felkaptam a kobakom mondatára, ugyanis valami brutális öröm robogott át rajtam, attól, amit elrebegett az imént. Belenéztem szomorkás tekintetébe, majd felsóhajtottam.

 - Én is – ismertem be halkan. – De... nem tudom, Lux. Nem akarlak többé bántani.

 - Akkor ne tedd – meredt rám komolyan. – Csak... maradj itt velem, és beszélgessünk. Szeretnék közelebb kerülni hozzád... – nyelt egy nagyot, majd ismét vörös szín szökött orcájára.