The Heart of the Dark - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

10. Kicsi Nathan

- Apa! – kiabáltam szinte vékony hangon, ahogy végigrohantam Luxot magam után cibálva a pokol virágokkal szegélyezett folyosóján.

Berontottam anyáék szobájába, azonban üresen tátongott, így egyből a nagyterem felé vettem az irányt. Hátulról közelítettem meg, miközben néha hátra-hátralestem, hogy Lux se essen orra a heves tempótól, ahogy szinte végigrontottam az alvilágon. Nagy volt a baj, méghozzá hatalmas.

A nagyterem erkélyére lépve megtorpantam, amikor megláttam a karosszékben terpeszkedő apámat, míg mellette anya ült, és feltűnően unatkozott.

- Apa – eresztettem el Luxot, majd mögé léptem. Felpillantott rám, majd vissza a lent térdelő foglyokra.

- Nael, nem látod, hogy éppen...

- Nem érdekel! – vágtam a szavába feszülten. – Kurva nagy baj van!

- Micsoda? – fordult felém a székben, miközben várakozón rám nézett.

- Találkoztunk Rafaellel – pillantottam futólag Lux felé, mire apám szeme kitágult.

Egy nagy sóhaj keretében fordult vissza a bűnösök felé, majd fejét rázva Abaddonra nézett, az ősdémonra, aki némi rokonságban állt a családunkkal, ugyanis papíron az anyukám dédapja volt. Nem, mintha valaha szóba jött volna ez a csekély kötelék.

- Vidd őket a börtönbe – kérte tőle apa, mire Abaddon bólintott, majd kiadta az utasítást a foglyok mögött sorakozó piros démonoknak, akik lakosztályukba kísérték a vétkezőket.

- Jól vagy, kicsikém? – sétált mellém anya, majd megragadta a kezem.

- Nem! – ráztam meg a fejem a feltörő idegességtől, amit Rafael vészjósló szavai váltottak ki belőlem.

- Mi történt, Nael? – emelkedett fel apa is, majd beállt közvetlen elém, miközben a boltív alatt ragadt Luxra pillantott. – Luxot akarta?

- Nem – tiltakoztam hevesen csóválva a kobakom.

- Akkor? – türelmetlenkedett apa. – Mi annyira sürgős, ami nem várhatott volna két percet, kisfiam?

- Valamilyen próféciáról hablatyolt – motyogtam anya arcát kémlelve, aki a hír hallatára egy hatalmasat sóhajtott, de nem eresztett azóta sem.

- Kezd az elejéről – utasított apa. – Milyen prófécia?

- Odajött hozzánk – magyaráztam hadarva. – Aztán dumált egy sort baromságokról, majd közölte, hogy van ez a megjövendölés.

- Nael, szívem, a lényeget? – szorongatta anya a kezem. – Hogy szól?

- Így szóljon a prófécia, mi kétes istenek gyermekeire szálljon; a sötétség fia légyen a fény leányának keresztje vagy megmentője – pislogtam felváltva szüleimre, akik nem voltak túlzottan elkápráztatva mondandómtól. Apa idegesen a hajába túrt, majd egy mély levegővétel keretében megtámaszkodott a széken, és anyára nézett.

- Ez elég... fura – állapította meg anya apámat figyelve. – Nem lehetne csak úgy kitekerni Rafael nyakát?

- Legszívesebben megtenném – reflektált apa szemét forgatva. – Ennyit mondott csak?

- Megkérdeztem, hogy mire utal ezzel – motyogtam a kőpadlót szuggerálva.

- És? – engedett el anya. – Mit mondott?

- Hogy nyissam ki a szemem, és ne csak nézzek, hanem lássak is – grimaszoltam, ahogy belegondoltam, hogy pontosan mit is akart ez jelenteni.

- Ezt a barmot – elégedetlenkedett anya, majd Luxra emelte zöld íriszét. – Te jól vagy, drágám?