The Heart of the Dark - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

18. Mérges

Az faajtó kitárult, és rögtön szemben találtuk magunkat Jayce-szel.

– Srácok! – virult fel az arca egy másodperc alatt, majd rögvest betessékelt minket. Belépve, minden szempár ránk szegeződött.

– Öcsikém! – Naylee volt a leggyorsabb, tulajdonképpen magához rántott.

– Örülök, hogy jól vagy, Nay! – viszonoztam az ölelését.

Amikor elengedett, a helyiség sarkában álló Luxra emeltem a pillantásom. Egy apró mosoly szaladt át az arcán. Nem is haboztam tovább, átszeltem a köztünk lévő távolságot, és magamhoz vontam a lányt. Amint a karomba zártam őt, a szívem feldobogott. Jesszus!

– Szia – motyogta a mellkasomba.

– Aggódtam érted, Lux – simogattam meg az arcát.

– Annyira cukik, nem? – hallottam meg Morgan suttogását. – Most nézd meg, Natalie!

Lux elhúzódott tőlem, majd rám emelte mézszín szemét. Nem bírtam megállni, hogy ne csókoljam meg. Az sem érdekelt, hogy mindenki minket bámult. Rányomtam a szám az övére, és lágyan táncra hívtam ajkát.

– Két emelettel feljebb folytassátok – kuncogott fel Nolan, így sajnos el kellett szakadnom a lánytól. Egy mérges pillantással jutalmaztam öcsém megjegyzését, végül Lux mellé álltam.

– Na, és most mi van? – érdeklődtem a családom bámulva.

– Itt csövezünk két hete – grimaszolt nagyokat Naylee.

– Megöl az unalom – jelentette ki Johnny.

– Ez az Arden egy igazi faszfej! – zendített rá Natalie. – De legalább ti jól vagytok. Hol van Nathan és Luna?

– Valahol a palotában – válaszoltam egy vállrándítás kíséretében.

– Remek! – reflektált Jayce. – Akkor mindenki jól van?

– Hol van Michael papa? – kérdezte Naylee. – Ő is veletek volt, nem?

– De – bólogattam. – Azt mondta, körülnéz. Gondolom, majd jön.

– Elég kellemetlen ez a helyzet – Emma lesétált a szoba jobb sarkán kialakított csigalépcsőn.

– Te még itt vagy? – vonta fel a szemöldökét Naylee. – Azt hittük leléptél, ahogy említetted három napja.

– Szerintem meg pontosan tudtad, hogy itt vagyok – ült le a második lépcsőfokra. Naylee nem felelt, csak megforgatta a szemét, míg Jayce nekidőlt a falnak, Morgan pedig leült az egyik szabad székre Johnny mellé.

A szemem bejárta a kisebb, kör alakú helyiséget. Olyan sokan voltunk, így extrán zsúfoltnak tűnt. Nem értettem, miért nem mentek fel a többi emeletre. Persze nem a hídhoz, oda senki sem akart volna, érthetően, de attól még helyezkedett itt még pár emelet.

– Képzeljétek el! – lépett középre Novalie. – Nem fogjátok elhinni, hogy hol jártunk!

– Amúgy is kérdezni akartam – kotyogott közbe Morgan. – Merre voltatok, picike?

– 1953-ban!

– Mi van? – kerekedett el Jayce szeme. – Komolyan?

– Igen! – lelkesedett Nova, mintha ez akkora boldogság lett volna. – Találkoztunk Lucifer papával és Lilith-tel is!

– És? – tudakolta Nolan. – Milyenek voltak?

– Nem tudom – rántott vállat Novalie. – A papi úgy nézett ki, mint valami lezüllött szőke rocker – kuncogott fel.