Shine Dream Smile -taekook-yoonmin-

25

Taehyung szemszög

Itt várok már egy ideje. Vagyis arra hogy megérkezzen Jungkook repülője. Újra akarom látni azt a fülig érő mosolyát, amibe anno beleszerettem. Vagy azt, mikor gyönyörű barna haját a napfény sugarai bevilágítják, esetleg megfújja a szél. Csak ezt soha nem fogom tudni elmondani neki.

-Szöul állomás. Szöul állomás. Köszöntjük kedves utasainkat. (😅) Tájékoztatjuk önöket, hogy Angliai járatunk lezuhant. Sajnáljuk. De csak egy ember élte túl, nevét még nem sikerült kideríteni. Őt is életveszélyes állapotban szállították mentőhelikopterrel kórhézba. További információkért kérdezzenek minket a hatodik emeleti irodába. Köszönjük szépen figyelmüket! Viszlát. -fejezte be mondandóját. AKKOR JUNGKOOK MEGHALT!?!?

-Gi... -szipogtam valamit. Várjunkké... Én az előbb. Beszéltem? Azt hogy lehetséges? Nekem nem szabadna. Nem. Lehetetlen. -Jimin... -szóltam bele a telefonba, miután felhívtam őt.

-Taeee! Te beszélsz?! -ordított visítva a telefonba, mire eltartottam a készüléket fülemtől. Azért én ennyire nem vagyok boldog, lehet sőt biztos hogy meghalt Jungkook, hisz több száz utas közül nem hiszem, hogy pont ő élte volna túl...

-Igen.. Gyere ide. Most. -mondtam elcsukló hangon, mire egy 'öt perc és ott vagyunk' után letette. Remélem. Hogy Kook élte túl. De nagyon kicsi az esélye.

Óráknak tűnő perceknek nézek elébe, mire megcsörrent a telefonom. Basszus csak ne a temetési vállalat legyen...

-Jó napot. Maga Jeon Jungkook hozzátartozója? -kérdezte egy idős hang tőlem.

-Igen... -válaszoltam halkan, és próbáltam visszatartani sírásomat, amit nehezen, de sikerült.

-Csak azt hajtogatta, hogy Kim Taehyung, és hogy nem lesz semmi baj. Ezért felkerestük magát, hogy a Szöul melletti kórházban találhatja meg. Jelenleg életveszélyes állapotban van, de egy nap múlva látogatható. A címet megadom. Az esély arra hogy túléli kevesebb mint 20%. -mondta, és lediktálta a címet, majd letette. Sokkos állapotomban jöttek meg Jiminék is.

-Taeee! -szaladt hozzám Jimin, és ölelt meg, de amint zokogva borultam vállára, jókedve átváltott dühhé -mit csinált az a barom?

-Ő semmit. Az a kurva gép. Lezuhant... És csak ő élte túl... Itt lehet meglátogatni holnap. Azt is mondta, nem biztos, hogy túléli. -halkuktam el végére.

-Tae. Ezt nem hiszem el. -mondta ő is lesokkolódva -elismételnéd?

-Jungkookie gépe lezuhant. Csak ő élte túl és életveszélyes állapotban szállították kórházba. Holnap lehet meglátogatni. De az esély arra hogy túléli kevesebb mint 20%.

-Basssza meg. A rohadt életbe. -kezdett el ő is pityeregni.

-Jimin ez az én hibám. Ha én nem hívom el... Nem lenne most ott. -kezdtem el még jobban sírni. Hogy fogom ezt magamnak megbocsátani? -én csak egy akaratos senki vagyok... Ezt... Nem fogom tudni magamnak megbocsátani. Én.. Egy szörnyű ember vagyok Jimin.

-Ne mondj ilyet Tae. -simított hajamba, ami most kivételesen jól esett -gyere. Menjünk haza. Nem a te hibád. Ilyet ne is gondolj. Hogy lenne az a te hibád, hogy a gép meghibásodott?

-Épp ez az. Ha később szállt volna fel egy másik járatra. Akkor... -kezdtem volna bele, de megint közbe vágott.

-Akkor mi lenne? Később ugrana a nyakadba, és mondaná el mennyire szeret? Tae ez nem a te hibád. Fogd fel. Kérlek. -könyörgött mire megadtam magam. Nekik azt fogom mutatni, hogy megbocsátottam, de belül egy szörnyeteg vagyok. És még milyen nagy -gyere most már tényleg. Haza kéne mennünk.