Shine Dream Smile -taekook-yoonmin-

8

Jackson szemszög

    Jennie terve túl... Hogy is mondjam. Túlságosan beteg. Azt szeretném megcsinálni, hogy szólok Taenak, hogy semmiképpen ne fogadjon el tőle italt. Vizet se. Inkább haljon szomjan. Bár igaza van Jiminnek, megérdemli a szenvedést. Túl sok mindent tett tönkre már. De el kellene kezdeni elküldeni a többieket.

   Elkezdek kisétálni a szobámból, és meglátom a tőlem nem messze álló Jungkookot, aki beszélget valakivel. Ha jól látom Yerivel.
-Jungkook!-ordítok neki három méterről. Ez is egy rossz szokásom. Nevére összerezzen, de megfordul.
-Hm?
-Szólj a többieknek, hogy menjenek a -random kávézó neve Szöulban- mellé, mert Jimin ott van, és baja van.
-Jimin?-ráncolta össze a szemöldökét -de hát...
-Nincs dehát! Meg is halhat! -vettem elő színészi képességeimet. Ezen kijelentésemen már megijedt eléggé, és elfutott. Szuper. Már csak Tae hiányzik... Ő nagyobb falat lesz. De szerencsére sikerült.

Jennie szemszög

   Na, nem tudom mit kezdjek Taeval. Most nem akar semmit elfogadni tőlem.
-Taehyung! Megiszod! Vagy megölöm Jungkookot! -mondtam neki vészjóslóan. Ez hatni fog remélem. Túlságosan vágyok rá.
-Nem tudod megölni! Hogy?! És engedj el te büdös ribanc! Amúgy is! Faszhiányos vagy vagy mi? Azért kellek én ide?! Nincs más valaki, aki lehet a szexpartnered?! -nem hagytam, hogy végig mondja, mert megpofoztam teljes erőmből.  Nem tud semmit csinálni, mert le van kötözve.
-Nem. Én Taehyung hiányos vagyok. És meg tudom ölni Jungkookot. Nézd, van egy fegyverem is. -húztam elő az ágyam alól a puskámat. A fegyver láttán szemei elkereledtek, majd lesütötte szemeit.
-Inkább csinálj velem bármit. Csak ne bántsd őt.
-Bármit?-mosolyodtam el kacéran, majd beleültem ölébe, és megcsókoltam, amit nem viszonzott. De nekem ez a jó. Hogy nem akarja. Ugyanis, jó látni, ha valaki könyörög.
-Szállj le rólam.
-Azt mondtad, bármit. -kezdtem el lehámozni róla a ruháit, így teljesen kiszolgáltatott állapotban volt nekem. Ezután a saját ruháimat is levettem magamról, majd előhúztam egy óvszert.
-Mit csinálsz? Jennie. Megmondtam, hogy nem fogok veled semmilyen kapcsolatba lépni! -üvöltötte, de én bekötöttem száját egy ronggyal.
-Ha nem maradsz kussban, akkor nem csak Jungkookot puffantom le. És most szépen tűrni fogod, amíg nekem elég nem lesz. És az nem egy menet lesz. -ráültem egész hosszára, amire előbb húztam rá az óvszert -okos fiú vagy. Most pedig elkezdesz kényeztetni, különben tudod, mi lesz.

   Tökéletes állapotban vagyok jelenleg. Rajta ülök Taehyungon, aki közben könnyáztatott arccal tűri, amit csinálok vele. Ugyanis, idő közben elkezdtem őt ütni mindenhol. Nem a saját kezemmel, hanem korbáccsal, ami fáj neki szerencsére. Lassan már vagy egy órája ezt csinálom. Ideje lenne befejezni, mert eléggé fáradt vagyok.

   Lassan leszállok róla, és lehúzom róla az óvszert, ami nem is kellett volna, mert egyszer sem élvezett el, sőt, még fel sem állt neki.
-Most még nem engedlek el. Viszont én elmegyek innen legnagyobb örömödre.

   Gyorsan visszaöltöztem, kimentem, és szóltam Jiminnek, hogy mi a helyzet.

Tae szemszög

   Amikor Jennie leszállt végre rólam, megkönnyebbültem. Azt hittem, vége lesz. De tévedtem, mert nekem nem adta vissza a ruháimat. Csak a rongyot vette ki a számból.

   Amikor megláttam Jimint az ajtóban, eluralkodott rajtam a pánik. Tőle jobban félek, mint Jennietől. Gúnyos mosollyal kezdett el felém jönni, mivel meglátta, hogy neki is ki vagyok szolgáltatva teljesen.
-Lám lám lám. Kit látnak szemeim. Talán nem egy kis buzit? -nevetett fel.
-Jimin. Hagyj békén. -szóltam halkan, de sajnos meghallotta, mert megütött.
-Mit mondtál?! Az, aki elveszi a másik tulajdonát! Meg se szólaljon! Maradj kussban! Most megkapod az elmúlt egy év kimaradását! És ha csendben maradsz, talán nem foglak halálodig verni!

   Elővett egy kést. Kurva éles volt. Az a baj, hogy tudtam. Tudtam, mit akar vele. Láttam már azon a késen rengeteg ember vérét. Végig húzta a kezemen, mély vágást ejtve benne. Felkiáltottam. Lehet, nem kellett volna, mert csontomig szúrta a kést, és kihúzta kezemből. Ezután elkezdte ugyanezt a lábamon, és a másik kezemen is. Baromira fájt.
-Élvezed?! Élvezed a fájdalmat?! Tudod, ezt! -szúrta bele hasamba a kését -én minden nap átéltem! Minden kibaszott nap! Minden éjszaka -forgatta meg hasamban az éles tárgyat, ami miatt még jobban kezdtem el sírni, és könyörögni, hogy hagyja abba -minden nappal. Minden órában. Minden percben. Minden másodpercben (amúgy ezt nem JK Seven című számából vettem ki, csak jött, és utólag jöttem rá, hogy ez amúgy az😅) átéltem. Viszont te! -végre kihúzta belőlem a kést, ami miatt már halálomat kívántam, és látásom is kezdett homályosodni.

   Nem hallottam Jimint. Csak ezek jártak a fejemben.
Mindenki utál.
Azért érdemled ezt, mert elvetted azt, ami másé.
Senkinek nem vagy fontos.
Halj meg.
Senki se szeret.

   Utolsó gondolatom ez volt:
Jungkook, találd meg a boldogságot.
Aztán minden fehér.

Nem látok semmit.

Meghaltam?