Shine Dream Smile -taekook-yoonmin-

27

Tae szemszög

-Ne aggódj kicsim. Nem fognak minket szétválasztani. Nem hagyom. Ne foglalkozz velük, Jennie is és Lisa is csak egy kurva, én téged szeretlek. -puszilt hajamba Jungkook, miközben ilyeneket mondott még, de csak az arcán lévő kis vágást néztem -az... Beütöttem az asztal sarkába -nevetett fel, mire én is elkuncogtam magam.

-Hogy lehetsz ilyen béna?

-Hé.  A barátoddal beszélsz. -mondatára kicsit elpirultam, és most csapott fel bennem a tudat, hogy ő hivatalosan is a szerelmem. Ő!!!

-Tényleg? -kezdtem el húzni az agyát.

-Ne hergelj. Szerintem te is tudod, én is meg mindenki, hogy te az enyém vagy és én a tiéd.

-Háát... Nem kérdezted meg még, úgyhogy nekem kelllll... -vettem egy mély levegőt, és belekezdtem, bár tudtam a válaszát előre is -Jungkookie. Avagy életem szerelme. Senkit nem szerettem úgy mint téged. Senki miatt nem futottam vagy sírtam ennyit, mint miattad... Jungkook. Lennél a párom?

-Hát öhm... TAEEE! EZ NYILVÁN VALÓ VOLT, HOGY EGYÜTT VAGYUNK DE ATTÓL TE MEGKÉRDEZTED ÉS NEM TUDOM MIÉRT KIABÁLOK MEG SIKÍTOZOK ITT MINT EGY TINILÁNY, DE IGEN LESZEK!! -kezdett el körbe körbe ugrálni a szobában. Máshol is ugrálhatna... Ja, mi? De most nem szabad neki. Sajna.

-Cuki vagy... És ne ugrálj, mert még úgy kezelnek mintha életveszélyes állapotban lennél. Tényleg, mikor engednek ki? Vagy mennyit javult az állapotod?

-Azt mondták, még egy hetet bent kell lennem legalább. És lehet, hogy fog romlani az állapotom, akkor pedig akár fél évig is maradnom kell... -mondta a végét alig hallhatóan, de meghallottam, és elkerekedett szemmel néztem rá -nem fogok romlani. Én be fogok mindent venni, akkor is ha olyan szarul leszek hogy a kisujjamat se fogom tudni megmozdítani. Ígérem. -tartotta fel kisujját, amibe én beleakasztottam sajátomat, és végre valahára lefeküdt az ágyra, így csak fejemet mellkasára hajtottam.

-Szeretlek.

-Én is, Tae. Az életemnél is jobban. -hamarosan, nem tudom, hogy de elaludtunk.

-Tae. Ébresztő. Reggel van. -simigatta hajam Jungkook rekettes hangján. Úgy imádom.

-Mi? Az nem lehet... Tal- folytattam volna, de egy orvos rontott be.

-Kim Taehyung. Sajanáljuk, de a következő egy hétbe ide nem teheti be a lábát, és nem beszélhet Jungkookkal. A kórház területét három percen belül hagyja el. Viszlát. -mit csináltam?

-Jungkook ez miért van?

-Megfigyelés alatt leszek mától. Semmi baj, te nem csináltál semmit. Csak megnézik, hogy mennyire javulok, és ha úgy látják, nincs komolyabb bajom, kiengednek. Ez alatt az idő alatt nem jöhettek látogatni engem.

-De ez nem jó.

-Persze, hogy nem. Gyere. Élvezd ki amíg lehet. -húzott magához egy szoros ölelésre, én pedig azonnal visszaöleltem.

-1 hét múlva-

Borzalmas így Jungkook nélkül... Az orvosok nem engedik, hogy látogassam. Nincs olyan nap, hogy ne állnák oda az ablak alá, éjjel, és beszélnék hozzá.

Nagyon hiányzik. El sem tudom mondani, mennyire. Ugye nem romlott az állapota? Mert azt meg végképp nem bírnám ki.

Nagyon remélem, hogy ma kiengedik, és itt lehessen karjaim között. Hogy újra csókokat lopjunk egymástól. Vagy hogy csak annyit mondjon nekem: szeretlek. Én pedig ezt vissza mondhassam neki. Utána pedig egy szenvedélyes csókban részesíteném. Utána ki tudja mi lenne...

Már a gondolatától is állok. Hmm.. Vajon milyen lehet, amikor... Inkább nem is folytatom, mert lenne egy kis elintézni valóm.