Shine Dream Smile -taekook-yoonmin-

20

Taehyung szemszög

Sóhajtva dobtam le magam mellé a telefonom. Újra. Megint. Megint nem érzem magam senkinek. Ugyan úgy vagyok kezelve mint az előtt. Csak más emberek által...

Elment.
Itt hagyott.
Pedig azt mondta mellettem marad örökké.
És én elhittem.
Meddig higgyek neki?
Pedig hallottam amikor azt mondta szeret...
Azt még hallottam.
De hazudott.
Mindenről.
Utál.
Nem kellek neki.
Soha nem is fogok.
Jólvan ahogy ő is megmondta, ilyen az élet csak túl lépek rajta egyszer...

-Taehyung! -rontott be a szobába Jimin, mire kicsit megugrottam, de intettem neki egyet -kérlek bocsáss meg... Én... Amiket csináltam.. Azt nem akartam. Én... Hh... Az egész akkor kezdődött, amikor Yoongi mondta neked hogy szeret téged. Azt Jennie hallotta... És megkérdezte tőlem nem akarlak e bántani téged. Én mondtam hogy nem. -kezdett el sírni, de folytatta -TaeTae én mondtam neki hogy semmi pénzért nem bántanálak. De azt mondta ha nem teszem olyan hosszú és fájdalmas halála lesz mindannyiunknak... Hogy arra még következő életünkben is emlékezni fogunk... Tae én annyira sajnálom.. Tudod te mennyit sírtam miattad? Hasonlóan annyit mint te. Pontosan átérzem azt a fájdalmat, amit te éltél át minden nap. Mert az a legrosszabb dolog a világon, ha valaki olyat kell bántanod, akit valójában nagyon szeretsz. Csak nem úgy nyilván. Aztán az lett volna az utolsó feladatom, hogy... Hogy öljelek meg... De. Megbeszéltem Lisával, hogy jöjjön be pontban akkor Jennie szobájába. Csak nem mondtam meg miért. Persze hogy kiakadt. -folytatta volna tovább, de lassan odasétáltam elé, és szorosan megöleltem.

Erre van most szükségem.
Csak erre.
Hogy valaki támogasson.

-Kérsz palacsintát? -kérdezte mire csak felcsillantak szemeim és hevesen bólogatni kezdtem -ez egy igen. Na, gyere együnk. -borzolta össze hajam. Pedig nagyon jól tudja mit utálok és mit szeretek. Szerencséje van hogy hamar megbocsátok embereknek.

De Jungkooknak nem fogok.
Soha.

-Arra is Jennie kényszerített, hogy jöjjek össze Jungkookkal. Őszintén én nem merek a szemedbe nézni ezek után... -kezdett el megint pityeregni, de újra megöleltem. -nem engedlek el. Soha. És ez nem csak egy ígéret. Hiszel nekem? -elmosolyodtam, és bólintottam.

Végre valaki mellettem van.