Salem Titka

1

Az időjárás kellemes volt, ahhoz képest, hogy az időjárás előrejelzés szeles időt mutatott Susan telefonján. December első pár napja van, de már mindenki ünnepi hangulatban van az egész városban. Bostonban minden utca karácsonyi díszekbe van felöltöztetve, minden harmadik utcában van egy kis tér, ahol karácsonyfa és egy kis betlehemi makett áll, már amit nem rongáltak még szét a drogosok és a részeg fiatalok. Az üzletek kirakataiban mézeskalácsdíszek, színes gömbök, hópelyhek és egyéb díszek voltak. A hó azonban elmaradni látszott idén karácsonykor, ami jó és rossz is egyben. A gyerekek mindig vidáman várják, hogy a hóban játszhassanak, a nagyobbak viszont nem jönnek lázba, hiszen a számítógépes játékok veszik el a figyelmüket. Már egészen lent jár a nap és sötétedik, de a város továbbra is élénk. Vannak, akik munkából igyekeznek hazafelé és gyerekek rángatják őket a kirakatokhoz, ahol szebbnél szebb játékok vannak kirakva közszemlére. Susan látja, hogy néhányan egy állatkereskedés előtt is megállnak, hogy megcsodálják az apróságok tárházát. Emlékszik, hogy gyerekként volt egy aranyos kiskutyája, akit Poppynak nevezett el, de Susan egyik osztálytársa, akinek az apja akkoriban megbecsült üzletember volt, most pedig valami lepukkant elmegyógyintézetben él Oregonban valahol, megmérgezte a kiskedvencét. Persze az oka csak annyi volt, hogy nem tetszett Susan szemszíne vagy nem csinálta meg a házifeladatát helyette. Borzasztó sokat sírt miatta és éppen ezért nem tartott állatot. Pedig nagyon szeretett volna egy kutyát. Az óratorony, ami a közeli katolikus templomban volt hatot ütött. Teljesen besötétedett és már csak az utcai lámpák világítottak. Noha Susan sosem félt egyedül az utcán járkálni, de azért szeretett mindig maga mellett tudni valakit, ha lehetett. Legtöbbször ez meg is történt, aki az albérleti lakótársa volt Josh, a férfi azonban az egyetemen volt még és nem tudta elkísérni. Susan két nap múlva tölti a huszonhármat és rendkívül fiatalon szerzi meg a diplomáját is. Apja sokszor hangoztatja is, hogy nagyon büszke rá. Egyre gyorsabban sétál, amikor az átmeneti munkahelye parkolójába ér, ahol gyakorlatilag sosem ég a lámpa. A kulcsán lévő gomb egyikét megnyomja és a piros mazda lámpái felvillannak. Beszáll a kormány felőli ülésre és a táskáját hanyagul az ülésre dobja. Majd felhívja Josht. A telefon kicseng és nemsokkal később egy fáradt férfihang szólal meg a vonal túlsó végén.

-Szia kedves, otthon vagy?

-Szia. Még nem, most indulok anyámékhoz, csak egy csomagot akarok odaadni.

-Megint? Nem úgy volt, hogy együtt megyünk a hétévégén.

-De igen, ne haragudj, de már péntek van, holnap fontos dolgom lesz.

Egy pillanatra azt hitte, hogy megszakadt a vonal, de végül Josh mégiscsak megszólalt.

-Rendben. Légy óvatos az úton borzasztó fagyot mond és tudod, hogy milyenek az utak.

-Igen tudom. - nevetett gyengén - Vigyázni fogok. Ígérem.

-Mikorra érsz haza?

-Szerintem kilencre otthon leszek.

-Siess, van egy kis meglepetésem számodra. - a hangja élénkebb lett, ahogy ezeket mondta.

-Sietni fogok, te is vigyázz magadra. Szeretlek.

-Én is szeretlek.

A vonal megszakadt, amint Susan kinyomta a hívást. Amint letette, már érkezett a következő. Ránézett a telefonra és sóhajtva felvette.

-Még most indulok el anya, dolgoztam tudod.

-Persze, persze, csak ezért hívlak, hogy itt van az unokahúgod is, úgyhogy úgy rendezd a dolgokat.

-Matty is ott van?

-Ő nincs, nemrég ment haza, Lily itt marad a hétvégén mert Matt üzleti úton lesz.