Salem Titka

13

Puha érintést érzett az arcán. Kinyitotta a szemét és meglátta mamáját, aki az ágyán ült és egy tál meleg ételt tartott a kezében. Minden olyan valóságosnak tűnt, pedig, mint kiderült csak egy álom volt mindent. Teljesen megijedt, hogy ami történt vele az a valóság volt, de szerencsére nem az volt. Ez megmagyarázta, hogy a mamája miért nem fordult meg egyszer sem, amikor beszélt hozzá, miért döngték a legyek az asztalon felejtett ételt, miért nem mutatta az időt az óra, hogy miért volt letakarva a tükör, ami valójában nem is volt a nappaliban és miért állt meg mögötte gyertyával a kezében a mamája teljesen eltorzult arccal. A nap még fent volt, így arra következtetett, hogy nem aludhatott sokáig.

-Minden rendben van bogaram? Teljesen kimelegedtél, rosszul érzed magad? – kérdezte aggódva és a homlokára tette a kezét, de nem érezte, hogy forró lenne.

-Nem, jól vagyok mama. Csak rosszat álmodtam.

Lily rápillantott a tálra, amit magával hozott a mamája.

-Azt nekem hoztad? – felcsillant a szeme.

-Igen. – mosolygott és megsimította a fejét – egy kis leves. Ha megetted, akkor megeheted a süteményt a tejjel. Jó?

-Aha.

Elvette a tálat és kanalazni kezdte a levest. Úgy ette, mintha soha életében nem evett volna. Olyan éhség volt rajta, mint még soha.

-Fáj még a hasad?

-Már nem. De nagyon éhes vagyok.

-Az nem baj, van még bőven.

Lily tovább kanalazta a levest míg teljesen elfogyott egy pár percen belül.

-Ez nagyon finom volt mama. Köszönöm. Akkor megehetem a sütit?

-Hát persze.

Várt egy kicsit és csak akkor folytatta, amikor már Lily a süteményeket majszolta.

-Beszéltem Susannel képzeld.

Hirtelen megállt és várt, hogy hallja a további részleteket.

-Igen?

-Igen, - mosolygott, de nem volt éppen bíztató – mit beszéltél vele?

-Megkérdeztem tőle, hogy nem e töltené velünk a szent estét legalább.

-És mit mondott? – szemeiben remény fénye csillant meg – Ugye eljön?

-Nem tudom Lily, semmi biztosat nem mondott. Nem tudja, hogy el tud e jönni. Tudod neki nem kevés feladata van most és csak azért, mert karácsony van, attól neki nem áll meg az élet. De azt mondta megpróbál eljönni. Örülsz?

-Igen, de jobban örülnék, ha biztosan mondaná, hogy itt lesz.

-Később felhívom és megkérdezem rendben bogaram?

-Ühüm.

-Én a konyhában leszek, ha szükséged van valamire, akkor gyere le rendben?

-Aha. Játszhatok a babáimmal? Már nem vagyok rosszul.

-Igen, de halkan, mert apukádnak egy fontos munkát kell elvégeznie.

-Csendben leszek mama.

Az ajtó becsukódott és hallotta, amint a mamája a lépcsőn lemegy a nappaliba, majd lépteinek a hangja elhalt.

***

-Meglátom még nem tudom anya. Sok a dolgom és lassan a végére kellene érnem az egész projektnek, ha minden a számításaim szerint ment volna, akkor már végeztünk volna egy-két napja.