Salem Titka

4

Susan megdermedve állt a sír mellett. Alig hallotta Judy remegő hangját. Fényes nappal volt és annyira ésszerűtlennek tűnt, hogy nappal történik ilyen. Lassan megfordult. Senki sem volt mögötte. Nem tudta, hogy annak örült volna jobban, ha valaki mögött van, vagy annak, ha nincs. És ha mégis lett volna mire számít mi lett volna az? Talán egy elhunyt vagy egy átlátszó alak, ami nem hasonlít semmire sem? Vagy a tipikus lepedő, amivel a kisgyerekek riogatják egymást? Minden szertefoszlott, amikor megfordult, de senkit sem látott. Eközben Judy a házból a laptopon keresztül egy kamera nézetét figyelte, amin Susan és az állítólagos alak is jelen van. A telefont remegve tartotta a kezében és nagyon gyorsan lélegzett.

-Hol van most? - kérdezte Susan halkan, de tudta bármi is az, már ha egyáltalán van ott valami, akkor hallja minden szavát.

-Nem is látod? - kérdezett vissza - Mögötted van a magas sír mellett állt, nem látom innen a feliratot.

Susan abba az irányba nézett, amit Judy említett, de továbbra is csak a semmi volt ott. Nem értette, hiszen, ha igaz az elmélete, akkor látnia kellene, bármi is legyen az. Mégsem látta. Kezdett kételkedni a saját ítélőképességében is. Tett egy lépést az említett irányba, mire Judy ismét megszólalt.

-Kicsit jobbra van, de abban az irányban.

Elfordult egy kicsit jobbra, ott sem volt semmi. Elgondolkodott azon is, hogy lehet, csak a képzelete szórakozik vele, de Judy a kamerán keresztül látja és akkor mégis csak valós.
Tett még egy óvatos lépést, Judy ezúttal csendben maradt, csak a halk szuszugását hallotta a vonalon.

-Most hol van? - kérdezte.

-Ugyanott. - hangzott a válasz.

Kinyújtotta a karját, nem is tudja miért és érzett valamit. Hideg volt az idő, hiszen tél volt, de ez valami egészen más hidegség volt. Mintha mély és gyötrő lelki fájdalom lenne, annak a hideg érzését tapasztalta volna a kezén. Semmi sem volt ott mégsem, ami kézzel fogható. Majd hirtelen egy sikoly és egy másik helyen van. Legalábbis nem ott, ahol két másodperce állt. A temető eltűnt, csak néhány sír volt meg és nagyja sehol sem volt. Mintha hirtelen egy másik idősíkra került volna. Előtte állt a kislány és a vöröshajú nő is, akit a templomban látott. A kislány nyakában egy erős kötél volt, a bőrén pedig erős szorításra emlékeztető horzsolások és sebek. A nő ruhája perzselt volt és a haja sokkal kócosabb volt és a fele, mintha leégett volna. Egy dolog azonban közös volt bennük, mindkettejük szeme fekete volt. Csak bámulták őt, míg ő meg sem tudott szólalni. A telefonját nézte, amelyen az idő nem működött, mintha nem is létezett volna sosem. Judy még mindig vonalban volt, de a jellegzetes sípoló hangon kívül nem hallott a telefonban, mint amikor megszakad a vonal. Susan mögé mutattak, ahol a kislány teste lógott egy fán, míg mellette óriási lángokkal lobogott a máglyatűz. Hallotta, amint egy női sikoly hangzik el, majd több is egymás után. Körülöttük pedig néhány ember ácsorgott, úgy húszan, vagy még annyian sem. Kiabáltak és üvöltöttek. Mire Susan visszafordult a kislány és nő sehol sem voltak. Nem mer közelebb menni az emberekhez, még észrevennék. De nem is kellett, hiszen pontosan tudta, hogy mi történik, éppen egy boszorkányper büntetésének végrehajtása két, valószínűleg ártatlan emberen. Megdöbbentő látvány fogadta, amint a kislány a faágon lóg egy kötélen és a kezeit hátrakötötték, úgy a lábával kapálózott, amint elfogyott a levegője a kötél szorítása miatt. Az arca kékülni kezdett, míg a mellette máglyán égő asszony borzasztó sikolyokat hallatott. Az emberek pedig fujjongtak és az öklüket a magasba tartva gyűlölködő pillantásokat küldtek a két elítélt felé. Nem tudta mi lehetett a vád, de bizonyára egy elég pitiáner dolog is ehhez a véghez vezethetett. A két ember szelleme feltehetőleg, megmutatták neki, hogy hogyan haltak meg. Vajon egy újabb trükk lehetett, amit a salemi emberek eszeltek ki, hogy szenzációt szerezzenek és ezzel mégtöbb látogatót csalogassanak a városba? Az igazság nem volt teljesen tiszta és a gondolatai is ködösek voltak. Megfordult, hátat a kivégzéseknek és szembe találta magát a vöröshajú nő fekete lélektelen szemeivel. Egy megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába, mintha nem azt látná, ami valójában előtte van. Olyan volt, mintha egy különösen negatív energia lenne a levegőben, amelynek forrása a nő. Olyan érzése volt, hogy nem ennek a nőnek a szellemével van dolga, hanem valami más és sokkal gonoszabb dologgal. Ezután a nő kitátotta a száját és olyan kísérteties sikolyt hallatott, hogy egész testében beleremegett. Hirtelen óriási szél kerekedett fel és ismét a temetőben volt, a kamera a kezében és ismét hallotta Judy aggodalommal és félelemmel teli hangját.