Salem Titka

8

Sokkolta az egész történet, amibe belekeveredett. Nem is gondolta volna, hogy valaha ez előfordulhat. Tényleg úgy érezte magát, mint egy borzasztó horrorfilmben. Annak ellenére, hogy mit tanul az egyetemen és mivel foglalkozik, nem szerette ezeket a filmeket. Valami történt Salemben, amit tudnia kell. A hangfelvétel egyedül árválkodott a letöltött fájlok listájában Susan telefonjában. Meg kell várnia a reggelt, de kérdés, hogy kibírják e reggelig. Bár senki sem mondta ki nyíltan, mégis érezte a feszültséget, ami áradt a levegőben, izzó méregként. Még élénken élt benne az elmúlt egy óra eseménye és nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy talán tényleg ő az okozója. Hátradőlt a fotelben és próbált még egy keveset aludni reggelig.

***

A nap fényesen sütött be a résnyire elhúzott függöny mögött egyenesen Susan szemébe világítva. Fáradtan pislogott és törölte meg a szemét. Körbenézett a szobában. Látta, hogy a szülei már nincsenek ott és Matt is eltűnt. Csak ő és Lily voltak már a nappaliban. A kislány még békésen szuszogott az egyik díszpárnán pihentette a fejét. Susan átült mellé és akkor riadt fel az álmából.

-Semmi baj, csak én vagyok Lily. - nyugtatóan a hátára tette a kezét.
Lily a szemét törölgetve ült fel a kanapén és a párnára könyökölve közelebb húzódott hozzá.

-Félsz? - kérdezte Susan.

Lily egy ideig csak a lábát lógatta és egy szót sem szólt, de végül mégiscsak válaszolt.

-Apu és a nagyiék szerint, főleg a papa szerint miattad volt ez az egész. De én nem hiszek nekik. Apu sosem akar nekem rosszat, de nem tudom elhinni, hogy te bántani akartál volna minket. Ugye így van Susan?

Lily reménykedő tekintete mélyen megrázta és megérintette egyszerre a lelkét. Az átható gyermeki őszinteség minden formája jelen volt.

-Igen Lily így van. Sosem bántanálak sem téged, sem pedig a nagyiékat vagy Mattet.
Szeretlek titeket, ti vagytok a családom és szeretném, ha tudnád, hogy nem én tehetek erről, ami történt fogalmam sem volt az egészről érted? Nem akartam semmi rosszat.

-Tudom.

Susant meglepte a válasz részben és meg is nyugodott. Részben pedig hálás volt a kis Lilynek, amiért legalább szerinte nem felelős az esetért. Borzasztóan szégyellte magát.

-Tudom, hogy nem könnyű felidézned, és nem is akarod. De muszáj lenne tudnom, hogy mit láttál vagy éreztél a napokban. A nagyi mikor felhívott nagyon zaklatott volt és féltett téged. A papa is félt és ezért olyan ellenségesek velem is, de emiatt nem szabad haragudni rájuk.
Kis szünetet tartott míg Lily leszállt a kanapéról és a szőnyegre ült közvetlenül elé.

-Elmondod nekem, hogy mit láttál? - kérdezte.

Nem lett volna meglepve akkor sem, ha a válasz nem, de Lily minden gond nélkül elkezdte mesélni az átélt paranormális élményeit, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-Az egyik éjjel nagyon rosszul éreztem magam és akkor láttam a sarokban, azt a dolgot, ami az éjjel is itt volt. Magas és fekete, alaktalan nem olyan, mint egy ember.  A szemei vörösek és mindig hideget csinál a szobámban.

-Többször is láttad már ezt a valamit?

-Igen. Sokszor. De olyankor anyu megjelenik és mindig próbál nekem segíteni, de azt mondta nincs elég ereje ahhoz, hogy segítséget nyújtson nekem vagy megvédjen, de minden tőle telhetőt megtesz. A múltkor ő szólt a mamának, hogy baj van és jöjjön. Ha nem jött volna akkor talán az a valami megevett volna igaz Susan?