Salem Titka

11

Őrült gyorsasággal keresték vissza a felvételt a temetésről. Egyikük sem tudott semmit sem a halottról, azt sem, hogy ki lehetett az. Gondolták persze, hogy nem fogják csak úgy megosztani velük ezeket a dolgokat, hiszen számukra ők kívül állóak. A temetés órákkal ezelőtt véget ért, de ha minden úgy volt, ahogyan azt hagyták, akkor a kamera nem mozdult el és felvett mindent. Judy megkereste azt az időpontot, amikor a temetőből visszafelé megpillantotta a halotti menetet. Előrébb tekerte kissé a felvételt arra a részre, ahol a menet megérkezik a temetőbe. Elsőre semmi furcsa nem tűnik fel, aztán a koporsó egyre közelebb került az egyik kamerához, amit egy fa tetejében rejtettek el. Amint teljesen belekerült a kamera látószögébe észrevettek egy nagyon bizarr és hátborzongató dolgot. A halott nem más volt, mint az a nő, akit a férjével együtt a sz egyházba avattak be, nemsokkal ideérkezésük után. Susan tökéletesen emlékezett a nőre és a férfire, akiknek már volt egy gyermekük is, aki a templomban mellette foglalt helyet. Judy nem ismerte fel ennyire könnyen révén, hogy ő nem ment vele a templomba a szertartásra.

-Tudom ki ez. – mondta halkan – Amikor Mrs. Stone elhívott minket egy szertartásra a templomba te nem jöttél velem, emlékszel?

-Igen. – felelete.

-Ez a nő és a férje azon a szertartáson lett az egyház tagja, egyfajta beavatás történt.

Judy nem szólt semmit, csak tovább nézte a felvételt, amint felbukkant a képen a férfi és a gyermeke is, aki anya nélkül fog felnőni.

-Nem tudom, hogyan történhetett, hiszen annyira fiatal volt még.

-Én sem értem. Aztán egy még borzalmasabb dolgot vettek észre és aztán azt kívánták bárcsak sose látták volna. A szerencsétlen halott nő arca szinte nem is volt a sajátja. A szája két széle egészen a füléig fel volt vágva és a haja majdnem teljesen kihullott vagy levágták. A szeme alatt sötét karikák voltak, amelyek azt is jelenthették, hogy megverték. A ruhája fehér volt és tiszta, ez különösen meglepte őket. A kezei alá egy könyvet helyeztek, amit feltételeztek, hogy Biblia, de lehetett akármilyen könyv. Továbbá rózsafüzér és egy kereszt. Ami azért volt furcsa, mert a kereszt általában a halott fejével megegyező irányba áll, de ez fordítva volt. A kereszt fejjel lefelé nézett. Susan nem tudta elképzelni, hogy a tiszteletes ekkora hibát vétene. Ami még feltűnt nekik, hogy a koporsó a szokásostól eltérő méretű és már egy pár méter távolságból is lehetetlen bele látni a belsejébe. Feltételezte, hogy ezért nem is engedték sem őt, sem más embereket még a hozzátartozókat sem a halott közelébe. Nem akarták, hogy ezt lássák. De vajon minden halottjuk így nézett ki vagy hasonlóan? Eddig egyszer sem látta, hogy valaki megközelítette volna a koporsót, a tiszteletest kivéve és a szertartás végén a feleségét. Ez azt sejtette, hogy közük lehet a halálokhoz és ahhoz, ahogyan kinéznek. Majd a szertartás végén, amikor mindenki elment a tiszteletes keresett valamit a pódiumon, ahol a beszédet tartotta és a koporsóhoz lépett. Azonban bármit is tett ezután már nem látták, mert egy holló vagy valamilyen másik madár pontosan a kamera elé szállt le a fára és ezzel kitakarta a képet teljesen.

-Ezt nem hiszem el! – csattant fel Susan

-Ez pedig egy bizonyíték lett volna, nyomorult madár!

-Nem ez a madár tehet róla, úgy hallottam, hogy a szertartás után, még visszaviszik a halottat egy éjszakára a templomba, nem tudom miért, de így van. Ha szerencsénk van, akkor a titkos ajtón keresztül bejuthatunk.

-És ha zárva lesz? Egyáltalán minek van az ott, ki használja?

Ez mind olyan kérdés volt, amire szerették volna tudni a válaszokat, de nem voltak, vagy csak ők nem tudtak róla.