Circus || Taekook

01

1997-ben találtak meg egy erdőben, miközben a langyos esőcseppek árvízként borították a földet. Legalábbis Taehyung ezt mondta a rendőröknek. Hogy ki Taehyung?
Nem tudom. Hogy is tudhatnám? Sokan azt mondják, hogy a helyi rejtélyes, horror cirkusz porondmestere, de én nem tudtam róla semmit sem. Nevelő szülőkhöz kerültem, s azért, hogy segítsek az embereken, rendőrré váltam.

- Jeon!- szólított meg az őrnagy, ábrándozásomat megszakítva.

- Igen?- néztem rá.

- Bejelentést kaptunk, hogy valami nincs rendben a cirkusznál. Tudod annál ami az erdőben van.

Az erdő... mindig csendes volt, de este viszont a cirkusz fülbántóan magas hangú zenéje beborította.

- Mégis mi az, hogy nincs rendben?

- Sikítást hallottak tegnap éjjel. Nem is egyet.

- Miért nem hívtak minket azonnal?- kerekedtek ki a szemeim.

- Valószínű, hogy ha az történt amire gondolok, akkor elvették mindenki telefonját.- vonta meg a vállát.

- Lehet, hogy csak megijedtek. Az egy horror cirkusz.- próbáltam magyarázni.

- Ebben is van valami. Azért kimennél Jiminnel?

- Persze!- bólintottam.

- Rendben, mindjárt szólok neki is. Ma sötétedés után mentek, civilnek álcázva magatokat. Ha jól tudom este nyolckor kezdődik az előadás.

- Rendben.

Este fél nyolckor leparkoltam Jiminnel magam mellett a cirkusztól kb. 600 méterre, így láttam a vendégeket, kiket a sátor előtt egy férfi vonzott be. Gondolni se mertem volna, de még olyan messziről is éreztem, hogy valami tényleg nincsen rendben. Ahogy egyre közelebb értünk, megláttam, hogy a férfi egy bohócnak van kifestve, fekete kalapja van, kezében egy fehér nyúl foglal helyet, s csak mosolyog. Nem beszélt, nem adott ki semmilyen jelet, csak állt.

- Ez már magában elég ijesztő.- suttogta Jimin, közelebb hajolva hozzám, mintha olvasna a gondolataimban.

- Szia!- köszöntem a bohócnak.- Kettő jegyet kérnék.- tettettem mosolyt, de ő meg se mozdult.

- Fáradjanak beljebb. Majd fizetnek a műsor végén.- hallatta mély, öblös hangját.

- Maga annyira ismerős nekem...- csapott belém az érzés.

- Ha csak nem volt már a műsorunkon akkor nincs rá sok esély. Kellemes estét!

- Köszönjük.- húzott be Jimin.- Sosem hallottam még ilyenről, hogy utólag fizetni.- húzta a száját.

- Én sem.- bólintottam, majd helyet foglaltunk, egy utolsó sorban lévő helyre.- Ide nem kettő embert kellett volna küldeni. Mi van ha mind a kettönknek bántódása esik?

- Van nálam vészgomb. Amint megnyomom, egy osztag jön ide.- válaszolta.

- Akkor tartsd rajta a kezedet, mert eléggé nyomasztó ez a hely.- néztem körbe.

- Jó.- nyúlt bele a zsebébe, de mint akit a villám csapott meg, úgy elfehéredett hirtelen.- Baj van.

- Mi a baj?- fordultam felé.

- Nincs nálam.

- Tessék? Elhagytad?!- akadtam ki.

- Ellopták...- hűlt el.

- Biztos csak az őrsön hagytad.- nyeltem egyet, hiszen nem akartam belegondolni mi történhet, ha valami tényleg beüt.

- Basszameg!- csapott a térdére.

- Nyugodj meg. Menjünk innen.- álltam fel, de amint ezt tettem, a bohóc mellénk lépett.

- Valami baj van uraim?- nézett ránk.

- Ott hagytam az autóban a telefonomat. Mindjárt jövök.- indultam el, de az utamat állta.

- A műsor idejére nem lehet telefont behozni. Ki is van írva a bejárat mellé. Kérem üljön le. Hamarosan kezdődik.

Összenéztünk Jiminnel és hiába tudtam, hogy ő egy bátor ember, a hely nyomasztó hatása nem csak ránk, hanem a közönségre is letelepedett.

Hát ezt megszívtuk.