Circus || Taekook

17

- Elég!- szóltam közbe.- Veled megyek.- léptem el Taehyungtól.

- Jó fiú.- paskolta meg az arcomat.

- Jungkook...- nézett rám lesújtva a másik.

Mintha annyira meglepte volna a tettem, elfehéredett az egész arca, száját pedig eltátotta. Láttam ahogy mindenki örül annak, hogy elmegyek, de mégis azzal foglalkoztam, hogy Taehyungot ez elszomorította. A szívem majd' megszakadt érte, de nem tehettem mást. Azt akartam, hogy éljen, de ha maradok akkor esély van rá, hogy meghal miattam.

Jelen

- Szóval elmentél azzal a nővel.- teszi le a szemüvegét az orvos.

- El.- válaszolom elhaló hangon, üveges tekintettel.

- Nem érezted groteszknek és rossznak azt, hogy beleszerettél egy sorozatgyilkosba aki méghozzá az apád volt?- dönti oldalra a fejét, mintha kedves akarna lenni.

- Olvassa tovább.- biccentek a kézirat felé.

- Rendben.- mondja, majd visszateszina szemüvegét.

Emlékirat

Lehajtott fejjel ültem be a királynő autójába, hol már be volt készítve egy üveg pezsgő. A limuzin majdhogynem padlógázzal indult el, s én csak néztem a cirkusz egyre távolodó alakját. Fogalmam sem volt arról, hogy hová akar vinni a nő, de azzal tisztában voltam, hogy ő sem lehetett épelméjű.

- Na szóval.- töltött egy pohárral magának.- Mesélj magadról, Jungkook.- kortyolt bele.

- Mit szeretne tudni?- húztam meg magamat a lehető legtávolabb tőle.

- Milyen a kapcsolatod, Taehyunggal?- kötyögtette az italt, minközben mélyen belemerült a bámulásába.

- Semmilyen. Egyszerűen csak elrabolt, megkínzott, aztán átváltoztatott.

- Hány személy tartózkodik ott akarata ellenére?

- Én voltam az egyetlen igazából.- vakartam meg a tarkómat.- Volt egy barátom, ő sem szeretett volna a cirkusz tagja lenni. Pár nap múlva el is engedték, mert kiderült, hogy szirén.

- Figyelj ide Jungkook. Nagyon fontos tudnom, hogy kik vannak abban a cirkuszban. Taehyung hosszú évekkel ezelőtt nem volt ilyen. Kedves volt, s jóságos akár egy gyönyörű pillangó. Aztán megölte anyádat. A cirkusz emberei lecserélődtek és különféle bestiákat vitt oda. Nem tartod kicsit furcsának?

- Nem. Végülis ő Taehyung. A meglepetések mestere és a művészeté.

- Művészet.- horkantott fel.- Ha az művészet ahogyan táncol és emberek bőrét nyúzza akkor azt hiszem nem vagy a helyzet magaslatán.

- Ha akarnám se tudnám megváltoztatni őt.- néztem ki az ablakon, min a város fényei látszódtak.

Egész szép volt este, de nappal kész káosz. A sétányok, s utcák tele voltak kétes emberekkel, egy kiló sminket hordó nőkkel, és gengszterekkel, akik jófiúnak álcázták magukat.

- Mond csak, Jungkook.

- Hm?

- Ivott a véredből? Vagy te az övéből?

- Igen. Miért?

- Melyik?

- Ittam belőle. És ő is az enyémből. De miért?

- Jézus.- kerekedtek ki a szemei, majd teljesen elsápadt.- Állj!- kiabálta a sofőrnek, ki satufékkel azonnal leállította a járművet.

- Menj innen. Szállj ki!- kezdett el lökdösni.

- Mi? Miért?- emeltem fel a karomat védekezően.

- Taehyung, te vadbarom!- kezdett el fortyogni.

- Mi történik?- zavarodtam össze.

- Te már házas vagy! Elvett téged az a szemtelen! Ezért kitépem a szívét.- jelent meg körülötte egy mélyvörös aura, s szeme ugyan olyan színben fénylett.

- Házas? Én?- mutattam magamra, nagyokat pislogva.

- Szállj ki vagy itt helyben harapom el a torkodat.- sziszegte, mire én, mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy rohantam ki.

Szélsebességgel kezdtem el visszafele futni a cirkuszba. Elfuthattam volna máshová is. Mehettem volna haza. Élhettem volna tovább úgy, mint egy normális ember. Mégis valamiért ott kötöttem ki, Taehyung karjaiba rohanva, mintha ezen múlott volna az egész életem.

Dehát Taehyung lett az életem.