Elkísértek engem egy lakókocsiba, ahol lakattal rám zárták az ajtót. Ki voltam borulva. Hajamat tépve próbáltam kirúgni az ajtót, de nem ment. Túl erős volt rajta a lakat.
- Aissh!- kiabáltam, könnyeimmel köszködve.
Bele se mertem gondolni, hogy mit csinálhattak Jiminnel, míg én szabadulószobásat játszottam, az őrület szélén.
Aznap éjjel nem aludtam. Másnap viszont, ugyan az a két férfi, rángatott arra a helyre ahol utoljára láttam Jimint. Taehyung ott állt, smink nélkül, cilinderrel a fején és egy teljesen egyszerű, bűvész ruhában.
- Jó reggelt!- mosolygott, de én nem válaszoltam.- Mi a baj?- hajolt az arcomba, kerek szemekkel, mikben láttam az őrületet, mi teljesen ellepte az agyát.
- Hol van a társam?- sziszegtem.
- Hát a tű szobában.- nevetett.
- Mi az a tű szoba?- kérdeztem.
- Egy olyan hely, amit nem akarsz látni.- húzódott vissza.- De ha ilyen felesleges kérdéseket teszel fel és pazarlod a dráááága időnket, sőt ha ennyire vele akarsz lenni akkor oda mehetsz mellé. Feltéve, ha túlélte az estét.- visított fel, mintha ez lenne élete vicce.
- Őrűltek vagytok!- kiabáltam.
- Az lehet.- fogta kezei közé az arcomat.- De legalább mi örökké élünk.- villantotta meg a fogait.
- Mi?- vontam fel szemöldökeimet.
- Hát nem csodálatos?
- Ezt nem hiszem el.- ráztam meg a fejemet, teljesen komolyan gondolva.
Kezébe fogott egy tőrt, majd beleszúrta az egyik férfiba aki oda vitt engem. A láványra felfordult a gyomrom, a pasas mégis vigyorogva húzta ki a hasából, miből annyira ömlött a vér, hogy beterírtette alatta a padlót, s sebe mégis teljesen begyógyult amint kivette magából.
- Szent isten...- nyeltem vissza hányásomat, a hasamra fogva.
- Te is ilyen lehetsz.- mutatott rá.- És örökké velem lehetsz.- fogta meg a kezemet, de én azonnal elrántottam.
- Add vissza a társamat és tegyünk úgy mintha ez meg sem történt volna.- ajánlottam fel.
- Sajnálom, de ez nem lehetséges.- rázta meg a fejét.
- Könyörgöm.- borultam térdre.
- Talán szerelmes vagy abba a nyámnyilába?- emelte fel a szemöldökét.
- Nem.- válaszoltam remegő hangon.
- Ohh, dehogynem!- nevetett.- Ne aggódj, szerintem már nincs sok hátra a szenvedéséből. De ha nagyon szeretnéd ide hozhatjuk.
- Kérlek...
- Fiúk!- csapta össze tenyereit.- Hallottátok a kicsi nyuszi szavait! Hozzátok a fiút!
Amint kimondta, zene kezdett el szólni, a reflektorfények pedig ránk világítottak.
- Kicsi nyuszim.- fogta meg a derekamat, magához húzva, viszont nekem az egész testem elkezdett remegni a félelemtől.- Visszataláltál a gazdihoz. Milyen hűséges vagy.- simított az arcomra.
- Engedj el.- sziszegtem.
- A cirkusz tagja vagy csibém.- villantotta meg a fogait.- Azt teszed amit mondok.
- Észreveszik, hogy eltűntünk Jiminnel.- néztem a szemeibe, bátorságot gyűjtve.
- Senki se fogja észre venni.- rázta a fejét, s elkezdett ringatózni velem.
- Engedj el.- próbáltam eltolni, de nem engedett.
- Miért engedném el az egyetlen kincsemet?- halkult el, s egy pillanatra eltűnt az őrület a tekintetéből, mintha halál komolyan beszélne.
- Miről beszélsz? Milyen kincs? Nem vagyok tárgy.- szűkítettem össze a szemeimet, de amint kimondtam, megpillantottam két férfit a vértől alig felismerhető Jiminnel a karjukban sétálni felénk.- Chim!- sikkantottam fel, most már ténylegesen ellökve magamtól a pszichopatát.
- Tegyétek le.- parancsolta nekik, s amint letették, én szoros ölelésbe vontam, alig élő testét.
- Mit tettek veled?- sírtam el magamat.- Chim!- simítottam arcára, fejét a combomra helyezve.
- Jajj de szomorú.- sóhajtott fel mögülem cinikusan.- Mindjárt sírva fakadok.- vett elő egy szövet zsepit, műkönnyeit kieresztve.
- Te szívtelen barom!- morogtam, dühtől izzó tekintettel.
Fogalmam sem volt mit szabadítottam magamra akkor.
YOU ARE READING
Circus || Taekook
FanfictionMindenki hallott már a Bloody cirkuszról. Ha nem látták a posztereket, akkor a hírek vagy a rémálmok kísérik a látogatókat oda, hol szörnyűséges éjszakáik száma meghaladja a végtelent is. Aki belép oda örökké a cirkusz része lesz. Akár így, akár úgy...